Nelson Mandela

(1918–2013) Dél-Afrikai Köztársaság elnöke, apartheidellenes aktivista

Nelson Rolihlahla Mandela (Mvezo, 1918. július 18.Johannesburg, 2013. december 5.[1]) a Dél-afrikai Köztársaság első feketebőrű elnöke. Korábban apartheidellenes aktivista, az Afrikai Nemzeti Kongresszus és az Umkhonto we Sizwe katonai vezetője. Apartheidellenes tevékenysége miatt 27 évet börtönben töltött; nagy részét a Robben-szigeten. 1990-ben Frederik Willem de Klerk elnök utasítására szabadon bocsátották, és egy többéves nemzeti kiegyezési folyamat végén 1994-ben elnökké választották.[2] Az apartheid-rendszer tárgyalásos felszámolásáért de Klerkkel megosztva Nobel-békedíjat kapott 1993-ban.[3] A faji megkülönböztetés ellenzőinek körében, a Dél-afrikai Köztársaságban és világszerte, Mandela a szabadság és az egyenlőség jelképe.

Nelson Rolihlahla Mandela
Nelson Mandela-2008 (edit).jpg
A Dél-afrikai Köztársaság 1. elnöke
Hivatali idő
1994. április 27. 1999. június 14.
Alelnök(ök) Frederik Willem de Klerk
Thabo Mbeki
Előd Frederik Willem de Klerk
Utód Thabo Mbeki

Született 1918. július 18.
Mvezo, Dél-afrikai Unió
Elhunyt2013. december 5. (95 évesen)
Johannesburg, Dél-afrikai Köztársaság
Sírhely Qunu
Párt Afrikai Nemzeti Kongresszus

Szülei Nosekeni Fanny
Gadla Henry Mphakanyiswa
Házastársa Evelyn Ntoko
Winnie Madikizela-Mandela
Graça Machel
Gyermekei
  • Makgatho Mandela
  • Makaziwe Mandela
  • Zenani Mandela-Dlamini
  • Thembekile Mandela
  • Zindzi Mandela
Foglalkozás
Iskolái
Halál oka légzőszervi betegség
Vallás metodizmus

Díjak
  • Jawaharlal Nehru Award for International Understanding (1979, Indian Council for Cultural Relations)
  • Nobel-békedíj (1993, Frederik Willem de Klerk, 3 350 000 kr)
  • Grandmaster of the Order of Good Hope
  • Platinum Order of Mapungubwe (2002. december 10., Thabo Mbeki)
  • Arany Olimpiai Érdemrend (1994)
  • Lenin-rend (1990)
  • Premio Princesa de Asturias de Cooperación Internacional (1992)
  • Elnöki Szabadság-érdemrend (1999. május 5.)
  • Grand Cross of the Order of the Aztec Eagle (2010. június 11.)
  • Elefántrend (1996. február 18.)
  • Order of the Gold Lion of the House of Nassau (1999. március 10.)
  • Grand Cross of the National Order of Mali
  • Knight Grand Cross of the Order of St. Olav‎ (1998)
  • Royal Order of the Seraphim (1997. március 3.)
  • Order of Prince Yaroslav the Wise, 1st class (1999. május 5.)
  • Order of Merit (1995)
  • Order of Saint John (2004)
  • Kanada tiszteletbeli állampolgára
  • Nemzetközi Lenin-békedíj (1990)
  • Szaharov-díj (1988)
  • Honorary Companion of the Order of Canada (1998. szeptember 24.)
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje aranylánccal (1999)
  • Order of Augusto César Sandino
  • Mo Ibrahim Prize for Achievement in African Leadership (2007)
  • Bruno Kreisky-díj
  • ENSZ emberi jogi díj (1988)
  • Félix Houphouët-Boigny-békedíj (1991)
  • Four Freedoms Award - Freedom Medal
  • Philadelphia Liberty Medal
  • Bharat Ratna
  • Al-Gaddafi International Prize for Human Rights
  • Giuseppe Motta Medal (2006)
  • Arthur Ashe Courage Award
  • Ludovic-Trarieux International Human Rights Prize (1985)
  • Ahimsa Award
  • Delta Prize for Global Understanding
  • Grand Collar of the Order of Prince Henry
  • Ambassador of Conscience Award (2006)
  • Kongresszusi Aranyérem
  • Order of the Nile (1997)
  • Barátságért Érdemrend
  • Fulbright Prize (1993)
  • Gandhi Peace Prize (2000)
  • Nemzetközi Simón Bolívar-díj (1983)
  • Order of Friendship (1988. június 22., 73)
  • A Barátság Csillaga (1988)
  • a Madridi Complutense Egyetem díszdoktora (1991)
  • Order of the Companions of O. R. Tambo
  • Isitwalandwe Medal
  • Queen Elizabeth II Golden Jubilee Medal
  • Sztara Planina Érdemrend
  • Nishan-e-Pakistan
  • Order of Playa Girón
  • José Martí-rend (1991)
  • Order of Jamaica
  • Order of the Star of Ghana
  • Mosolyrend
  • Order of Agostinho Neto
  • honorary doctor of the Autonomous University of Barcelona
  • Párizs díszpolgára (2013)
  • honorary doctorate of the University of Las Palmas, Gran Canaria (2010)
  • Alan Paton Award (Long Walk to Freedom, 1995)
  • a Hongkongi Egyetem díszdoktora
  • a Pekingi Egyetem díszdoktora (1992)
  • Grand Cross of the Order of Liberty
  • Honorary Doctor at Karolinska Institutet (2005. május 13.)
  • honorary doctor of the University of Calcutta
  • honorary doctor of the University of Pretoria
  • Honorary doctor of Leiden University (1999)
  • Bailiff Grand Cross of the Order of Saint John
  • Honorary Companion of the Order of Australia (Mr Nelson MANDELA, 1999. június 14.)
  • a Howard Egyetem díszdoktora
  • Order of the Lion (2002, Bakili Muluzi)
  • a Brüsszeli Vrije Egyetem díszdoktora (1993, Frederik Willem de Klerk)

