Főmenü megnyitása

Az orr (oroszul: Нос) Nyikolaj Vasziljevics Gogol novellája, mely groteszk irónia segítségével a korabeli orosz társadalom kritikája, az orosz kisember ambícióinak megtestesítője. A korabeli orosz társadalom ürességét, a hivatalnoki rendszer abszurditását hivatott kifejezni azzal, hogy egy teljesen realisztikus környezetben abszurd, meghökkentő eseményeket tárgyal.

Az orr

Szerző Nyikolaj Vasziljevics Gogol
Eredeti cím Нос
Nyelv orosz
Műfaj novella
Kiadás
Magyar kiadás 1943
A Wikimédia Commons tartalmaz Az orr témájú médiaállományokat.

Magyarul először az Officina Kiadónál jelent meg a mű (1943), majd a Három novella című kötetben, Dévényi Miklós fordításában (1947), ezt követte Makai Imre 1948-as fordítása Az arckép című kötetben.

Tartalomjegyzék

Szereplők és történetSzerkesztés

  Alább a cselekmény részletei következnek!

Szereplők:

  • Ivan Jakovlevics, borbély
  • Praszkovja Oszipovna, Ivan Jakovlevics felesége
  • Platon Kuzmics Kovaljov, törvényszéki ülnök
  • Csehtarjova, államtanácsosné
  • Jarizskin, szenátusi irodafőnök
  • Pelageja Grigorjevna Podtocsina, törzstisztné
  • Ivan, Kovaljov inasa
  • Filipp Ivanovics Potáncsikov, tisztviselő
  • Junker, üzlettulajdonos

Helyszín: Szentpétervár

Ivan Jakovlevics borbély egyik reggel arra ébred, hogy a reggelire felszolgált cipóban egyik kuncsaftja, Platon Kuzmics Kovaljov orrát találja. Megpróbál megszabadulni tőle, és a folyóba dobja, ám a rendőrfőnök meglátja és behívatja. Kovaljov reggel arra ébred, hogy orra helyén egy lapos folt éktelenkedik. A hivatalnok elindul, hogy megkeresse orrát, amikor is egy kocsiból díszesen öltözve kiszállt a saját orra, és Kovaljov hiába szólította meg, az orr ügyet sem vetett rá. Ezután Kovaljov hirdetést próbál meg feladni az orra részére, de a hírlapigazgató ezt nem engedélyezi. A tisztviselő kétségbeesetten a rendőrfőnökhöz fordul, ám az nem hajlandó fogadni, így reményvesztetten hazatér, ahol később felkeresi egy fiatal rendőr, aki visszaszolgáltatja az orrát. Kovaljov a helyi orvoshoz fordul segítségért, ám az nem hajlandó visszavarrni a testrészt. Egyik reggel aztán Kovaljov újra arra ébred, hogy orra a helyén van.

ÉrtelmezésSzerkesztés

A külön életre kelő orr a kishivatalnok reménytelen álmait váltja valóra: államtanácsossá válik. Az abszurd helyzetet a város lakói, illetve a történetben szereplő hivatalnokok teljesen normálisként kezelik, úgy veszik fel Kovaljov panaszát, mintha nem a levágott orrát, hanem például egy elvesztett pénztárcát keresne, ezzel fokozva a történet abszurditását, megmutatva a korabeli orosz társadalom közönyösségét, a bürokrácia lélektelenségét, ürességét, céljainak értelmetlenségét. Ezen felül megmutatja azt is, hogy ha a kisember elveszíti az álmait, illúzióit (amit itt az orr testesít meg), akkor léte értelmetlenné, céltalanná válik.

AdaptációSzerkesztés

A mű alapján Sosztakovics megírta első (egyfelvonásos) operáját: Az orr, Op. 15, (1928)

Magyar fordításaiSzerkesztés

  • Gogoly Nyikoláj: Az orr; Hungária Ny., Bp., 1943 (Kitűnő regénytár)
  • Gogolj: Három novella / Az orr / A kabát / A két szomszéd Iván; ford. Dévényi Miklós; Officina, Bp., 1947 (Officina könyvtár)
  • Az arckép. Elbeszélések; ford. Makai Imre; Szikra, Bp., 1948
  • Az orr. Elbeszélések; ford. Makai Imre; Új Magyar Kiadó, Bp., 1955 (Olcsó könyvtár)
  • Attikai sóval-borssal. Két klasszikus komédia / Arisztophanész: Lüszisztraté; ford. Devecseri Gábor, színpadra alkalmazta, utószó Bicskei Gábor / Gogol: Az orr. Groteszk játék; ford. Balogh Géza, rendezői utasítások Juraj Bindzár; NPI, Bp., 1978 (Színjátszók kiskönyvtára)
  • Az orr; újrameséli Andrea Camilleri, ill. Maja Celija; Kolibri, Bp., 2014 (Meséld újra!)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés