Aranyfejű kvézál
Az aranyfejű kvézál (Pharomachrus auriceps) a madarak osztályába a trogonalakúak (Trogoniformes) rendjébe és a trogonfélék (Trogonidae) családjába tartozó faj.
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Pharomachrus auriceps (Gould, 1842) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Aranyfejű kvézál témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Aranyfejű kvézál témájú médiaállományokat és Aranyfejű kvézál témájú kategóriát. |
Előfordulása
szerkesztésVenezuela, Kolumbia, Ecuador, Peru és Bolívia területén honos.
Az Andok magasan fekvő hegyvidéki erdeinek lakója.
Megjelenése
szerkesztésTesthossza rendszerint 35 cm, súlya 160 gramm. A két ivar közötti nagyságbeli különbség nincs. A felnőtt hímek tollazata fénylő zöld, fejükön a tollak aranyszínűek, melyről a nevét is kapta a faj. Szárnya fekete, hasa vörös, csőre sárga. A nőstények színezete fakóbb, fejük szürke, csőrük fekete. Az ivari dimorfizmus azonban nem annyira kifejezett mint a közép-amerikai kvézálnál (Pharomachrus mocinno).
 |
Életmódja
szerkesztésMagányosan élő faj. Rovarokkal, gyümölcsökkel és békákkal táplálkozik.
Szaporodása
szerkesztésA faj monogám párkapcsolatban él, de általában évenként új párt választ magának. Általában rohadó fába vájja a fészkét, de a természetes mélyedéseket is kedveli. Hangyák vagy darazsak fészkét is felhasználja. Az ott talált lárvákat elfogyasztja. Fészekalja 2 fehér tojásból áll. A költés 2–3 hétig tart, a kirepülés 2–3,5 héttel később történik. A szülők teljesen egyformán ellátják a fiókákat.
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. január 17.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
