Bázikus berillium-acetát

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2021. január 15.
Bázikus berillium-acetát
Beacetate.png
Szabályos név Hexakisz(μ-acetáto)-μ4-oxotetraberillium
Más nevek berillium-oxiacetát
berillium-oxid-acetát
Kémiai azonosítók
CAS-szám 19049-40-2
PubChem 3035396
ChemSpider 2299653
EINECS-szám 242-785-4
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C12H18Be4O13
Moláris tömeg 406.3122 g/mol
Megjelenés színtelen
Olvadáspont 285 °C
Forráspont 330 °C
Oldhatóság (kloroformban) oldódik
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A bázikus berillium-acetát kémiai vegyület, képlete Be4O(O2CCH3)6. Bár nincs gyakorlati használata, a szerkezetét némileg tanulmányozták. A bázikus acetátok fématomokból, egy központi oxigénatomból és külső acetátcsoportokból állnak. A bázikus acetátok egy másik családja három fématomot tartalmaz M3O(O2CCH3)6(H2O)3 (M = Cr, Fe, Ru) általános összegképlettel. Ebben a családban egy vegyület különböző fématomokat is tartalmazhat.

Előállítása

szerkesztés

Elő lehet állítani bázikus berillium-karbonát és forró ecetsav reakciójával:

2 Be2CO3(OH)2 + 6 AcOH → Be4O(O2CCH3)6 + 5 H2O + 2 CO2

Vízben oldhatatlan, de kloroformban oldódik. Nem poláris molekula. Vákuumban bomlás nélkül olvad és szublimál.[1]

Szerkezete

szerkesztés

Szerkezete jelentősen stabil. Egymásba kapcsolódó hattagú Be2O3C gyűrűkből áll.[2][3]

 
  1. Basic Beryllium Derivatives of Organic Acids, Inorganic Syntheses, Volume 3. John Wiley & Sons, 4. o.. DOI: 10.1002/9780470132340.ch2 (1950). ISBN 978-0-470-13234-0 
  2. (1923) „Crystal Structure of Basic Beryllium Acetate”. Nature 111 (2790), 532. o. DOI:10.1038/111532a0. 
  3. (1934) „The Structure of the Carboxyl Group. II. The Crystal Structure of Basic Beryllium Acetate”. Proceedings of the National Academy of Sciences 20 (6), 340. o. DOI:10.1073/pnas.20.6.340. 

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Basic beryllium acetate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.