Wikipédia

Burrhus Frederic Skinner

(B. F. Skinner szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. szeptember 17.

Burrhus Frederic Skinner (Suesquehanna Depot, Susquehanna megye, Pennsylvania, 1904. március 20. – Cambridge, Massachusetts, 1990. augusztus 18.) amerikai pszichológus és író. Úttörő munkát végzett a kísérleti pszichológia és a behaviorizmus területén. Számos vitatható munkát írt pszichológiai viselkedésmódosító technikákról, főként a kondicionálásról, a társadalom fejlődése és az emberek boldogságának növelése érdekében. Az ő nevéhez fűződik az operáns kondicionáló kamra, valamint a Radikális behaviorizmus. Saját kísérleti pszichológiai iskolát alapított. A 20. század egyik legbefolyásosabb pszichológusaként tartják számon.

Burrhus Frederic Skinner
B. F. Skinner a Harvard Egyetemen, 1950 körül
B. F. Skinner a Harvard Egyetemen, 1950 körül
Született1904. március 20.[1][2][3][4][5]
Susquehanna Depot
Elhunyt1990. augusztus 18. (86 évesen)[1][2][3][4][5]
Cambridge
Állampolgárságaamerikai[6]
HázastársaYvonne Blue
Gyermekei
  • Julie Vargas
  • Deborah Buzan
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
  • a Keió Egyetem díszdoktora
  • Fellow of the Committee for Skeptical Inquiry
  • Honorary Fellow of the British Psychological Society
  • Guggenheim-ösztöndíj (1942)[7]
  • Howard Crosby Warren Medal (1942)[8]
  • APA Award for Distinguished Scientific Contributions to Psychology (1958)[9]
  • Career Achievement Award for Distinguished Psychological Contributions to Education (1966)[10]
  • Nemzeti Tudományos Érem (1968)
  • Gold Medal Award (1971)
  • Humanist of the Year (1972)
  • Kenneth D. Herman, Ph.D., J.D. Career Contribution Award (1972)[11]
  • William James Fellow Award (1989)[12]
  • APA Award for Outstanding Lifetime Contributions to Psychology (1990)[13]
Halál okaleukémia
SírhelyeMount Auburn Cemetery
Burrhus Frederic Skinner aláírása
Burrhus Frederic Skinner aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Burrhus Frederic Skinner témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

szerkesztés

1904. március 20-án született Grace és William Skinner gyermekeként a pennsylvaniai Susquehannaban. Apja ügyvéd, anyja háztartásbeli volt. Egy öccse volt, aki 16 évesen meghalt.[14] A New York-i Hamilton College-ba járt, író akart lenni. 1926-ban meg is szerezte a főiskolai diplomát angol irodalomból. A diploma megszerzése után azonban hamar kiábrándult. New Yorkban dolgozott néhány hónapig egy könyvesboltban, ott elolvasta Bertrand Russel egyik könyvét (An Outline of Philosophy) – melyben a behaviorista John B. Watson filozófiáját tárgyalta -, melynek hatása nyomán felhagyott az irodalommal és felvételét kérte a Harvard Egyetem pszichológia szakára. 1931-ben doktorált és mint kutató egészen 1936-ig maradt az intézménynél. Ezután a Minnesotai Egyetemen tanított, majd később az Indianai Egyetemen, ahol a Pszichológia tanszék vezetője volt, mielőtt kinevezett professzorként visszatért volna a Harvardra 1948-ban.[15] 1936-ban feleségül vette Yvonne Bluet, akivel a Minnesotai Egyetemen találkozott, két lányuk született, Julie és Deborah.

Skinner élete folyamán számtalan díjat kapott. 1968-ban megkapta a National Medal of Science díjat Lyndon B. Johnson elnöktől. Három évvel később aranyérmet kapott az Amerikai Pszichológia Alapítványtól. 8 évvel halála előtt az Amerikai Pszichológiai Társaság is kitüntette.

Élete vége felé szakmailag még mindig aktív volt. 1989-ben diagnosztizálták nála a leukémiát. 10 nappal halála előtt még az Amerikai Pszichológiai Társaságnál tartott beszédet, majd 1990. augusztus 18-án halt meg. A Mount Auburni temetőben van eltemetve a massachusettsi Cambridge-ben.

Munkássága

szerkesztés

Skinner kidolgozott rendszere az operáns kondicionáláson alapszik. A klasszikus viselkedéssel szemben, ahol a válaszokat specifikus ingerek váltják ki, az operáns viselkedést nem a kiváltó ingerek határozzák meg, hanem az, amelyhez a viselkedés vezet. Az operáns viselkedés vizsgálatához Skinner megtervezett egy dobozt és tanulmányozta a pedálokat nyomogató patkányokat és a billentyűket csipkedő galambokat.

A Szervezetek viselkedése című alapmunkájában a watsoni hagyomány folytatójaként lépett fel. Úgy vélte, hogy a pszichológia célja a viselkedés minél pontosabb leírása, vagyis azokat a törvényeket kell meghatározni, melyek hatására a viselkedés a következményeknek megfelelően alakul és a környezet hatása alá kerül.

A megerősítő folyamatokat kell hangsúlyozni, mert úgy vélte, hogy a viselkedés alakításában elsődleges szerepet játszanak. Viselkedésmódosító kísérleteket folytatott a pozitív és negatív megerősítésen keresztül, valamint bemutatta az operáns kondicionálást, egy viselkedésmódosító technikát, melyet Ivan Petrovics Pavlov klasszikus kondicionálásával szemben dolgozott ki.[16][17]

Nem támogatta a büntetés alkalmazását, mivel kutatásai azt támasztották alá, hogy ez a viselkedés szabályozásának hatástalan módszere, ami csak rövidtávú viselkedésváltozást eredményez és ami leginkább ahhoz vezet, hogy az alany megpróbálja elkerülni a büntető ingert, ahelyett, hogy megpróbálná elkerülni azt a viselkedést, ami a büntetéshez vezetett. Legjobb példája ennek börtönök kudarca, hogy felszámolják a bűnözői viselkedést. Ha a börtön – mint büntető inger – hatásos lenne a viselkedés módosításában, nem lenne bűnözés.[18]

Skinner azt állította, hogy a megerősítés, akár pozitív, akár negatív (utóbbit gyakran összekeverik a büntetéssel) hatásos, hogy tartós viselkedésváltozást eredményezzen.

Néhány találmánya, tanítási programja, könyve

szerkesztés

Skinner-box

szerkesztés

Kísérleteiben egy éhes állatot, általában patkányt vagy galambot, helyezett egy dobozba, melyben csak egy pedál volt, alatta pedig egy etetőtál. A dobozban a patkány körbejár és véletlenül megnyomja a pedált. A kísérletvezető bekapcsolja az ételadagolót, innentől kezdve ahányszor az állat rálép a pedálra étel hullik a tálba. A patkány megeszi az ételt, majd ismét megnyomja a pedált, az étel megerősíti a pedálnyomást.[19]

Bölcső Skinner Air-crib, Baby-tender

szerkesztés

Annak érdekében, hogy segítsen feleségének megbirkózni a gyermeknevelés mindennapi feladataival, úgy gondolta feljavítja a szabvány kiságyat. Ezért megalkotta ezt az ún. "légi-bölcsőt " könnyen tisztítható, hőmérséklet és páratartalom szabályozóval ellátott doboz, melyet azért tervezett, hogy nagyobb mozgásteret adjon a csecsemőknek. Ez az egyik legellentmondásosabb találmánya. Volt némi sikere, később több kereskedelmi vállalat is forgalmazta.

Oktató gép Skinner Teaching machine

szerkesztés

Az oktató gép egy mechanikus eszköz, melynek célja, hogy kezelje/irányítsa a programozott utasításokat. Tartalmazza a kérdésekből álló listát és egy olyan szerkezetet, melyen keresztül a tanuló válaszolni tud minden egyes kérdésre. Helyes válasz esetén a tanulót megjutalmazzák.

System 80

szerkesztés

Egy másik tanító gép, amely Skinner módszerét követve készült el. Ez az automatizált oktatási eszköz 5 lépcsőből áll:

  • 1, a tanuló azonnali visszajelzést kap;
  • 2, a feladat kisebb részekből áll;
  • 3, megismétli az utasításokat;
  • 4, a legegyszerűbb feladattól halad a legnehezebbig;
  • 5, pozitív megerősítést ad helyes válaszok esetén.

Project Pigeon

szerkesztés

A második világháború idején még nem voltak rakétairányító rendszerek, de Skinner megkísérelt kidolgozni egy galambvezérelt rakétát. Az Amerikai Haditengerészetnek szüksége volt egy hatásos fegyverre a német Bismarck osztályú hadihajóval szemben. Az irányítórendszer részét képezte a rakéta elején elhelyezett lencsék, mely kivetíti a célpont képét egy belső képernyőre, amit elképzelése szerint a betanított galamb elkezdi csipkedni ha azonosította a célpontot. Annak ellenére, hogy sem elképzelését, sem magát a programot nem vették komolyan, a Nemzetvédelmi Kutatási Bizottság mégis 25 000 $-ral járult hozzá a kutatásokhoz, míg végül 1944. október 8-án törölték a programot.

Tanítási programja

szerkesztés

Skinnernek ugyanolyan befolyása volt az oktatásra, mint a pszichológiára. Gyakran idézett mondata: "A tanároknak meg kell tanulniuk, hogyan kell tanítani." Skinner szerint a viselkedés megváltoztatásának hatékony módszere a pozitív megerősítés, míg a büntetésből az emberek csak azt tanulják meg hogyan kerüljék el a büntetést. Azt mondja, hogy a tanulás útjában 5 dolog állhat:

  1. a bukástól való félelem
  2. a feladat nincs több, apró részre bontva
  3. az utasítás hiánya
  4. az egyértelmű utasítások hiánya
  5. pozitív megerősítés hiánya

Úgy véli, hogy ezen 5 alapelv segítségével orvosolni tudja a fent említett problémákat. Ezeket az alapelveket a System 80-nál már olvashattuk. Oktatással kapcsolatos nézetét a The Technology of Teaching(A tanítás technológiája) című munkájában mutatta be.

Walden Two

szerkesztés

Henry David Thoreau mikor megírta a Waldent, egy független, világtól elzárkózott, teljesen egyszerű életet élő közösséget akart ábrázolni a Walden tó partján, ahol az életet a spirituális felfedezéseknek szentelik. A Walden Kettőben, ami Skinner egy kitalált műve, a behaviorizmus eredményeit akarta bemutatni, hogyan képes formálni és alakítani az életet, egy kis, kitalált közösségben távol a szervezett társadalmaktól. 1945-ben kezdte el írni egy a könyvet, mert úgy érezte, hogy a világnak szüksége van új ötletekre és a háború okozta problémák megoldásaira. Az ő történetében a Walden kettő közösségében közel 1000 ember élt boldogan, ahol a gyerekek mind együtt nevelődtek, míg a szüleik dolgoztak. Az emberek mindössze 4 órát dolgoztak és nem kapnak fizetést, mivel nem használtak pénzt a közösségben. Senki nem ad el semmit és nem is vesz semmit, mivel megosztják egymással termékeiket. Mindig van idejük játékra és szabadidős tevékenységre, valamint az élet élvezetére.[14]

Sok kritikát kapott a könyv, mégis nagyon népszerű volt az 1960-as években.

Publikációi angol nyelven

szerkesztés

Művei magyar fordításban

szerkesztés
  • A tanítás technológiája (The technology of teaching); ford. Nagy Imre; Gondolat, Bp., 1973. 248 p. 9 t.
  • Szabadon fogva (Beyond freedom and dignity); ford. Kemenes Inez; Magyar Könyvklub, Bp.. 2004. 246 p. ISBN 963-549-083-6

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b ISFDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2009. november 11. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  7. ↑ Guggenheim Fellows database (angol nyelven)
  8. ↑ https://www.sepsych.org/warren-medal-recipients/
  9. ↑ https://www.apa.org/about/awards/scientific-contributions?tab=3
  10. ↑ https://apadiv15.org/awards/division-15-career-achievement-award/past-recipients-of-the-career-achievement-award/
  11. ↑ https://www.masspsych.org/page/MPAAwards
  12. ↑ https://www.psychologicalscience.org/members/awards-and-honors/fellow-award/recipent-past-award-winners
  13. ↑ https://www.apa.org/about/governance/president/outstanding
  14. ↑ a b Burrhus Frederick Skinner, i.m.
  15. ↑ B. F. Skinner Alapítvány, i.m.
  16. ↑ Pléh Csaba(1992). Pszichológiatörténet, i. m.
  17. ↑ Pléh Csaba(2010). 506-507. o.
  18. ↑ New World Encyclopedia, Skinner, B.F. élete, i.m.
  19. ↑ Pszichológia 210-211. o.

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a B. F. Skinner című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

szerkesztés
  • Epstein, R. (1997). Skinner as Self-manager. Journal of Applied Behavior Analysis, 30(3), 545-568.
  • Glines, C.V. (2005). Top Secret WWII Bat and Bird Bomber Program, Aviation History, 15(5), 38-44.
  • Pléh Csaba (1992). Pszichológiatörténet, Budapest, Gondolat kiadó.
  • Pléh Csaba (2010). A lélektan története. Osiris Kiadó ISBN 978 963 276 052 0
  • Atkinson, R.L. és tsai (1996). Pszichológia. Osiris Kiadó helytelen ISBN kód: 978 963 389 447 6 (1999; 2003) Szerk.: Csibra Gergely, Ford. vele 12 fő.
  • Skinner, B.F. (1981). Selection by consequences. Science, New Series 213. 501-504.

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Burrhus_Frederic_Skinner&oldid=26451583”