Az Arşın mal alan Üzeyir Hacıbəyov azerbajdzsáni zeneszerző 1913-ban írt komikus és romantikus operettje. Cselekménye az 1900-as években játszódik Şuşában, és egy feleséget kereső ruhakereskedőről szól. Hacıbəyov Szentpéterváron komponálta az operettet, és 1913. október 25-én mutatták be Bakuban. A nemzeti jellegzetességekben bővelkedő realista operettet Azerbajdzsánon kívül előadták Tbilisziben, Jereván és Aşgabatban, valamint Iránban és Törökországban.[1]

Arşın mal alan
vígjáték
Párizsi előadás plakátja, 1925
Párizsi előadás plakátja, 1925
Eredeti nyelvazeri
ZeneÜzeyir Hacıbəyov
SzövegkönyvÜzeyir Hacıbəyov
Felvonások száma4
Főbb bemutatók1913. október 25.
A Wikimédia Commons tartalmaz Arşın mal alan témájú médiaállományokat.

Keletkezése szerkesztés

Hacıbəyov 1913-ban Szentpéterváron komponálta az operettet, amíg az ottani konzervatóriumban tanult.[1] Megírásakor az azeri népzenépől is merített.[2] A szerző saját bevallása szerint sok időt töltött azzal, hogy megszerezze a cári cenzúra engedélyét.[3] A bemutatóra Baku első színházában került sor, amit Z. Tağıyev olajmágnás és mecénás építtetett. Az ősbemutatót M.Maqomayev rendezte, Əsgər szerepében H.Sarabski, Gülçöhrə szerepében Ə.Ağdamski lépett fel.[1][3]

Szereplői szerkesztés

Szereplő Hang
Əsgər, fiatal és gazdag kereskedő tenor
Cahan, özvegy nagynénje mezzoszoprán
Süleyman, Əsgər barátja bariton
Vəli, Əsgər szolgája tenor
Sultanbəy, meggazdagodott bej basszus
Gülçöhrə, Sultanbəy lánya szoprán
Asya, Sultanbəy unokahúga szoprán
Telli, Sultanbəy szolgálója szoprán

Cselekménye szerkesztés

1. felvonás szerkesztés

Əsgər, a fiatal és gazdag kereskedő szomorú. Nagynénje, Cahan, betegnek véli. Süleyman, Əsgər egyik barátja, kijelenti, hogy ideje, hogy Əsgər megnősüljön. Az iszlám hagyományok szerint a vőlegény nem láthatja menyasszonyát az esküvő előtt, Əsgər azonban szerelemből akar nősülni. Süleyman azt javasolja, hogy álcázza magát házalónak, így bejuthat a házakba.

2. felvonás szerkesztés

Gülçöhrə, az előkelő, de elszegényedett Sultanbəy lánya tudja, hogy apja gazdag vőlegényt keres számára. A lány nem akar egy idegenhez férjez menni, inkább olyanhoz, akit ismer és szeret. Sultanbəy belefáradt az egyedüllétbe, és megnősülne, ha találna egy megfelelő özvegyasszonyt. Amikor a házaló megjelenik, beengedik a ház asszonyaihoz. Amíg a nők az árukat nézik, Əsgər őket figyeli. Gülçöhrə felkelti figyelmét, és szerelmes lesz bele; a lányt is elbűvöli a kereskedő. Amikor a nők eltávoznak, Əsgər megvallja szerelmét.

Cahan néni unokaöccse kérésére elmegy Sultanbəyhez a házasságot közvetíteni. A bejnek tetszik a bájos özvegy, és feleségül kéri. Əsgər beleegyezik, hogy nagynénjét nőül adja Sultanbəynek, cserébe Gülçöhrə kezét kéri. Sultanbəy felháborodik az ötletre, hogy lányát egy házalóhoz adja, és mindkettőjüket kiutasítja házából .

3. felvonás szerkesztés

Süleyman felkeresi Sultanbəyt, és megkéri Gülçöhrə kezét a gazdag Əsgər számára. Ezt Sultanbəy örömmel elfogadja. Mialatt Sultanbəy házában tartózkodik, Süleyman találkozik Sultanbəy unokahúgával, Asyával, és beleszeret. A lány is viszonozza érzéseit.

Gülçöhrə elkeseredik, amikor apja tájékoztatja a közelgő esküvőről. Kéri apját, hogy ne kényszerítse rá a házasságra, de Sultanbəy hajthatatlan. A lány ellenkezését látva az apa megszervezi Gülçöhrə színlelt elrablását, és Əsgər házába viteti.

4. felvonás szerkesztés

Gülçöhrə elhatározza, hogy inkább véget vet életének, semhogy olyanhoz menjen feleségül, akit nem szeret. Əsgər az utolsó pillanatban érkezik, és mindent megmagyaráz neki. A lány boldog, de Sultanbəy feldühödik, hogy becsapták. Cahan néni gyorsan lecsillapítja a hirtelen természetű bejt, megígérve, hogy feleségül megy hozzá.

Végül négy esküvőre kerül sor: a négy boldog pár Əsgər és Gülçöhrə, Sultanbəy és Cahan, Süleyman és Asya, Vali (Əsgər szolgája) és Telli (Sultanbəy szolgálója).

Fogadtatása szerkesztés

Az 1913. október 25-én megtartott bakui bemutató vegyes fogadtatásban részesült. A közönség körében nagy sikert aratott, a konzervatív körök azonban felháborítónak tartották. Az Iqbal című lap október 27-i számában Hacı Ibrahim Qasımov ezt írta: "Az ilyen előadások sértik a nemzet erkölcsét."[1][3] A mű sikere azonban folytatódott: egy év alatt 150-szer adták elő Bakuban.[4] Bemutatták Tbilisziben, Jerevánban és Aşgabatban, valamint Iránban és Törökországban is. A szovjet korszakban nagy sikert aratott Moszkvában, és a második világháború alatt a moszkvai rádió külön műsort szentelt neki.[1] Közel 80 nyelvre fordították le, és 76 ország 187 színházában adták elő.[2]

2013-ban az UNESCO kezdeményezésére világszerte megemlékeztek az Arşın mal alan, mint az első keleti muszlim operett keletkezésének 100. évfordulójáról.[2]

Feldolgozásai szerkesztés

Négyszer vitték filmre:[1][5]

  • 1917-ben, Borisz Nyikolajevics Szvetlov rendezésében; érdekessége, hogy a női szerepeket férfiak játszották.[6]
  • 1937-ben, Setrag Vartian rendezésében
  • 1945-ben, Nyikolaj Lescsenko és Rza Takhmasib rendezésében (magyar címe Kíváncsi vőlegény). A filmet a világ 136 országában játszották; 2013-ban színes filmként újították fel.[7]
  • 1965-ben, Tofig Taghizade rendezésében

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c d e f Mohbaddin Samad: "Arshin Mal Alan": an operetta for all time. Visions of Azerbaijan, 7–8. sz. (2010) 96–100. o.
  2. a b c Ramiya Hasanova – Aynur Aliyeva: Arshin mal alan – 100. irs-az.com (Hozzáférés: 2021. május 3.)
  3. a b c Səadət QARABAĞLI: «ARŞIN MAL ALAN» ADLI SƏNƏT INCISI. www.musigi-dunya.az (Hozzáférés: 2021. május 3.)
  4. SƏNƏTKAR ÖMRÜ. In Hacıbəyli Üzeyir: SSeçilmiş əsərləri. İki cilddə. 1 cild. Bakı: Şərq-Qərb. 2005. 13. o.   helytelen ISBN kód: 9952-418-65-2
  5. Uzeyir Hajibayov (1885–1948). www.imdb.com (Hozzáférés: 2021. május 3.)
  6. Azerbaijani movie and tv world. www.balcanicaucaso.org (Hozzáférés: 2021. május 21.)
  7. Azerbaijani “Arshin Mal Alan” movie premiered in Hollywood. en.trend.az (2015. szeptember 21.) (Hozzáférés: 2021. május 3.)

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben az Arshin Mal Alan (operetta) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.