Aram Hacsaturján

ömény zeneszerző, karmester
(Aram Iljics Hacsaturján szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. június 6.

Aram Hacsaturján, oroszul: Арам Ильич Хачатурян (Aram Iljics Hacsaturján), örményül: Արամ Խաչատրյան (Tbiliszi, 1903. június 6.Moszkva, 1978. május 1.), örmény származású szovjet zeneszerző, a 20. századi komolyzene egyik kiemelkedő, ünnepelt alakja. Művészete, melyre nagy hatással volt az örmény népzene, a zeneszerző sajátos tehetségéről árulkodik, művei rendkívüli egyediséget mutatnak. Munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el a Szovjetunióban és külföldön egyaránt.

Aram Hacsaturján
1971-ben Hollandiában
1971-ben Hollandiában
Életrajzi adatok
Született1903. május 24.[1][2]
Tiflisz, Orosz Birodalom
Származásörmény
Elhunyt1978. május 1. (74 évesen)[3][4][5][6][7]
Moszkva, Oroszországi SZSZSZK, Szovjetunió
SírhelyKomitasz Panteon, Jereván
HázastársaNina Makarova (1933–1976)
Iskolái
Pályafutás
Műfajokvonós- és zongoraversenyek, concertók, hagyományos örmény zenevilág
Híres dalKardtánc
Spartacus (balett)
Hangszer
Díjak
Tevékenységzeneszerző
IPI-névazonosító
  • 00040361913
  • 00053353399

Aram Hacsaturján aláírása
Aram Hacsaturján aláírása

Aram Hacsaturján weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Aram Hacsaturján témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Szegény örmény családba született 1903. június 6-án (az Orosz Birodalomban akkor érvényes Julián naptár szerint május 24-én) a grúziai Tbilisziben (akkor Tiflisz). Fiatalon kapcsolatba került a népzenével. Elbűvölték a hallott népi dallamok, jóllehet nem volt még zeneértő. Örményország 1920-ban a Szovjetunió tagállama lett, a fiatal Aram ekkor egy örményországi propaganda-vonatúthoz csatlakozott, melyen grúz–örmény művészek vettek részt. A következő évben Moszkvába utazott bátyjához, aki a Második Moszkvai Művészeti Színház színpadi rendezője volt. Bár nem volt zenei előképzettsége, Hacsaturján tehetséges volt, így felvették a Gnyeszin Intézetbe. Itt csellózni tanult Szergej Bicskov, majd Andrej Boriszjak keze alatt. Maga Mihail Gnyeszin 1925-ben kezdett zeneszerzést oktatni a főiskolán. Hacsaturjánt 1929-ben a moszkvai konzervatóriumba vették át, ahol Nyikolaj Mjaszkovszkij (zeneszerzés) és Szergej Vaszilenko (hangszerelés) oktatta. Itt végzett 1934-ben.

Az 1930-as években

szerkesztés

Elvette Nyina Makarova zeneszerzőnőt, volt iskolatársát Mjaszkovszkij csoportjából. 1951-ben a Gnyeszin Állami Zenei és Pedagógiai Intézet (Moszkva) és a Moszkvai Konzervatórium professzora lett. A Zeneszerzők Egyesületében a moszkvai részleg elnökhelyettese lett, 1937-ben. A Szovjet Zeneszerzők Szervezeti Bizottságának alelnökévé nevezték ki 1939-ben. Boldogság című balettjét 1939-ben szerezte, majd a későbbi Gajane című balettben ismét felhasználta.

A negyvenes években

szerkesztés
 
Arcképe az ötvendramoson

1943-ban belépett a Szovjetunió Kommunista Pártjába. 1948-ban átmenetileg kiesett a hivatali kedvezményezettek köréből. Szimfonikus költeménye, későbbi elnevezéssel a Harmadik Szimfónia, felkeltette a pártharagot vele szemben. Ironikus módon Hacsaturján a művet épp a kommunizmus iránti tiszteletből írta: „Olyan kompozíciót akartam alkotni, melyet a közönség egyfajta íratlan programként fog értékelni. Azt akartam, hogy a szovjet emberek öröme, büszkesége fejeződjön ki benne, gyönyörű országuk láttán.” Talán épp, mert nem csatolt programot zenéjéhez, a dolog visszafelé sült el. Zsdanovnak, a Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárának nevéhez köthető az 1948-as ún. Zsdanov-rendelet, amely elítélte Sosztakovicsot, Prokofjevet, Hacsaturjánt más szovjet zeneszerzőkkel egyetemben, mint formalista és a néptől elfordult művészeket. A megnevezett művészek ez időre már a „szovjet zene titánjai”-ként voltak számon tartva a 20. századi világ vezető zeneszerzői között. Mindezek ellenére a megvádoltaknak nyilvánosan kellett megkövetniük hazai közönségüket, a szovjet népet. A rendelet Hacsaturjánt mélységesen megrendítette: „Tragikus napok voltak azok… Nagy pofon volt ez nekem. Megbánó beszédem az Első Kongresszuson őszintétlen volt. Összetört voltam. Romjaimban voltam. Komolyan fontolgattam a hivatásváltást.” E szégyenletes epizód ellenére Hacsaturján mégis visszatért a kegyeltek körébe. Számos állami kitüntetést kapott mind a rendelet előtt, mind a rendelet után. Így négy Sztálin-díjat (1941, 1943, 1946 és 1950), egy Lenin-díjat (1959), egy Szovjetunió Állami Díját (1971), és a Szocialista Munka Hőse Kitüntetést (1973). 1957-től ismét betöltötte a Zeneszerzők Egyesületének elnökségi-titkári posztját.

Nem sokkal a 75. születésnapja előtt hunyt el. Jerevánban temették el több kiemelt örmény művész mellett, akik bemutatták az örmény művészetet a világ számára. Az 1998-as örmény 50 dramos papírpénzen az ő képe van.

Művészete

szerkesztés

Számos concertót és concerto-rapszódiát írt hegedűre, csellóra és zongorára. Concerto-hármasa a három ismert szovjet előadóművész – David Ojsztrah (hegedű), Szvjatoszlav Knusevickij (cselló) és Lev Oborin (zongora) – számára íródott, akik 1941 és 1963 között koncerteztek vele. Zongorakoncsertója volt az első mű, mely nyugaton is elismerésre talált. Hacsaturján szimfóniája is, tőle megszokottan, változatos zenei megoldásokat alkalmaz. A harmadik tételben tizenöt trombitát és orgonát is felvonultat.

Legnagyobb szabású munkái a Spartacus és a Gajane balett. Ezek egyben a legismertebb művek is. A Gajane utolsó felvonásának híres Kardtánc dallama különösen kedvelt.

Számos művet írt szólózongorára. Két zenei albumot gyermekeknek (op. 62 és 100). A Gyermekalbum 1. könyvét először 1947-ben adták ki. Ebben találunk egy 1926-os szerzésű könnyed, melodikus andantínó dallamot, ismertebb nevén az „Iván énekel”-t. A darabsorozat 8–10 kisebb részből áll, eredetileg Iván kalandjai címmel. A Gyermekalbum 2. könyvét először 1964-ben adták ki. Ebben találunk egy 1928-as fúgát, valamint egy ütemes programzenét, „Két vicces nagynéni vitája”, ill. néha Két hölgy pletykál címmel. Filmzenéket is szerzett. Mihail Lermontov Masquerade című színpadi darabjához írt zenét 1941-ben. Az ebben hallható zenekari szvit is meglehetősen népszerűvé vált.

A Spartacus balett zenéje rendkívül plasztikus, abszolút filmzeneszerű. Különösen Spartacus és Phrygia adagiója, mely a BBC közkedvelt sorozatának, Az Onedin család-nak főcímzenéje is lett. A dallam megérdemelten a brit nagyközönség legkedveltebb klasszikus művei közé tartozik. A balettek számait – köztük a kardtáncot – felhasználta még Joel Coen A nagy ugrás című filmjükhöz és Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeiához (a Gajane adagiója). A Spartacus zene tetőpontját hallhatjuk a Caligula és a Jégkorszak 2. – Az olvadás c. filmekben.

Az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság himnuszát ugyancsak Hacsaturján szerezte.