Nelson Rolihlahla Mandela aláírása
Nelson Rolihlahla Mandela aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Nelson Rolihlahla Mandela témájú médiaállományokat.

FiatalkoraSzerkesztés

Mandela a xhosza nép thembu törzsét irányító Madiba királyi dinasztia sarja, egy thembu törzsfőnök fia. Apja Gadla Henry Mphakanyiswa (vagy más néven Henry Mgdala Mandela) a thembu törzs királyának, Dalindyebónak volt a bizalmi embere. Négy felesége volt, Mandela a harmadik feleségétől, a metodista Nosekeni Fannytól született. Mandela második neve, a Rolihlahla xhosza nyelven annyit jelent: „aki bajba sodorja magát”.

Nelson Rolihlahla Mandela 1918-ban született az Umtatához közeli Mvezo faluban, a dél-afrikai Transkei tartományban. Apja, Henry Mgdala Mandela a thembu törzs főnöke volt. Nelson nyugati típusú nevelésben részesült. Hétévesen egy metodista általános iskolába kezdett el járni, később Fort Beaufortban a Healdtown Methodist College tanulója lett. 1938-ban beiratkozott a feketék számára létesített Fort Harei-University College-ba, de két év múlva kizárták az egyetemről, mert diáktüntetéseken vett részt. Nem akart hazatérni, nehogy feleségül kelljen vennie azt a lányt, akit a család szemelt ki számára, s inkább Johannesburgba ment. Itt ismerkedett meg Walter Sisuluval, az 1912-ben alapított Afrikai Nemzeti Kongresszus (African National Congress, ANC) későbbi főtitkárával, aki segített neki, hogy a Witwatersrandi Egyetemen befejezhesse jogi tanulmányait. Az Alexandria nevű feketenegyedben telepedett le, és mindinkább megtapasztalta a radikális faji elkülönítés embertelenségét. Ez késztette arra, hogy 1944-ben belépjen a feketék jogaiért küzdő ANC-be. A mozgalom keretén belül működő ifjúsági szövetség a feketéket tömeges polgári engedetlenségre szólította fel. Mandela 1947-ben ennek a szervezetnek a titkára lett. Ekkor már házasságban élt Evelyn Ntoko Maséval. Négy gyermekük született.

Politikai tevékenységeSzerkesztés

1948-ban a fehéreket tömörítő Nemzeti Párt a faji elkülönítés (apartheid) megszigorításának ígéretével került hatalomra. Az ANC éppen ebben az időben fogadta el az ifjúsági szövetség harcias álláspontját. Fontos eseményként jegyezték fel az 1950. május 1-jei tiltakozássorozatot, amely egységbe forrasztotta az ANC-t a kommunista párttal, a szakszervezetekkel és a Dél-Afrikában élő indiaiak jogaiért síkra szálló Indiai Kongresszussal. Az ifjúsági szövetség ellenezte a tüntetést. Ám a rendőri brutalitásnak áldozatul esett 18 fekete halála és az indiai sztrájkszervezők érvei meggyőzték Mandelát, hogy csatlakozzék a június 26-i országos tiltakozási és gyásznaphoz, sőt szerepet is vállaljon a szervezésben.

