Bálint Imre (újságíró)

(1896–1953) magyar újságíró, író
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 6.

Bálint Imre, Oesterreicher (Budapest, 1896. június 21. – Budapest, Terézváros, 1953. december 19.)[2][3] író, újságíró. Nagybátyja Bálint Lajos újságíró, szerkesztő.

Bálint Imre
Bálint Imre és Somogyi Erzsi 1925-ben
Bálint Imre és Somogyi Erzsi 1925-ben
SzületettÖsterreicher Imre
1896. június 21.[1]
Budapest
Elhunyt1953. december 19. (57 évesen)[1]
Budapest VI. kerülete
Állampolgárságamagyar
Házastársa
  • 1. Somogyi Erzsébet (h. 1925–1929)
  • 2. Strer Szabina (h. 1940–1953)
Foglalkozása
  • újságíró
  • író
  • lapszerkesztő
  • SírhelyeÚj köztemető
    A Wikimédia Commons tartalmaz Bálint Imre témájú médiaállományokat.
    SablonWikidataSegítség

    Bálint Márton Lipót és Kohn Gizella fia. 1921-től a Világ című napilap, majd a Magyar Hírlap munkatársa volt. Részt vett 1923-ban az Esti Kurír című napilap megalapításában, amelynek politikai cikkírója volt és a „Glosszák“ című rovatát vezette. 1944-ben politikai fogolyként a mauthauseni koncentrációs táborba deportálták, ahonnan 1945 májusában tért haza. 1947-től a Világ felelős szerkesztőjeként dolgozott. Részt vett az 1953-ban megjelent magyar–angol szótár munkálataiban, majd 1953 januárjától haláláig az Értelmező Szótár munkatársa volt.

    Első házastársa Somogyi Erzsébet, akivel 1925. augusztus 1-jén Budapesten, a Terézvárosban kötött házasságot, azonban négy évvel később elvált tőle.[4] Második felesége Strer Szabina volt, akit 1940-ben Budapesten vett nőül.

    • Reggelre meghalunk (regény, Budapest, 1930)
    • Székelyek (regény, Budapest, 1936)
    • Infanterist Simon (regény, Budapest, 1937)