Aram Hacsaturján az örmény zeneszerzők generációinak volt ikonikus személyisége. Művei kijárták az utat az újabb stílusok és merész felfedezések számára, még ha saját stílusa a rezsim alapos kontrollja alatt állt is. Arra bátorította a fiatal zeneszerzőket, hogy kísérletezzenek új hatásokkal, és találják meg saját hangjukat. Színes hangszerelési technikájának Sosztakovics és mások is csodálói voltak a múltban. Zenéjének máig tartó frissessége és vitalitása a modern zeneszerzőknek is példa, befolyással van az örmény klasszikus hagyományok szinte mindegyik trendjére, legyen az szimfonikus vagy kamarazenei.

A megérintett zeneszerzők közül néhány: Alexander Arutiunjan, Arno Babajanjan, Tigran Mansurjan, Edgar Hovannisjan, Edward Manukjan, Loris Tyeknavorjan.

Híressé vált tanítványai: Aziz El-Savan, Andrej Eszpaj, Vjacseszlav Grokovszkij, Tolib Sakidi, Enrike Ubieta, Anatol Vieru.

Balettek
  • Szcsasztye (Boldogság, Jereván, 1939) – balett három felvonásban, epilógussal
  • Gajane (1939–41), balett négy felvonásban és epilógussal - benne a híres „Kardtánc” dallam
  • Spartacus (1950–54) - balett három felvonásban
Zenekari művek
Szimfóniák:
1. szimfónia
2. szimfónia - „Harang szimfónia” (két változata: 1943, 1944)
3. szimfónia (az ominózus „Szimfonikus költemény”) (1947)
  • Táncszvit (1933)
  • 1., 2., 3. Gajane - szvit (1943)
  • Az Örmény SZSZK állami himnusza (1944)
  • Orosz fantázia (1944)
  • Masquerade - szvit (1944)
  • Óda V.I. Lenin emlékére (1948)
  • A sztálingrádi csata - szvit (1949)
  • „Győzelmi vers”, fesztiválvers (1950)
  • A valenciai özvegy - szvit (1952)
  • 1., 2., 3. Spartacus - szvit (1955)
  • Szimfonikus képek a „Spartacus”-ból (1955)
  • „Tisztelgés Nyitány” (1958)
  • Lermontov - szvit (1959)
Vokális zenekari művek
  • „Vers Sztálinról” (1938)
  • Három ária (vers, legenda, ditürambosz), magas hangra és zenekarra (1946)
  • „Örömóda” - ballada női szólóra, kórusra, hegedűre, hárfára és zenekarra (1956)
  • „Ballada a hazáról” szólistákra és szimfonikusokra (1961)
Versenyművek
  • Zongoraverseny (1936)
  • Hegedűverseny (1940), fuvolára írt változata is ismert.
  • Csellóverseny (1946)
  • Concerto-rapszódia hegedűre és zenekarra (1961)
  • Concerto-rapszódia csellóra és zenekarra (1963)
  • Concerto-rapszódia zongorára és zenekarra (1968)
Kamarazene
  • Vonóskvartett (1931)
  • Trió - klarinét, hegedű, zongora (1932)
Hangszeres művek
  • „Vándorló Asug dala” csellóra és zongorára (1925)
  • Elégia csellóra és zongorára (1925)
  • Cselló- és zongoradarab (1926)
  • „Első tánc” hegedűre és zongorára (1926)
  • Álom csellóra és zongorára (1927)
  • „Pantomim” oboára és zongorára (1927)
  • Allegretto hegedűre és zongorára (1929)
  • Énekes vers (Asugnak) hegedűre és zongorára (1929)
  • Táncdallam bajranra (1932)
  • Hegedűszonáta (1932)
  • Noktürn a „Masquerade”-ból hegedűre és zongorára (1941)
  • Szonáta szólócsellóra (1974)
  • Szonáta-dal szólóbrácsára (1976)
Zongoraművek
  • Poéma (1925)
  • Poéma (1926)
  • Keringő-etüd (1926)
  • Andantino (1926)
  • Variációk a "Solvejg" témára (1928)
  • Hét recitativo és fuga (1928, 1966)
