Az utolsó tréfa (The Man Who Japed) Philip K. Dick 1956-ban megjelent tudományos-fantasztikus regénye.

Az utolsó tréfa
SzerzőPhilip K. Dick
OrszágEgyesült Államok
Nyelvamerikai angol
Témadisztópikus fikció
Műfajsci-fi
Kiadás
KiadóAce Books
Kiadás dátuma1956
Magyar kiadóAgave Könyvek
Magyar kiadás dátuma2019
FordítóPék Zoltán
Média típusakönyv
Oldalak száma198
ISBNISBN 9789634196235
SablonWikidataSegítség

Dick egyik kevésbé ismert alkotása, de számos olyan ötletet és témát tartalmaz, amelyek későbbi munkáiban is visszatérnek. A regény egy morbid poénnal kezdődik, egy szobor szokatlan lefejezésével.

Történet szerkesztés

  Alább a cselekmény részletei következnek!

A cselekmény 2114-ben kezdődik, egy pusztító huszadik századi korlátozott nukleáris háború után egy dél-afrikai (Afrikaans Birodalom) katonai túlélő, Streiter tábornok 1985-ben globális forradalmat indított el, amely bevezette a totalitárius kormányt. A főszereplő, Allen Purcell meglátogatja Japán északi szigetét, Hokkaidót. A helyszín még mindig egy elhagyatott pusztaság, amely nem tért magához az 1972-es nukleáris bombázás után, a könyvben említett globális háború utolsó évében.

A rendszer – a Morális Megújhodás („Momeg”) – szigorú ideológiája uralja a posztapokaliptikus világot. Streiter egyik leszármazottja, Ida Pease Hoyt az egyik legfőbb vezető. A Momeg egy ultrakonzervatív és puritán társadalmat hozott létre, amely elnyomja és elítéli polgártársait. A büntetendő bűncselekmények közé tartozik többek között az enyhe nyilvános szitkozódás, a nem házastárssal való csókolózás, a közösségi találkozókról való távolmaradás. Létezik azonban a virágzó feketepiac, ahol bárki megvásárolhatja a Dekameront, James Joyce Ulysses-ét, ihat finom spanyol bort.

A földi emberek számos más bolygórendszert is elfoglalnak. Vannak emberi kolóniák a Bellatrixon, a Szíriusz 8-on és 9-en. Ezeken a világokon intenzív munkára van szükség a túléléshez szükséges mezőgazdasági és ipari termékek biztosításához. Az egyik bolygót „menedékként” használják a társadalmi összeomlások veszélyének elkerülésére.

A nemzet atyjának, Streiter őrnagynak a szobrát megrongálták. Valaki nagyon rossz tréfát követett el. A hatóságok, a sajtó, a polgárok is tudni akarják, ki tette. Allen Purcell rémülten szembesül azzal, hogy a szobrot ő csonkította meg. A férfinek csak homályos, torz és széttagolt emlékei vannak a tettéről, és nem érti a saját motivációját. Kinevezésre vár: a Telemédia, az erkölcsökért felelős szervezet igazgatói posztját kínálták fel a számára.

Purcell később bajba került, mert egy konkurens cég leleplezte a Gretchen Malpartóval való kapcsolatát. Allen ezután – lemondatása árnyékában – kreál egy morbid történetet Streiter tábornokról, ahol egy élő televíziós adásban hamisan állították, hogy Streiternek az volt a politikája, hogy a rendszere ellenségeit lemészároltatta, és utána ételként szolgáltatta fel a családjának és magának. A műsorban Ida Pease Hoyt is azzal vádolták, hogy folytatta a kannibalizmust.

Purcell és felesége hamarosan menekülni kényszerült a Momeg igazságszolgáltatása elől, de a férfi az űrrepülőtéren mégis úgy döntött, hogy a Földön marad, és szembenéz tetteinek következményeivel. Megígérte a feleségének, hogy egyszer ellátogatnak Myron Mavis távoli bolygójára.

  Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Szereplők szerkesztés

  • Allen Purcell, egy hírügynökség igazgatója
  • Janet, Allen felesége
  • Mrs. Georgina Birmingham, lakótömb funkcionárius
  • Fred Luddy, Allen asszisztense
  • Sue Frost, a Bizottság minisztere
  • Myron Mavis, a TM ügyvezető igazgatója
  • Ida Pease Hoyt, Streiter őrnagy leszármazottja
  • Gretchen Malparto, az Egészségközpont munkatársa
  • Malparto doktor, Gretchen bátyja

Megjelenések szerkesztés

Magyarul szerkesztés

  • Az utolsó tréfa; ford.: Pék Zoltán, Agave Könyvek, Bp., 2019 (198 oldal)[1][2]

Kritika szerkesztés

Anthony Bucher(wd) amerikai tudományos-fantasztikus szerkesztő „elsietett és frusztráló” próbálkozásnak nevezte a regényt.[3]

Hasonlóságok más regényekkel szerkesztés

Az utolsó tréfa sok hasonlóságot mutat George Orwell 1949-ben írt 1984 című regényével. Mindkét történet egy disztópikus jövőben játszódik. Mindkettő egy totalitárius rezsimről beszél, amely az egyént abszolút ellenőrzése alatt tartja. Orwell-lel ellentétben Dick iróniát és humort mutat be, ellentétben a szélsőséges puritanizmussal, amelyben a társadalom elmerül.

Ahogy az Ray Bradbury Fahrenheit 451-ében is szerepel, az irodalom itt is betiltott, és csak a bolygó szennyezett területein maradt fenn a tisztelete és a szeretete.

Jegyzetek szerkesztés

  1. E-könyv formátumban is megjelent.
  2. A kötetben a regény mellett a Kétbalkezes Orfeusz (Orpheus with Clay Feet) című novella is megtalálható.
  3. „Recommended Reading” („Ajánlott irodalom”), The Magazine of Fantasy and Science-Fiction, 1957. július, 93. o.

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a The Man Who Japed című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés