Wikipédia

Atlantropa Projekt

Az Atlantropa, más néven Panropa[1] egyfajta mérnöki és kolonizációs elképzelés volt, amelyet Herman Sörgel német építész dolgozott ki az 1920-as években, és amelyet 1952-ben bekövetkezett haláláig szorgalmazott.[2][3] A projektet úgy tervezték, hogy a Földközi-tenger kulcsfontosságú pontjain, például a Gibraltári-szorosban és a Boszporuszban több vízerőműves gátat hoznak létre, hogy a tengerszint csökkenésével új területek jöjjenek létre egy tervezett betelepítéshez.

Az Atlantropa különböző vízenergia- és területrendezési projektjeinek vázlatos térképe

Tervezés szerkesztés

 
Egy művész elképzelése arról, hogyan nézhetett volna ki az Atlantropa az űrből.

Az Atlantropa-javaslat központi eleme a Gibraltári-szoroson átívelő vízerőmű gát építése volt, amely hatalmas mennyiségű vízenergiát termelt volna,[4] és a Földközi-tenger felszínének akár 200 méterrel való csökkentését eredményezte volna, ami nagy kiterjedésű új területeket nyitott volna meg a letelepedés számára, például az Adriai-tengeren. A projekt négy további nagy gátat is javasolt:[5][6][7]

  1. A Dardanellákon keresztül, hogy visszatartsa a Fekete-tengert.
  2. Szicília és Tunézia között, hogy útvonalat biztosítson, és tovább csökkentse a Földközi-tenger belső területét.
  3. A Kongó folyón a Kwah folyó mellékfolyója alatt, hogy feltöltse a Csád-tó körüli Mega-Csád medencét, hogy friss vizet biztosítson a Szahara öntözéséhez és hajózási útvonalat hozzon létre Afrika belseje felé.
  4. A Szuezi-csatorna meghosszabbítása és zsilipek a Vörös-tengerrel való összeköttetés fenntartása érdekében.

Sörgel a több mint egy évszázadra tervezett tervét békés páneurópai alternatívának tekintette a Lebensraum-koncepcióval szemben, amely később a náci Németország új területek meghódításának egyik kimondott oka lett. Az Atlantropa földet, élelmet, munkahelyeket, elektromos áramot és mindenekelőtt új jövőképet biztosítana Európa és a szomszédos Afrika számára.

  • Az Atlantropa mozgalmat több évtizedes fennállása alatt négy állandó tényező jellemezte:[8]
  • A pacifizmus, a technológia békés használatára vonatkozó ígéreteiben
  • Páneurópai hangulat, amely a projektben a háború sújtotta Európa egyesítésének lehetőségét látta.
  • Az Európával "Atlantropává" vagy Eurafrikává egyesülő Afrikához való eurocentrikus viszonyulás.
  • A neokoloniális geopolitika, ami a világot három tömbre osztotta: Amerikára, Ázsiára és Atlantropára.[9]

Az aktív támogatás a németországi építészekre és tervezőkre korlátozódott, valamint néhány más, elsősorban észak-európai országra. A kritikusok különböző hibák miatt gúnyolták a tervet, kezdve a mediterrán országok tervezésben való együttműködésének hiányától egészen a tenger visszahúzódásával a part menti történelmi közösségekre gyakorolt hatásokig, amelyek a szárazföldön rekedtek volna. A projekt az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején, majd rövid ideig az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején is nagy népszerűségnek örvendett, de Sörgel halála után hamarosan eltűnt a köztudatból.[10]

Története szerkesztés

 
A Sörgel által javasolt új zsilipek a gibraltári gáton.

A tervet a messiniai sókrízis,[11] - egy 5-6 millió évvel ezelőtt lezajlott pánmediterrán geológiai esemény - akkori új ismeretei inspirálták.[12] A korabeli geológusok szerint a Földközi-tenger partvidékét körülvevő nagy sólerakódások az Atlanti-óceánnal összekötő tengeri útvonalak zsugorodásából adódó részleges elszigeteltség következményei voltak. Ma a legtöbb geológus úgy véli, hogy a Földközi-tenger ebben az időszakban jelentős, legalább néhány száz méteres süllyedésen ment keresztül.[13]

Az utópisztikus cél az volt, hogy az európai civilizáció összes nagy problémáját egy Európából és Afrikából álló, európaiak által lakott új kontinens, "Atlantropa" létrehozásával oldják meg. Sörgel meg volt győződve arról, hogy ahhoz, hogy versenyképes maradjon Amerikával és a kialakulóban lévő keleti "Pán-Ázsiával", Európának önellátóvá kell válnia, ami azt jelenti, hogy minden éghajlati övezetben területeket kell birtokolnia. Ázsia örökre rejtély maradna az európaiak számára, és a britek hosszú távon nem lennének képesek fenntartani globális birodalmukat, ezért közös európai erőfeszítésre volt szükség Afrika gyarmatosítására.[14] A Földközi-tenger leengedése hatalmas mennyiségű elektromos energia termelését tette volna lehetővé, ami garantálta volna az ipar növekedését. A fosszilis tüzelőanyagokkal ellentétben ez az energiaforrás nem merülne ki. Hatalmas földterületek szabadulnának fel a mezőgazdaság számára, közöttük a Szahara, amelyet három tengernyi méretű, ember alkotta tó segítségével öntöztek volna Afrikában. A több mint egy évszázadra tervezett hatalmas közmunkák enyhíthették volna a munkanélküliséget, és az új földterületek megszerzése enyhítette volna a túlnépesedés okozta nyomást, amely Sörgel szerint az európai politikai nyugtalanság alapvető oka volt. Úgy vélte továbbá, hogy a projektnek az éghajlatra gyakorolt hatása csak előnyös lehet,[15] és hogy az éghajlatot akár a Brit-szigetekig is jobbra lehetne változtatni, mivel a hatékonyabb Golf-áramlat melegebb teleket hozna létre,[16] a Közel-Kelet pedig egy konszolidált Atlantropa ellenőrzése alatt további energiaforrást és a Sárga veszedelem elleni védőbástyát jelentene.[17]

A Sörgel és támogatói által az Atlantropa számára készített reklámanyagok a Földközi-tenger különböző gátjainak és új kikötőinek terveit, térképeit és méretarányos modelljeit, a Peter Behrens által tervezett 400 méteres toronnyal koronázott gibraltári gát látványát, a mezőgazdasági termelés növekedésének előrejelzéseit, a pán-atlanti energiahálózat vázlatait, sőt, még Velence mint kulturális műemlék védelméről is rendelkeznek.[18] Az éghajlatváltozással vagy a földrengésekkel kapcsolatos aggodalmakat, ha megemlítették, inkább pozitívumként, mint negatívumként fogalmazták meg.[16] 1938-ban Sörgel Die Drei Grossen A című könyvének címlapján egy Hitler-idézet található, amely bizonyítja, hogy a koncepció összhangban van a náci ideológiával.

A második világháború után az érdeklődés ismét megélénkült, amikor a nyugati szövetségesek szorosabb kötelékeket akartak kialakítani afrikai gyarmataikkal, hogy megpróbáljanak fellépni a térségben növekvő marxista befolyás ellen, de az atomenergia feltalálása, az újjáépítés költségei és a gyarmatosítás vége miatt az Atlantropa technológiailag szükségtelen és politikailag megvalósíthatatlan volt, mindezek ellenére az Atlantropa Intézet 1960-ig fennmaradt.[18]

Azóta a Gibraltári-szoros duzzasztására vonatkozó legtöbb javaslat a projekt vízerőművi potenciáljára összpontosít, és nem tervezi a Földközi-tenger szintjének jelentős csökkentését. Egy új elképzelés, ami egy Európa és Észak-Afrika között a Gibraltári-szorosban húzódó, feszített szerkezetű szövetgátat foglal magában, a Földközi-tenger medencéjén kívüli jövőbeni globális tengerszint-emelkedés kezelésére irányul.[19]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Hanns Günther (Walter de Haas). In hundert Jahren. Kosmos (1931) 
  2. ↑ „German Genius”, The Advocate , 1929. június 13., 36. oldal (Hozzáférés: 2017. augusztus 20.) 
  3. ↑ „The Munich architect, Hermann Soergel, has published his gigantic project "Atlantropa"”, The Week (Brisbane) , 1933. június 28., 20. oldal (Hozzáférés: 2018. február 9.) „...The Munich architect, Hermann Soergel, has published his gigantic project "Atlantropa," a . scheme which he has been supervising for six years, which by lowering the level of the Mediterranean, he contends, will water the Sahara desert, win new land and connect Europe and Africa. This is one of the drawings belonging to his exhibition....” 
  4. ↑ Atlantropa: A plan to dam the Mediterranean Sea. Xefer , 2005. március 16. [2017. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 4.)
  5. ↑ lord_k: The Atlantropa Project. Dieselpunks.org. [2014. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 13.)
  6. ↑ Bellows, Jason: Mediterranean be Dammed, 2008. szeptember 25. (Hozzáférés: 2013. augusztus 13.)
  7. ↑ Ley, Willy. Engineers' Dreams: Great projects that could come true. Viking Press (1959) 
  8. ↑ Voigt, Wolfgang. Atlantropa – Weltenbauen am Mittelmeer (német nyelven), 100. o. (1998). ISBN 978-3-86735-025-9 
  9. ↑ Strüver, Anke. Politische Geographien Europas: Annäherungen an ein umstrittenes Konstrukt (német nyelven). LIT Verlag Münster, 43. o. (2005) 
  10. ↑ Voigt, Wolfgang. Atlantropa – Weltenbauen am Mittelmeer (német nyelven), 122. o. (1998). ISBN 978-3-86735-025-9 
  11. ↑ (1996) „A new chronology for the middle to late Miocene continental record in Spain”. Earth and Planetary Science Letters 142 (3–4), 367–380. o. DOI:10.1016/0012-821X(96)00109-4.  
  12. ↑ (1994) „Age and duration of the Messinian salinity crisis”. Comptes Rendus de l'Académie des Sciences, Série II, Paris 318 (8), 1103–1109. o.  
  13. ↑ (2011) „Messinian salinity crisis regulated by competing tectonics and erosion at the Gibraltar Arc”. Nature 480 (7377), 359–363. o. DOI:10.1038/nature10651. PMID 22170684.  
  14. ↑ Sörgel 1932a, p. 75 ff
  15. ↑ Sörgel 1932a, p. 66–67
  16. ↑ a b Brock, Paul. „German engineers dream of building a new continent”, Detroit Free Press, 1963. augusztus 6. „One of the most significant advantages would be a change of climate [to that] of Northern Europe – and especially the British Isles – because the warm Gulf Stream would be rendered much more effective.” 
  17. ↑ Sörgel 1932a, p. 80
  18. ↑ a b (Spring 2003) „Atlantropa”. Cabinet Magazine (10), Kiadó: edit suisse group. (Hozzáférés: 2007. augusztus 4.)  
  19. ↑ Cathcart, R.B.. Chapter 8, Medicative Macro-Imagineering: Earth + Mars Megaprojects, 391–468. o. (2014. március 1.) 

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Atlantropa című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

  • Gall, Alexander. Das Atlantropa-Projekt: die Geschichte einer gescheiterten Vision : Hermann Sörgel und die Absenkung des Mittelmeeres (német nyelven). Frankfurt: Campus-Verlag (1998). ISBN 978-3-593-35988-5 
  • Gall, Alexander. Atlantropa: A Technological Vision of a United Europe, Networking Europe. Transnational Infrastructures and the Shaping of Europe, 1850–2000. Sagamore Beach: Science History Publications, 99–128. o. (2006). ISBN 0-88135-394-9 
  • Günzel, Anne Sophie. Das "Atlantropa"-Projekt – Erschließung Europas und Afrikas, 2nd (német nyelven), München: Grin (2007). ISBN 978-3-638-64638-3 
  • Sörgel, Herman. Mittelmeer-Senkung. Sahara-Bewässerung = Lowering the Mediterranean, Irrigating the Sahara (Panropa Project), pamphlet. Leipzig: J.M. Gebhardt (1929) 
  • Sörgel, Herman. Europa-Afrika: ein Weltteil, 983–987. o. (1931) 
  • Sörgel, Herman. Atlantropa, 3rd, illustrated, Zürich: Fretz & Wasmuth (1932a) 
  • Sörgel, Herman. Atlantropa. Munich: Piloty & Löhle (1932b) 
  • Sörgel, Herman. Foreword to "Technokratie – die neue Heilslehre" by Wayne W. Parrish. Munich: R. Piper & Co. (1933) 
  • Sörgel, Herman. Die drei großen "A". Großdeutschland und italienisches Imperium, die Pfeiler Atlantropas. [Amerika, Atlantropa, Asien]. Munich: Piloty & Loehle (1938) 
  • Sörgel, Herman. Atlantropa-ABC: Kraft, Raum, Brot. Erläuterungen zum Atlantropa-Projekt. Leipzig: Arnd (1942) 
  • Sörgel, Herman. Foreword to "Atlantropa. Wesenszüge eines Projekts" by John Knittel. Stuttgart: Behrendt (1948) 
  • Cathcart, R.B. (1998). „Land Art as global warming or cooling antidote”. Speculations in Science and Technology 21 (2), 65–72. o. DOI:10.1023/A:1005349611054.  
  • Cathcart, R.B. (1995). „Mitigative Anthropogeomorphology: a revived 'plan' for the Mediterranean Sea Basin and the Sahara”. Terra Nova: The European Journal of Geosciences 7 (6), 636–640. o. DOI:10.1111/j.1365-3121.1995.tb00713.x.  
  • Cathcart, R.B. (1985). „What if We Lowered the Mediterranean Sea?”. Speculations in Science and Technology 8, 7–15. o.  
  • Cathcart, R.B. (1983). „Macro-engineering Transformation of the Mediterranean Sea and Africa”. World Futures 19 (1–2), 111–121. o. DOI:10.1080/02604027.1983.9971971.  
  • Cathcart, R.B. (1983). „Mediterranean Basin-Sahara Reclamation”. Speculations in Science and Technology 6, 150–152. o.  

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Atlantropa_Projekt&oldid=27074941”