Babzsizsik

A babzsizsik (Acanthoscelides obtectus) a rovarok (Insecta) osztályának bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és a levélbogárfélék (Chrysomelidae) családjába tartozó faj.

Babzsizsik
Az imágó
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Rend: Bogarak (Coleoptera) Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga) Alrendág: Cucujiformia Öregcsalád: Levélbogárszerűek (Chrysomeloidea) Család: Levélbogárfélék (Chrysomelidae) Alcsalád: Zsizsikformák (Bruchinae) Nemzetség: Bruchini Alnemzetség: Acanthoscelidina Nem: Acanthoscelides Schilsky, 1905 Faj: A. obtectus
Tudományos név
Acanthoscelides obtectus (Say, 1831)
Szinonimák
Bruchus obtectus Say, 1831
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Babzsizsik témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Babzsizsik témájú médiaállományokat és Babzsizsik témájú kategóriát.

Előfordulása

A babzsizsik világszerte előforduló kártevő és inváziós faj. Őshazája a trópusi Amerika volt, onnan terjedt el úgyszólván minden olyan országban, ahol az éghajlati viszonyok a szabadföldi fejlődését, a terménytárolási szokások pedig az áttelelését lehetővé teszik. Megfelelően magas téli középhőmérsékletű vidékeken szabadban, a betakarításkor kipergett, fertőzött babszemekben is képes áttelelni. Imágója és lárvája egyaránt károsít, de a nagyobb kárt a lárva okozza.

Megjelenése

A kifejlett bogár, azaz az imágó 2-5 milliméter hosszú, teste körte alakú, zömök felépítésű; jobbára barnásfekete, de a szárnyfedők végénél vöröses színű. Hátoldalát finom szőrök fedik, a fej és a nyakpajzs is szőrözött. Lárvája 3-4 milliméteresre nő meg, az ormányosbogár-félék lárvájára emlékeztető, kukac formájú. Mivel az imágó jól repül, szülőhelyétől eléggé messzire is elkerülhet.

Életmódja

A babzsizsiket fejlődése és táplálkozása a hüvelyes (Fabales) magvakhoz köti, bár szakirodalmi adatok szerint cirokban és kukoricában is megél. Kedvenc tápnövénye a bab (Phaseolus vulgaris), de észlelték lóbabban, szójában, borsóban, lencsében, csicseriborsóban, lednekben, bükkönyben, csillagfürtben és tehénborsóban is. Egy-egy babszemben akár tíz lárva is elélhet, s a szitává lyuggatott, magban a héj alatt, az imágók kirepülése után csak rágcsálék és ürülék marad.

Szaporodása

Fertőzött babszemek

A nőstény a petéit a szemekre rakja, vagy azok közvetlen közelében a csomagolóanyagon helyezi el. Az embrionális fejlődés néhány hétig tart, ezután a petéből kikelő lárva berágja magát a magba. Egyetlen nyíláson át több példány is behatolhat. A lárvák fejlődése kettő-hat hétig tart; ezalatt a babszem ürege bábkamrává szélesedik ki, és a báb annak belsejében, a lárva váladékából készített vékony burokban foglal helyet. A bábállapot 1-3 hétig tart, majd az imágó kikel, s a röpnyíláson keresztül elhagyja a magot. Magyarországon fejlődése nyáron 30-40, tavasszal és ősszel 50-60 napig tart. A szoba hőmérsékleten tárolt hüvelyesekben egész éven keresztül szaporodik.

Védekezés ellene

Rejtett életmódjuk miatt csak véletlenül fedezhetjük fel a babzsizsikeket; akkor, amikor a babot vagy más hüvelyesek szárított magvait (borsó (Pisum sativum), főzeléklencse (Lens culinaris)) akarjuk felhasználni. A belülről megrágott, de még látszólag ép magvak is könnyebbek az ép szemeknél, ezért áztatáskor, mosáskor a víz felszínére úsznak. Az ilyen gyanús szemeket minden vizsgálódás nélkül célszerű megsemmisíteni, mert a fertőzött mag fogyasztásra, takarmányozásra és vetésre is alkalmatlan.

Háztartásokban a legegyszerűbb védekezés, ha a betakarított szárazbabot, borsót 1-2 napra fagyasztóládába helyezzük, a zsizsiklárvák fagyra érzékenyek és elpusztulnak.

Ami után a fertőzött magokat megsemmisítettük, a lárvákat kifagyasztottuk, az újabb fertőzés megelőzése érdekében célszerű a hüvelyeseket valamilyen zárt edényben, például légáteresztő gézzel vagy vászonnal lekötött befőttesüvegben tárolni.

Magyarországon a babzsizsik régebben karantén kártevőnek számított, később átsorolták a veszélyes károsítók listájára.

Források

• Élet és Tudomány (Kellemetlen lakótársak: A babzsizsik)
• Jermy Tibor – Balázs Klára (szerk.): A növényvédelmi állattan kézikönyve 3/B. Budapest, 1990.
• Say, T. 1831: Description of North American Curculionoides and an arrangement of some of our known species agreeably to the method of Schönherr. New harmony, Indiana. 1-30 pp.
• Wightman, J.A.; Southgate, B.J. 1982: Egg morphology, host, and probable regions of origin of the bruchids (Coleoptera: Bruchidae) that infest stored pulses-an identification aid. New Zealand journal of experimental agriculture, 10: 95-99. Google books