Wikipédia

Az utolsó budai basa (elbeszélés)

Jókai Mór 1859-ben írt elbeszélése

Az utolsó budai basa Jókai Mór 1859-ben írt elbeszélése. Először folytatásokban a Vasárnapi Ujságban jelent meg 1859. augusztus 7-től[1] december 25-ig.[2] Később 1860-ban a négy kötetben kiadott Szegény gazdagok regényben.[3]

Az utolsó budai basa
Az elbeszélés első közlése
Az elbeszélés első közlése
SzerzőJókai Mór
Ország Magyarország
Nyelvmagyar
TémaMagyar történelem
Műfajelbeszélés
Kapcsolódó filmAz utolsó budai basa
Kiadás
Kiadás dátuma1860
Média típusakönyv
ISBNISBN 9631506118 (1976)
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk az elbeszélésről szól. Hasonló címmel lásd még: Az utolsó budai basa (egyértelműsítő lap).

Történet szerkesztés

  Alább a cselekmény részletei következnek!

1685-ben a török történetírók által az oszmán birodalom városai között rang szerint a tizedik legfontosabb településen, Buda várában Abdurrahmán basának, Petneházy jelenlétében a tudós főimám, Ihánzádé Mehemed megjósolta a jövőt egy varázsgömb segítségével. Az imám Buda eljövendő elestéről beszélt, sőt azt is elmondta, hogy Petneházy tűzi ki elsőnek a magyar zászlót a várra. A kuruc tiszt hűséges szövetségese a törököknek, szerelmes a pasa lányába, kellemetlenül érintették Ihánzádé szavai. A pasa megnyugtatta Petneházyt, hogy megbízik benne, az édes fiának tartja, még a fejét is rá bízná alvás közben. Mátyás király korábbi könyvtárában a kuruc tisztnek a főimám később azt is elmondta, hogy a váradi pasa négy nappal ezelőtt elfogatta Thököly Imrét, a kurucoknak menekülniük kell a törököktől. A fiatal kuruc bizonytalanná vált, további aggasztó híreket kapott, ám a pasa lánya iránti érzelme visszatartotta a szökéstől. Telli elárult egy titkot Petneházynak, hogy két nap múlva egy kinevezési okmányt kap majd a Portától: Thököly helyére szánják. Azt is elmondta, hogy az apja támogatja az egybekelésüket. Az imám valójában Gábriel Péter barát, aki a várba azért érkezett, hogy annak gyenge pontjait kikutassa, és továbbítsa az információkat a keresztény sereg vezetőinek. Rádöbbentette Petneházyt a pasa és a lánya csalárdságára, felfedte a magyar férfi előtt az igazságot.

A szökésük után Petneházy hadnagyot Lotaringiai Károly örömmel fogadta, és kinevezte ezredesnek, megbízta, hogy Komáromban a megyékből odaérkező lovasbandériumokat szervezze meg. Itt Mansfeld báró házában kapott elszállásolást és szíves vendéglátást. A báró feleségében ráismert korábbi jegyese, Kanizsay Borbála anyjára, az asszony közben megözvegyült, és újból férjhez ment. Borbála németté lett, kérője is akadt: Funkensteini Funk lovag személyében. Mansfeld nem akart a két udvarló között vérontást, ezért azt határozta, hogy azé legyen a lány, aki Buda váránál kettőjük közül előbb lesz fent az ostromlott várfokon.

A véres ostromot a magyar sereg mellett 22 nemzet szövetséges katonája vívta a várban lévő 16 ezer török katona ellen. Három hónapos ostrom után sikerült visszafoglalni Budát, a várat védő Abdurrahmán pasa a végsőkig, 1686. szeptember 2-ig kitartott. Szulejmán nagyvezír felmentő próbálkozásai kudarcot vallottak. A sors beteljesedett, a zászlót elsőnek Petneházy tűzte ki a vár fokára, aki a harcban a magyar hajdúkat vezette. Az ostrom után a kuruc főtiszt újabb csatában vitézkedett a törökök ellen, de az irigye ármánykodása miatt ő sem kerülhette el a végzetét.

  Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Szereplők szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Az utolsó budai basa (1. rész) Vasárnapi Ujság, 1859. augusztus 7. (32. szám.)
  2. ↑ Vasárnapi Ujság 6. évfolyam 52. sz. (1859. deczember 25.)
  3. ↑ (A 4. kötetben függelékül)
  4. ↑ A pasa írnoka.
  5. ↑ Magas rangú török udvari tisztviselők, itt titkosrendőrök.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Az_utolsó_budai_basa_(elbeszélés)&oldid=22810976”