Wikipédia

Babics Imre

magyar költő

Babics Imre (Budapest, 1961. június 14. –) József Attila-díjas magyar költő.

Babics Imre
2015-ben (Kállay Kotász Zoltán fotója)
2015-ben (Kállay Kotász Zoltán fotója)
Élete
Született1961. június 14. (62 éves)
Budapest
Nemzetiségmagyar
SzüleiBabics Imre
Vakán Julianna
HázastársaLakatos Zsuzsanna (1984-)
GyermekeiBabics Viktória Klaudia (1985-)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)vers, eposz
Első műveA Kék Ütem Lovagrend (versek, 1989)
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Babics Imre témájú médiaállományokat.

Életpályája szerkesztés

Szülei: Babics Imre szerszámkészítő és Vakán Julianna gépírónő. 1978-ban szülei elváltak. 1979-ben érettségizett. 1990-1991 között a Magyar Tudományos Akadémia Soros Alapítványának ösztöndíjasa volt. A Napút folyóirat rovatvezetője. 1999 óta Bakonyszücsön él.

Költészete szerkesztés

A XX. század végén fellépő új költői nemzedék tagja. Vonzódik a keleti filozófiákhoz és szívesen választja a klasszikus műfajokat, pl. az eposzt, haikut, slókát.

Főművéről, a Gnózisról Boldogh Dezső, Búzás Huba, Füleki Gábor, Hegyi Zoltán Imre, Prágai Tamás is elmélyült, méltató tanulmányt írt, Szörényi László korszakos remekműnek nevezte.

Kritikai vélemények munkásságáról szerkesztés

„ A hexameter: a líraviláguralom adathordozója. Babics műve, a Gnózis, nyilvánvaló módon kísérlet a szakrális terror költészetként való megvalósítására. A költészet ebben az értelemben a lét esztétikai szemlélete. De a hexameter nagy kérdése mégis: maga a nyelv. Hogyan tehető alkalmassá a nyelv arra, hogy benne megszólalhasson a hexameter géniusza. (Verstörténés. A lélek örömei. Prágai Tamás esszéje Babics Imréről, 2015)[1]

Babics Imre van ma a legtávolabb a költő-celebségtől, keveset mutatja magát, a nyüzsgésből visszahúzódott egy kis bakonyi faluba; csak a megjelent művek által van jelen az irodalomban – a szereplés önmagát kerepeltető zajkeltéséből semmit nem vállal. (Hegyi Zoltán Imre: Mindenki, kivétel nélkül, 2019)[2]

A Gnózis radikalitása, pazar cselekményszövete, ötlet-bombái, humora, verses betétekkel, hangjátékaival, felvezető „gyorsregényével” együtt akár az ínyenc irodalmi közönség figyelmére érdemes is lehetne, akik pl. Hamvast, Szentkuthy-t, Határ Győzőt, Joyce-t, és a hasonló szerzőket méltányolni képesek. Nem mintha Babicsot velük, vagy bárkivel rokonítani kellene, vagy felmerült  volna benne az irodalmi  irányzatokhoz, írói klikkekhez tartozás vágya. Sőt, határozottan menekült az efféle dolgok elől. (Boldogh Dezső Születésnapi feljegyzés, 2021)[1]

Amit az olvasó a kezében tart: eposz. Regénynek álcázott eposz, ám már alcíme is árulkodik valódi mivoltát illetően: Gnózis-ének, azaz ének abban az értelemben, mint a Niebelung-ének vagy az Iliász. Ének a transzcendenshez.  Minden sora külön-külön emésztendő, akárcsak az ókori nagy eposzok mondatai. (Füleki Gábor: Regényfényhegy, 2021)[2]

A kötet (Dérkristályok Növekvő Sóhajából), ez a nagyszabású gondolati eposz, mintegy madáchi panorámát nyújt, de történelmi színeknél-felszíneknél mélyebbre tekint: archaikus teremtésmítoszok és futurisztikus utópiavariációk gondolati dimenzióját nyitja egybe; szellemtani eredők dicséretéből ökofilozofikus civilizációkritikát bont ki; a vallomásos és a himnikus regisztert keveri, de a keserűség morális alakzataitól sem tartóztatja meg magát. (Halmai Tamás: Örökítőszellem, 2022)[3]

”

Magánélete szerkesztés

1984-ben feleségül vette Lakatos Zsuzsannát. Egy lányuk született: Viktória Klaudia (1985).

Művei szerkesztés

  • A Kék Ütem Lovagrend (versek, Magvető, Budapest, 1989)
  • Magyarok kertje (eposz, Arkánum Kiadó, 1991)
  • Két lépés a függőhídon (eposz, színmű, JAK–Pesti Szalon, 1993)
  • A széthajtogatott fekete doboz (eposz, 1993)
  • Warning (dráma, 1993)
  • Ködkeselyűk (színművek, Szivárvány, 1996)
  • Plekniterápia. Versek a Gnózisból; Békés Megyei Könyvtár–Körös Irodalmi Társaság, Békéscsaba, 2001 (Körös könyvtár)
  • Hármashatár-heg (versek, Napkút, Budapest, 2007)
  • Gnózis (regény, Napkút, Budapest, 2013)
  • Sztármajom többszörös alkonyatban (versek, Napkút, Budapest, 2015)
  • Tűtükör (haikuk, Napkút, Budapest, 2016)
  • Abrak a vadnak, ablak a vaknak. 77 vers (Napkút, Budapest, 2017)
  • Kihallgat itt rekedt ikreket, 1-2. (versek); Cédrus Művészeti Alapítvány, Budapest, 2021
    • 1. Kő ködön. Fraktálepika
    • 2. Csendes esély. Pontlíra
  • Dérkristályok Növekvő Sóhajából (versek); Cédrus Művészeti Alapítvány, Budapest, 2022

Elismerései szerkesztés

Díjak szerkesztés

Ösztöndíjak szerkesztés

  • Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1992)
  • Örkény István drámaírói ösztöndíj (1999)
  • NKA-ösztöndíj (2014, 2017)
  • MMA-ösztöndíj (2018, 2019)

Szervezeti tagságok szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Babics_Imre&oldid=26298712”