Ezután az ellenszegülési kampány főszervezőjévé választották, s az ANC az indiai polgárjogi aktivistákkal vállvetve küzdött a nem fehérek mozgásszabadságát korlátozó övezetátlépési engedély és más apartheid jogszabályok eltörléséért. Mandela 1952-ben a transvaali regionális szervezet elnöke, s így az ANC elnökhelyettese lett. Még abban az évben zavargások robbantak ki, miután a rendőrök az "ima és a fogadalom országos napján" (április 6.) rátámadtak a feketékre. Az ellenszegülési kampányt kegyetlenül leverték, a hatóságok letartóztatták Mandelát és az ANC más vezetőit. Drákói "kitiltó" rendszabályokat alkalmaztak rájuk: nem vehettek részt gyűléseken, nem mehettek be bizonyos épületekbe, például a törvényszékekre. Megfigyelés alá helyezték őket, törvény tiltotta, hogy írásaikat bárki közreadja, vagy akár csak idézze.

Mandela kidolgozott egy stratégiát – az M-tervet – arra az esetre, ha az ANC vezetőit a hatóságok mozgásképtelenné tennék. A terv szerint a mozgalomnak a föld alá kell vonulnia, s erős lakóhelyi csoportokba szerveződnie, amelyekkel a megmaradt szervezők szoros kapcsolatot tartanak.

Mandela és Oliver Tambo – az ANC egyik későbbi elnöke – 1952-ben megnyitotta az első fekete ügyvédi irodát Johannesburgban. Az apartheidtörvények alapján a feketéket kisebb vétségek miatt is börtönbüntetésre ítélték, a munka- vagy föld nélkülieket indok nélkül letartóztatták. Mandeláék megpróbáltak segíteni ezeknek az embereknek. 1953-ban az addig vegyes népességű johannesburgi Sophiatownt fehér kerületnek nyilvánították, és az ott élő feketéket kilakoltatták.

Letartóztatása és bebörtönzéseSzerkesztés

Mandela, akit időközben megint megfosztottak mozgásszabadságától, 1955-ben álnéven vett részt azon a „népi kongresszuson”, amelyen szövetségre lépett az ANC, a Színesbőrűek kongresszusa, a Dél-ázsiai kongresszus és a fehérek Demokratikus kongresszusa. Az eseményen elfogadták a szabadságjogi chartát, amely kimondta, hogy a hatalmat osztály- vagy bőrszínkülönbség nélkül Dél-Afrika egész népének kell átadni. A nyolcpontos nyilatkozat az ANC politikájának meghatározó okmánya lett. Mandela felismerte, hogy ezzel dél-afrikai demokratikus csoportok addigi legszélesebb összefogása jött létre. Az államnak ekkora egységfronttal szemben két választása maradt: az elnyomás fokozása vagy a meghátrálás. A kormány az elnyomást választotta, és 1956 decemberében letartóztatta a kongresszusi szövetség 156 vezetőjét, köztük Mandelát is. Hazaárulással vádolták őket, mondván, hogy a szabadságjogi charta kihirdetésével kommunista felkelést akartak szítani. Négy évig húzódó per után valamennyiüket felmentették. Mandela ez idő alatt elvált Evelyntől és 1957-ben feleségül vett egy fiatal szociális munkást, Winnie Madikizelát.

A rendőrség 1960-ban Sharpeville-ben az övezetátlépési engedély ellen tüntető feketék közül 69-et megölt. A vérengzés híre világszerte felháborodást keltett. A válság súlyosbodott, rendkívüli állapotot hirdettek, 22 ezer embert letartóztattak, köztük Mandelát is. Hendrik F. Verwoerd miniszterelnök az apartheid eltörlését követelő ENSZ-határozat ellenére a fehér uralom fenntartása mellett döntött, és törvényen kívül helyezte az ANC-t.

Verwoerd „független” fekete államok kialakításával kívánta megteremteni a feketék nagyobb szabadságának látszatát, de valójában ezek rezervátumok voltak, ezeket hívták bantusztánoknak. Mandela elkeseredetten tiltakozott az intézkedés ellen, és 1961-ben, amikor kilencévi kényszerhallgatás után első ízben szerepelhetett a nyilvánosság előtt, hevesen támadta a rezervátumok megalakítását. Egyre inkább úgy látta, hogy a fokozódó elnyomás ellen harcolni kell. Illegalitásba vonult, és Umkhonto we Sizwe (Nemzet Lándzsája) néven gerilla- illetve szabotázsakciókra képes földalatti katonai szervezetet hozott létre, amelynek ő lett a főparancsnoka.

