Bagolyfecske

Bagolyfecske
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Cypselomorphae;
Rend:	Lappantyúalakúak (Caprimulgiformes);
Család:	Bagolyfecskefélék (Podargidae);
Nem:	Podargus;
Faj:	P. strigoides;
Tudományos név
	Podargus strigoides; Latham, 1801
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Bagolyfecske témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Bagolyfecske témájú médiaállományokat és Bagolyfecske témájú kategóriát.

A bagolyfecske vagy más néven közönséges bagolyfecske (Podargus strigoides) a lappantyúalakúak rendjébe, ezen belül a bagolyfecskefélék (Podargidae) családjába tartozó, bagolyszerű, de inkább a Magyarországon előforduló lappantyúval közelebbi rokonságban álló, éjszakai madár.

Előfordulása

A bagolyfecske Ausztrália, Tasmania és Új-Guinea déli régiójának szárazabb, ritkásabb szubtrópusi és trópusi erdőségeiben élő, meglehetősen gyakori állandó madár.

Mivel főleg rovarokkal táplálkozik, betelepítették a Fidzsi-szigetekre is, feltehetőleg, hogy segítsen megritkítani a rovarkártevőket a cukornádültetvényeken.

Alfajai

Podargus strigoides brachypterus
Podargus strigoides lilae
Podargus strigoides phalaenoides
Podargus strigoides strigoides

Megjelenése

A bagolyfecske alapszíne ezüstös szürke, amit számos sötétebb és vöröses folt, petty és csík tarkít. A hasi rész világosabb alapszínű. A széles, nehéz csőr olajzöldes-feketés. A tollazat teljes mértékben rejtőszínű, ennek révén a fatörzsekhez hasonló madár tökéletesen beolvad környezetébe. Egyedül nagy, sárga szemei árhulatják el nappali hollétét.

A bagolyfecske testhossza 35–50 centiméter – élőhelyének északi vidékén kisebb – tömege pedig körülbelül 0,5 kilogramm.

Életmódja

Nem csak kinézete, hanem éjszakai életmódja is a baglyokhoz teszi hasonlóvá ezt a fajt. Igaz, ez utóbbiaktól eltérő vadászstratégiát alkalmaz: egy helyben ül mozdulatlanul egy faágon, és amikor alkalmas közelségbe kerül egy ízeltlábú vagy puhatestű, esetleg hüllő vagy rágcsáló, ráveti magát a talajon mászó áldozatra. Olykor a levegőben is üldözi a repülő zsákmányt.

A bagolyfecskék magányosan vagy kis csoportokban élik életüket. Nappal fejüket előre meresztve, árulkodó szemüket behunyva, gyakran az ágra fekve mozdulatlanul pihennek, ami kiváló védettséget biztosít a ragadozókkal szemben. Alapvetően monoton, zengő „um-um-um” hangokat adnak ki, de néha morognak vagy sziszegnek is.

Szaporodása

Bagolyfecskék. A bal oldali madár rejtőzködő helyzetben

Az egész életében monogám bagolyfecske főleg augusztustól decemberig szaporodik, bár szárazabb helyeken megfigyelhető az idomulás az esős évszakhoz. Az évi zömmel egy fészekalj két-három tojásból áll, amelyeken egy ágvillában gallyakból összerótt, több éven keresztül is használt fészekben mindkét szülő kotlik. A költés 28–32 napig tart, majd megközelítőleg ennyi idő, amíg a fiókák kirepülnek.

Védettsége

A bagolyfecske nem számít ritka fajnak, és bár átfogó felmérések még nem készültek, és a példányszámcsökkenés is bizonyos, ez nem üti meg azt a mértéket, hogy a Természetvédelmi Világszövetség veszélyeztetetté nyilvánítsa.

Rokonai

A bagolyfecskefélék Indiától a Salamon-szigetekig elterjedt családja két nemre oszlik, a 10 fajt számláló Batrachostomus és a 3 fajt magában foglaló Podagrus genusra. Ez utóbbiba a bagolyfecske mellett még két rokona tartozik, a márványos (Podargus ocellatus) és az óriás bagolyfecske (Podargus papuensis). Mindkét faj Ausztrália és Új-Guinea vidékén fordul elő, de jóval kisebb számban és területen közeli rokonuknál.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 1.)
Az Élet és Tudomány cikke
Australian Museum online (angol)
Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap