Artur Moro (oroszul: Артур Моро), születési nevén Afanaszij Matvejevics Oszipov (Афанасий Матвеевич Осипов, 1909. május 11.1989. január 13.) erza nemzetiségű költő, újságíró. 1935-től a Szovjet Írószövetség tagja, 1969-ben Mordvinföld kitüntetett írója.

Artur Moro
SzületettAfanaszij Matvejevics Oszipov
1909. május 11.
Krasznije Kljucsi
Elhunyt1989. január 13. (79 évesen)
Moszkva
Állampolgársága
Nemzetiségeerza
Foglalkozása
Kitüntetései
SírhelyeKrasznije Kljucsi
SablonWikidataSegítség

Élete és pályafutása szerkesztés

Krasznije Kljucsi faluban született (ma Pohvisztnyevói járás, Szamarai terület), parasztcsaládban. Az polgárháború utáni éhínség idején apja Szibériába ment a vasútra dolgozni, Moro gyermekotthonban nevelkedett. 1925-ben a Jaksztyere Tyestye (Якстере теште, Vörös Csillag) újság szerkesztője, P. Sz. Gluhov (П. С. Глухов) közbenjárására felvették a Centrizdat kiadó alatt működő nyomdaipari technikumba, melynek elvégzését követően betűszedőként dolgozott. Folyamatosan fejlesztette magát, 1927–28-ban szakérettségi tanfolyamra (rabfak) járt, 1930 és 1932 között a Moszkvai Állami Filmintézet hallgatója volt, 1946–49-ben a pártfőiskolán tanult. 1949-ben a művészettörténet kandidátusa fokozatot szerzett.

1934-ben az Ucspedgiznél (Учпедгиз, Állami Tankönyvkiadó) dolgozott, 1938 és 1941 között orosz nyelv és irodalmat oktatott. Harcolt a második világháborúban, a háború ideje alatt a Vpered za Rogyinu (Вперед за Родину, Előre a Hazáért) című újságot szerkesztette. Számos kitüntetést kapott a háborúban tett szolgálataiért.

Első verse oroszul jelent meg a Pecsatnyik (Печатник) folyóiratban 1926-ban. Erza nyelvű versei hoznak neki országos hírnevet, 1927-ben megjelent Pekseny dudkinye (Пекшень дудкине, Hársfatilinkó) című verséből dal született. 1929-ben a Centrizdat által kiadott Vaszeny szjatkt (Васень сяткт, Első szikrák) című antológiában jelent meg több költeménye. Pályafutása során számos verseskötete látott napvilágot erza nyelven és oroszra fordítva is. Halála után, 1997-ben jelent meg Sztyepan Erzja (Степан Эрьзя) című regénye.

Képes Géza így írt róla: „Ez a költészet, amely csakúgy a folklór tején izmosodott, mint a többi rokonnép költészete, felnőtt és világirodalmi kitekintésre tett szert.”

Emlékezete szerkesztés

  • A költő szülőházán emléktáblát helyeztek el.

Források szerkesztés