Az aquitániai nyelvet az ősi Aquitániában (a Garonne és a Pireneusok között, ma Franciaország egyik régiója) beszélték az aquitániaiak törzsei a római hódítás előtt és kicsivel később egészen a kora középkorig. Régészeti, helynévi és történelmi bizonyítékok is alátámasztják, hogy ez vagy egy Vasconic(?) nevű nyelvcsaládba, vagy más olyan csoportba tartozott amely a baszk nyelv előfutárául szolgált. A legfontosabb írásos források a latinbetűs fogadalmi és temetési szövegek, amelyek 400 személynevet és 70 isten elnevezését tartalmazzák.

Aquitániai
BeszélikHolt nyelv. Spanyolország,
valamint Franciaország
területén használták
Területa Pireneusok nyugati része.
Beszélők száma0 fő
NyelvcsaládVasconic nyelvcsalád( magyar megfelelője ismeretlen)
Írásrendszerlatin
Hivatalos állapot
Hivatalos
A Wikimédia Commons tartalmaz Aquitániai nyelv témájú médiaállományokat.
Aquitániai nyelv (A1-A2)és a paleohispán nyelvek i.e.200 körül.[1]

Történelme szerkesztés

Az aquitániai és az utódjaként tekintett baszk nyelvekről az az általános vélemény, hogy azon Nyugat-Európában beszélt nyelvek maradványai, amelyek az Indoeurópai előtt voltak jelen a kontinensen. Luigi Luca Cavalli-Sforza az európai géntörténelemről szóló tanulmányai azonosítottak olyan génállományokat, melyek magas mennyiségben bukkantak fel egyaránt a baszk vidékeken és kisebb gyakorisággal az Ibériai-félsziget más részein, valamint Dél-Franciaországban. Cavalli-Sforza úgy írja le az általa megszerzett öt minta közül ezt a leggyengébbet, mint Európa őskőkori népességének utolsó képviselőjét. Az, hogy a baszkok genetikailag és nyelvileg egyaránt elszigetelődtek széles körben vitatottá vált. A baszk maga a fémkorszakokban (bronzkor, vaskor) jelenik meg nyelvként.

Források szerkesztés

  1. da Silva, Luís Fraga, Pre-Roman peoples and languages of Iberia: An ethnological map of the Iberian Peninsula after the Second Punic War (ca 200 BC) Archiválva 2016. április 5-i dátummal a Wayback Machine-ben, Associação Campo Arqueológico de Tavira