  • Szvit (toccata, keringő-capriccio, tánc) (1932)
  • 3. tánc (1933)
  • 3. induló (1934)
  • Bugyenovka, tömegtánc (dátum nélkül)
  • "Koreografikus" keringő (1944)
  • Három darab (ostinato, románc, fantasztikus keringő)
  • 1. Album gyermekeknek - 10 zenedarab - (1947)
  • Keringő a "Masquerade"-ból (1952)
  • Zongora szonatina (1959)
  • Zongora szonatina (1961)
  • 2. Album gyermekeknek (1965)
  • Toccata (1932)
Kísérőzene
  • Bagdasár papa (1927)
  • Katabala (1928)
  • A távolkeleti fogász (1928)
  • Macbeth (1933)
  • Az otthon romjai (1935)
  • Nagy nap (1937)
  • Baku (1937)
  • A valenciai özvegy (1940)
  • Masquerade (1941)
  • Kreml harangjáték
  • Hangzáscserkész (1943)
  • Az utolsó nap (1945)
  • Mese az igazságról (1947)
  • Ilja Golovin (1949)
  • Tavaszi folyam (1953)
  • Őrangyal Nebraszkából (1953)
  • Lermontov (1954)
  • Macbeth (1955)
  • Lear király (1958)
Filmzenék
  • Pepo (1934-5)
  • Zangezur (1937-8)
  • A kert (1938)
  • Szalavat Julajev (1939)
  • A 217. sz. lány (1945)
  • Az orosz kérdés (1947)
  • Van hazájuk (1948)
  • V.I. Lenin (1948)
  • A sztálingrádi csata (1949)
  • Titkos küldetés (1950)
  • Usakov admirális (1953)
  • Hajókkal a bástyákhoz (1953)
  • Saltanat (1955)
  • Örökláng (1956)
  • Othello (1955)
  • Rómeó és Júlia (1956)
  • A párbaj (1957)
  • A béke mérge (1962)
Dalok
  • Jövőnk (Burunyov, 1931)
  • Új dal (Csarenc, 1931)
  • Sarjad a vetés (Gidas, 1932)
  • Pepo dala (Csarenc, 1934)
  • A Gogol körúton (Mihalkov, 1935)
  • Harcra, bajtársak (Szmoljan, 1936)
  • Az én kedves kertem (Lebegyev-Kumacs, 1938)
  • Irán lányai (Lahuti, 1939)
  • Nina románca - a Masquerade-ból
  • Gastello kapitány (Lugin, 1941)
  • A keleti-tenger (Radionov, a "Kreml harangjáték" színműhöz)
  • Hatalmasabb Ural - (Barto, 1943)
  • Gárdainduló (Lebegyev-kumacs, 1942)
  • Én Uralom (Szlavin, 1943)
  • Az Ural fiai, jó harcosok (Garto, 1943)
  • Várlak (Szlavin, 1943)
  • Az Örmény SZSZK himnusza (1944)
  • Dal a hazáról (Rubljov, 1948)
  • Haragvók dala (Rubljov, 1948)
  • Dal Jerevánról (Grasi, 1948)
  • A szivek dala (Mihalkov, 1949)
  • Hazám (Szadofjev, 1950)
  • Örmény adoma (Grasi, 1950)
  • Dal a lányokról (Grasi, 1950)
  • Varázsszőnyeg (Grasi, 1951)
  • Hazám (Gridow, 1951)
  • Békeeskü (Rubljov, 1951)
  • A békeharcos lányok dala (Osztrova, 1951)
  • Virággal köszöntlek... (Grasi, 1952)
  • Desdemona hangja, Katonadal, Fűzvadal (az Othello filmzenéből, 1956)
  • Tavaszkarnevál (Gradov, 1956)
Rézfúvósokra
  • 1. sz. Harci induló
  • 2. sz. Harci induló (1930)
  • Tánczene, egy örmény ének témájára (1932)
  • A nagy honvédő háború hőseinek, induló (1942)
  • A moszkvai Vöröszászlós nemzetőrök indulója (1973)
  1. Örmény Enciklopédia
  2. Armenian Concise Encyclopedia
  3. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 13.)
  4. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. Brockhaus (német nyelven)

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Aram Khachaturian című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Aram Chatschaturjan című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés