Az atyafiság régies kifejezés, ma elsősorban a szegről-végről való rokonságot jelenti. Genealógiai értelemben a rokonság egyenes ága a főág, mellékága az oldalág, tagjai az atyafiak, az egy őstől származók. Atyafiak alatt azonban nemcsak a vérrokonokat értjük, hanem gyakran a házasság útján létrejövő rokonságot, a sógorságot és a politikai vagy érzelmi családhoz tartozó személyeket is. Régebben a kifejezésnek volt 'kollégák, (nemesi) társak' értelme is. Ezzel kapcsolatos az uram-bátyám megszólításpár. Néha a családba idegen személyeket is befogadtak, elszegényedett (fő)nemesek pénzért esetenként erre is hajlandók voltak.

atyafiság
Névváltozatok
Magyarul
atyafi-frater,[1] véré,[2] egy tövről valók [Madar 35.],[3] nagy familiájú, igen atyafias,[4] familiáris; atyafias: consangvineus, verwandt[5]


"A rokonságoc, atya fiasoc, az eo eoseiket sirattyác." [Molnár 442.];[5][6] "Vér szerint is atyafiasoc vóltac." [Prágai 336.];[5][7] "Egy nehany attyafias ember: plures personae fraternae" [Werbőczi: M. decretum 126.], "Cognatusok-is az az atyafiasok" [Werbőczi: M. decretum 192.], "Vér szerint valo atyafiasok: personae consangvinitate conjunctae" [Werbőczi: M. decretum 335.],[5] "Az attyafyakhoz hasonlathny: similis fieri" [Jordánszky Codex 802.];[8] atyafi 1372 u./1448 k.: "De zent fferenc el hagÿan ew atyafiat Bernaldot", Attyam fÿa, Attyamfyam [Jókai kódex 13., 5., 149.] 'felebarát'; 1380 k.: "frater: atyafiu" [Kön. Szj. 5.] 'fiútestvér, testvér'; 1416 u./1450 k.: attafiayebol [Bécsi K.] 'vérrokon, rokon', 1784: vér-atyafim [SzO. 96.], 1650: atyati 'azonos felekezetbeliek' [Medgyesi P.: Dialogus 16. NSz.][9]

Rövidítések jelentése

A kifejezés eredeti jelentése a közös apától származó fiútestvérek volt. A testvértől a vérrokonra változó jelentésfejlődés valószínűleg az ősiségben, a középkori magyar öröklési jogban kereshető, miként az a hazai latin fratres 'vérrokonok' szóból is kikövetkeztethető. A 'szerzetes' jelentésű atyafia a latin frater, illetve soror tükörfordítása. Egykor a feleség kedveskedő megszólítása is az atyámfia volt.

JegyzetekSzerkesztés

  1. (NySz. I. 1450.)
  2. (TESz. III. 1118.)
  3. Madar Ilona: Fejezetek Zoboralja társadalomnéprajzához. Folklór és etnográfia 51. szerk. Újváry Zoltán. Debrecen 1989.
  4. (NySz. I. 761.)
  5. a b c d (NySz. I. 842.)
  6. Molnár Albert: Jubiléus esztendei prédikáció. Irta Sculletus A. Oppenheim 1618.
  7. Prágai András: Fejedelmek serkentő órája. Irta Gvevara A. Bártfa 1628.
  8. (NySz. I. 1342.)
  9. (TESz. I. 198.)

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés