Bárczay János (országgyűlési képviselő)

Bárczay János (Abaújkér, 1900. július 20. – Budapest, 1985. július 27.) magyar földbirtokos, szolgabíró, gazdasági főtanácsos, országgyűlési képviselő.

Bárczay János
Született	1900. július 20. Abaújkér
Elhunyt	1985. július 27. (85 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	jogász földbirtokos politikus
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1933. december 29. – 1935) magyarországi parlamenti képviselő (1935–1939) magyarországi parlamenti képviselő (1939–1944)
Iskolái	Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1923)
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

1900-ban született Abaújkéren, református vallásban. Családja a 13. századig vezette vissza a történetét, egy olyan, Árpád-kori főnemesig, aki a családnevét az Abaúj vármegyei Bárca település után vette. Nemességüket – a családi hagyomány szerint – Zsigmond királytól kapták 1421-ben; több Abaúj megyei birtok és kastély egészen a 20. századig megszakítás nélkül a család birtokát képezte.

Ő maga a középiskoláit a miskolci katolikus főgimnáziumban végezte, majd a kassai és a miskolci jogakadémián hallgatott jogot, államtudományi doktori oklevelét pedig végül a budapesti tudományegyetemen szerezte meg. Közben egy ideig hallgatója volt a debreceni gazdasági akadémiának is. 1918 márciusában mint önkéntes, bevonult a volt 12. közös huszárezredhez, majd a tiszti iskola elvégzése után megkezdte csapatszolgálatát. Az őszirózsás forradalom kitörésekor szerelt le, mint tartalékos zászlós.

Tanulmányai lezárását követően közigazgatási pályára lépett, szolgálatát 1921-ben mint szolgabíró kezdte meg Borsod vármegyében. Később alispáni titkár lett, ám 1924-ben megvált a vármegyei szolgálattól és helyette átvette családja abaújkéri birtokának vezetését. Egyúttal viszont bekapcsolódott a vármegyei közéletbe is, és komolyabban kezdett foglalkozni mezőgazdasági, pénzügyi és közigazgatási problémákkal. Elnöke lett az Országos Magyar Faiskolai Szövetségnek, e minőségében ő készítette el a faiskolai törvény tervezetét, amely törvényes alapokra helyezte a hazai faiskolák működését, és amit a hegyközségi törvényben is alkalmaztak.

1933-ban az országos politikába is bekapcsolódott, mivel a gróf Hadik János halálával megüresedett tornai országgyűlési képviselői posztra őt jelölte a Nemzeti Egység Pártja (NEP) és egyhangú választással el is nyerte a mandátumot. 1935-ben, több ezres szavazattöbbséggel a gönci kerületben erősítette meg pozícióját, 1939-ben pedig ugyanott, de már a NEP utódpártjaként működő Magyar Élet Pártja színeiben nyert újból mandátumot.

Publicisztikai munkássága is említést érdemel; főszerkesztője volt a Kassán megjelenő Felvidéki Ujság című napilapnak, ahol főleg mezőgazdasági, pénzügyi és közigazgatási témákkal foglalkozott. Kivette részét az egyházi közéletből is: az abaúji református egyházmegye tanácsbírája, illetve a johannita rend lovagja volt. Beválasztották Abaúj-Torna vármegye törvényhatósági bizottságába; díszpolgárrá választották Göncön, valamint a környező kisebb falvak közül Simán, Gibárton és Kovácsvágáson.

Források

• Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben. Hungaricana, hozzáférés: 2024. február 17.
• Bárczay János oldala a Magyar Nemzeti Névtér adatbázisában; hozzáférés: 2023. október 16.