Béke Palota
A Béke Palota (hollandul: Vredespaleis; kiejtése: [ˈvreːdəspaˌlɛis]) egy nemzetközi jogi közigazgatási épület Hollandiában, Hága városában.[1] Az épület ad otthont az ENSZ Nemzetközi Bíróságának, az Állandó Választottbíróságnak, (PCA) a Hágai Nemzetközi Jogi Akadémiának, a Béke Palota Nemzetközi Jogi Könyvtárának, és a Carnegie Alapítványnak is.
| Béke Palota | |
 | |
| Település | Hága |
| Cím | Carnegieplein 2, 2517 KJ Hága, Hollandia |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1907. |
| Megnyitás | 1913. augusztus 28. |
| Rekonstrukciók évei | 2007 |
| Építési stílus | neoreneszánsz |
| Felhasznált anyagok | kő |
| Tervező | Louis Cordonnier |
| Építész(ek) | Louis Cordonnier |
| Vállalkozó(k) | Andrew Carnegie |
| Kivitelező | Carnegie Alapítvány |
| Építési költség | 1,5 millió USD |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | Nemzetközi Bíróság |
| Tulajdonos | Carnegie Alapítvány |
| Magassága | 80 m |
| Elhelyezkedése | |
 Béke Palota
Pozíció Hollandia térképén
| |
 é. sz. 52° 05′ 12″, k. h. 4° 17′ 44″Koordináták: é. sz. 52° 05′ 12″, k. h. 4° 17′ 44″ | |
 | |
| Béke Palota weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Béke Palota témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A palotát hivatalosan 1913. augusztus 28-án adták át, és eleinte csak a PCA székházaként funkcionált, amely az 1899-es hágai egyezményekkel jött létre.[1] Andrew Dickson White nagyban hozzájárult a PCA létrejöttéhez,[2] a skót-amerikai acélmágnás Andrew Carnegie 1,5 millió dollárt adományozott a palota építésére.[1] A Béke Palota 2014. április 8-án Európai örökségi címet kapott.
A Béke Palotába számos magyar jogász is kijutott már.[3]
Története szerkesztés
A palotát eredetileg kizárólag az Állandó Választottbíróság székházának tervezték, megálmodói Friedrich Martens orosz és Andrew Dickson White amerikai diplomaták voltak. White 1900-ban felvette a kapcsolatot Andrew Carnegie-vel, aki azonban szkeptikusan fogadta az ötletet, és először csak a könyvtár építését akarta megfinanszírozni. Végül White-nak sikerült meggyőznie a milliomost, aki 1903-ban 1.5 millió amerikai dollárral (mai áron 40 millió dollárral) támogatta a kezdeményezést. White a következőket írta a bíróságról Carnegie-nek:
"Ez a béke temploma, ahol az ajtók mindig nyitva állnak, ellentétben a Janus-templommal, ahol háború esetén zárva vannak [...], sok hosszú évszázad után végre megnyitotta kapuit a bíróság, melynek feladata a népek közötti konfliktusok békés lerendezése. Ez egyfajta szent hely lenne, amelyet a gondolkodó emberek tiszteletben tartanának az egész világon, és amelyben bármely két ország közötti háború esetén az emberek elméje természetesre és normálisra fordul. A fő nehézség most az, hogy a különféle nemzetek lakói nem igazán tudják, mit jelent nekik a hágai egyezmény; de egy ilyen épület megmutatná nekik. Ez lenne a Bíróság "külső és látható jele".
A palota megépítését finanszírozó Andrew Carnegie 1907-ben pályázatot írt ki az épület megtervezésére. A nyertes, neoreneszánsz stílusú terveket Louis Cordonnier francia építész készítette el. A költségvetés keretein belüli építés érdekében Cordonnier és holland munkatársa, Van der Steur némileg átvariálta a tervet. Az eredeti változat szerint a palotának négy harangtornya lett volna, két magasabb elöl, és két alacsonyabb hátul, de ennek költségeit Carnegie már nem tudta biztosítani, emiatt vetették el azt a tervet is, miszerint a könyvtárnak külön épületet szenteltek volna, a pénz hiányában viszont ezt inkább beleépítették a Béke Palotába.[4] Carnegie egyébként akkoriban a világ leggazdagabb emberei közé tartozott, az Egyesült Államokban csak a Rockefeller család volt vagyonosabb nála.[5]
A palota megépítését támogatták az 1907-es hágai konferencián résztvevő nemzetek is: az alapítvány Oroszországtól egy 3,2 tonnás vázát kapott ajándékba, Belgium faragott ajtókat, Olaszország márványt, Dánia egy szökőkutat, Japán faliszőnyegeket, Irán perzsa szőnyegeket, Indonézia és az USA pedig faanyagot adományozott. A toronyban jelenleg is működő órát pedig Svájc adta. A konferencia után ünnepélyesen letették a palota alapkövét.[6]
Az építkezés néhány hónappal később kezdődött el, a Béke Palotát végül 1913. augusztus 28-án, ünnepélyes keretek között adták át, a rendezvényen jelen volt I. Vilma holland királynő, és Andrew Carnegie is.[7]
2007-ben a palota teljes felújításon esett át, a könyvtári részleget átépítették, ezeket Beatrix királynő nyitotta meg ünnepélyesen, 2012-ben pedig egy látogatóközponttal bővült a palota.[8]
Funkciója szerkesztés
Jelenleg az alábbi szervezeteknek ad otthont a palota:
- Állandó Választottbíróság (1913-tól napjainkig) Az eredeti szervezet, akinek a Béke Palotát építették.
- Nemzetközi Bíróság (1946-tól napjainkig). Amikor a Nemzetek Szövetségét fölváltotta az Egyesült Nemzetek Szervezete, a bíróság az épület bal szárnyát foglalta el, így a könyvtárnak egy melléképületbe kellett költöznie.
- Béke Palota Nemzetközi Jogi Könyvtára (1913-tól napjainkig)
- Carnegie Alapítvány (1913-tól napjainkig)
- Hágai Nemzetközi Jogi Akadémia (1923-tól napjainkig)
Szobrok szerkesztés
A palotában számos mellszobor található melyek híres békeaktivistákat ábrázolnak.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c Keith Suter: Alternative to War: Conflict Resolution and the Peaceful Settlement of International Disputes. 1986. ISBN 9780909506155 Hozzáférés: 2019. augusztus 9.
- ↑ Alihusain, C.: Piece of the Palace; A special project aimed at making international audiences part of the Centennial Celebrations | Peace Palace Library (amerikai angol nyelven). [2018. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. augusztus 9.)
- ↑ Jogászaink a Béke Palotában (magyar nyelven). www.elte.hu. (Hozzáférés: 2019. szeptember 23.)
- ↑ Lesaffer, Randall (2013. április 17.). „The Temple of Peace. The Hague Peace Conferences, Andrew Carnegie and the Building of the Peace Palace (1898-1913)”. SSRN Electronic Journal. DOI:10.2139/ssrn.2350189. ISSN 1556-5068.
- ↑ A történelem leggazdagabb emberei (magyar nyelven). Múlt-kor történelmi magazin, 2012. október 18. (Hozzáférés: 2019. szeptember 23.)
- ↑ The building of peace : a hundred years of work on peace through law : the Peace Palace, 1913-2013. Duynstee, Bob–Meijer, Daan–Tilanus, Floris. English edition. ISBN 9462360863 Hozzáférés: 2019. szeptember 23.
- ↑ Tertrais, Bruno (2012. augusztus 1.). „The Demise of Ares: The End of War as We Know It?”. The Washington Quarterly 35 (3), 7–22. o. DOI:10.1080/0163660x.2012.703521. ISSN 0163-660X.
- ↑ Designs of Visitor Centre of the Peace Palace presented | Peace Palace (nl-NL nyelven). (Hozzáférés: 2019. szeptember 23.)
