Aranyszemű fátyolka

Az aranyszemű fátyolka (Chrysopa perla) az ízeltlábúak törzsének a rovarok osztályába az recésszárnyú fátyolkák (Neuroptera) rendjébe és a zöldfátyolkák (Chrysopidae) családjába tartozó faj.

Aranyszemű fátyolka
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota) Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera) Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota) Csoport: Fátyolkák (Neuropterida) Rend: Recésszárnyú fátyolkák (Neuroptera) Linnaeus, 1758 Család: Zöldfátyolkák (Chrysopidae) Nem: Chrysopa Faj: C. perla
Tudományos név
Chrysopa perla (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Chrysopa chrysops
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Aranyszemű fátyolka témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Aranyszemű fátyolka témájú médiaállományokat és Aranyszemű fátyolka témájú kategóriát.

Megjelenése

Az aranyszemű fátyolka mintegy 1 centiméter hosszú, szárnyainak fesztávolsága körülbelül 3 centiméter. A szárnyak fátyolszerűen áttetszők, szivárványfényűek, a szegély alatti erek zöldek. Nagy, összetett szemei sárgák, a fején levő foltok X alakú mintázatot alkotnak. Csápja hosszú. Nyugalmi helyzetben szárnyait háztetőszerűen tartja. Világoszöld testű, finom megjelenésű rovar. Előtorának két oldalán nyíló mirigyeiből veszély esetén kellemetlen szagú váladékot bocsát ki. Ezért „büdösfátyolkának” is nevezik. Ezzel az anyaggal tartja távol ellenségeit. Egyes fátyolkák elülső szárnyának tövében speciális hallószerv (úgynevezett timpanális szerv) található, amellyel ultrahangok érzékelésére képesek.

Életmódja

Az aranyszemű fátyolka erdők, kertek, parkok és települések lakója. Télen nagy számban látjuk padlásokon vagy lakóhelyiségekben, ahol áttelel. Tavasszal és nyáron a kertekben találkozunk vele. Meleg nyári estéken nagyobb rajokban repül a fényre. Az aranyszemű fátyolka levéltetvekkel és más kis rovarokkal táplálkozik.

Források

• Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6