1962-ben beutazta Afrikát, adományokat gyűjtött a küzdelemhez, de amikor hazatért, letartóztatták, mert útlevél nélkül hagyta el az országot. Ötévi kényszermunkára ítélték, majd más aktivistákkal együtt szabotázs- és terrorcselekményben való részvétel vádjával állították bíróság elé, és 1964-ben életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. A Fokváros melletti hírhedt Robben-szigeten tartották fogva. Mandela volt a 466. fogoly, aki a Robben-szigetre érkezett 1964-ben. Tisztelői ma is „46664-es fogoly”-ként utalnak rá időnként, s a Nelson Mandela Alapítvány is ezt használja webcímként.[4]

A bebörtönzött Mandela nem irányíthatta tovább az apartheidellenes mozgalmat, de felesége, Winnie az ANC karizmatikus alakjává nőtt. Az Afrikai Nemzeti Kongresszus az 1970-es években is folytatta tevékenységét. Bár a kormány minden rendelkezésére álló eszközzel védelmezte az apartheidet, a külső és belső nyomás végül elodázhatatlanná tette a reformokat. Mandelát 1990-ben szabadon bocsátották.

a Dél-afrikai Köztársaság elnökeSzerkesztés

1994-ben az ANC nyerte az első demokratikus választásokat, és május 9-én Nelson Mandela lett az új parlament és a Dél-afrikai Köztársaság első fekete elnöke. Az ANC vezetői tisztséget 1991 júliusa és 1997 decembere között töltötte be. Mandelának államfőként meg kellett oldani a feketék feltörekvő igényeit és a fehérek félelmeinek leküzdését.

Mandela sok kritikát kapott, amiért példaképének tekintette Fidel Castrót. 1998-ban katonákat küldött Lesothóba, hogy megakadályozzák a puccsot. 1996-ban elvált második feleségétől, és a következő évben elvette Graça Machelt, Samora Machel mozambiki elnök özvegyét. 2005-ben meghalt Mandela második fia, Makgatho Mandela AIDS-ben.

Nyugdíjazása és további életeSzerkesztés

1999 júniusában – miután kitöltötte elnöki mandátumát – nem indult újra az elnöki posztért. Politikailag azonban aktív maradt, számos nyilatkozatot adott ki. 2003-ban kritizálta az iraki háborút.

2007-ben megalapította A Vének nevű nemzetközi szervezetet.

2009-ben Clint Eastwood filmet forgatott róla, Invictus címmel, melyben a politikust az Oscar-díjas Morgan Freeman játssza.

2012. november 6-án új bankjegysorozatot bocsátottak ki az országban, amelyeken az ő arcképe látható.[5]

KitüntetéseiSzerkesztés

Alakja a művészetbenSzerkesztés

Magyarul megjelent műveiSzerkesztés

  • A szabadság útján; ford. Frida Balázs; Anthropolis Egyesület–Nyitott Könyvműhely, Bp., 2008 (Afrika feketén-fehéren) ISBN 978-963-9725-40-9

IrodalomSzerkesztés

  • Búr Gábor: Nelson Mandela; kronológia Pásztor Antal; Kossuth, Bp., 1988 ISBN 963-09-3353-5
  • Alec Russell: Harc Dél-Afrika lelkéért. Mandela után; ford. Darnyik Judit, Bojtár Péter, Bosnyák Edit; HVG Könyvek, Bp., 2010

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://www.theguardian.com/world/2013/dec/05/nelson-mandela-dies-aged-95-live-updates
  2. Nelson Mandela. Biography.com. (Hozzáférés: 2013. június 10.)
  3. The Nobel Peace Prize 1993. Nobelprize.org. Nobel Media AB. (Hozzáférés: 2013. június 10.)
  4. 46664.com. [2007. március 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 6.)
  5. Nelson Mandela banknotes issued in South Africa, BBC News, 2012. november 6. (Hozzáférés: 2013. június 25.) (angolul)
  6. The World Methodist Peace Award. World Methodist Council. (Hozzáférés: 2015. február 9.)
  7. Goodbye Bafana. PORT.hu. (Hozzáférés: 2016. április 1.)
  8. Mandela: Hosszú út a szabadságig (IMdb)

ForrásokSzerkesztés

  • A Tudás Fája – sorozat

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

További információkSzerkesztés