Avellinói András
Avellinói András (latin: Andreas Avellinus) vagy egyházi nevén Avellinói Szent András (Castronuovo, Nápolyi Királyság, 1521. – Nápoly, 1608. november 10.) itáliai szerzetes.
| Avellinói András | |
 | |
| Giacomo Tazzini szobra 1832-ből | |
| szerzetes | |
| Születése | |
| 1521 Castronuovo, Basilicata | |
| Halála | |
| 1608. november 10. Nápoly | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Római katolikus egyház |
| Tisztelik | Római katolikus egyház |
| Boldoggá avatása | 1624. október 24., Róma Boldoggá avatta: VIII. Orbán pápa |
| Szentté avatása | 1712. május 22., Róma Szentté avatta: XI. Kelemen pápa |
| Kegyhely | Szent Pál templom, Nápoly |
| Ünnepnapja | november 10. |
| Védőszentje ennek | Nápoly, Szicília, hirtelen halál esetén |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Avellinói András témájú médiaállományokat. | |
Életrajza szerkesztés
A Nápolyi Királyság területén született 1521-ben. 1545-ben szentelték pappá. Nápolyban jogi doktor lett mindkét jogból, majd egy ideig a nápolyi érsekségen volt ügyvéd.
1551-ben rábízták egy apácakolostor reformját, 1556-ban emiatt egy bérgyilkos súlyosan megsebesítette. Felgyógyulása után, 1557 szeptember végén belépett a teatinus rendbe. 1558. január 25-én le is tette szerzetesi fogadalmait azon kiegészítésekkel, hogy állandóan meg fogja tagadni a saját akaratát, és szüntelenül a tökéletességre fog törekedni.
1560-ban a nápolyi rendház újoncmestere lett. Növendékei közé tartozott Lorenzo Scupoli is, aki „Lelki harc” címen foglalta könyvbe alázatosságról szóló tanítását, mely különösen döntő hatással volt a 17. század lelki életi irányára, s melyben összekapcsolódik az aszketika és a misztika.
1566-ban házfőnök lett, majd 1570-ben az új milánói rendház vezetőjévé választották, hamarosan ó lett egész Milánó legkeresettebb lelki vezetője. Borromeo Szent Károly is nagyon tisztelte.
1571-ben áthelyezték Piacenzába házfőnöknek. 1582-től haláláig Nápolyban volt elöljáró; a védőszentjéről elnevezett nápolyi apácarend alapítója. Tevékenysége Nápoly vallási életére nagy hatással volt.
Leveleit két kötetben, egyéb írásait öt kötetben adták ki 1731–1734 között.
Boldoggá avatása 1624-ben, szentté avatása 1712-ben volt.
A készületlen haláltól való megmenekülés kegyelméért és agyvérzéskor szoktak hozzá fordulni, ünnepe november 10-én van.
Források szerkesztés
- Magyar katolikus lexikon: http://lexikon.katolikus.hu/A/Andr%C3%A1s.html
