Bakk Endre

Szentkatolnai Bakk Endre (Szentkatolna, Háromszék vármegye, 1841. október 11. – 1906. március 23.) kanonok.

Bakk Endre
Életrajzi adatok
Születési név	Bakk Endre
Született	1841. október 11. Szentkatolna
Nemzetiség	magyar
Elhunyt	1906. március 23. (64 évesen)
Munkássága
Vallás	keresztény
Felekezet	római katolikus
Felavatás	1864. július 31.

Életpályája

Több mint hétszáz évre visszatekintő székely főnemes családból származott.

A gyulafehérvári papneveldébe 1860. augusztus 15-én vették fel. Nagyváradon szentelték pappá 1864. július 31-én. 1864. augusztus 2-ától 1866. január 13-áig segédlelkész, azután verestoronyi lelkész volt 1868. április 28-áig, alsókapniki lelkész 1869. október 27-éig, majd apanagyfalvi lelkész 1870. november 6-áig. Innen Oláh-Láposbányára kérette magát, ahol 1875. március 7-éig lelkészkedett. Ezen idő alatt saját költségén restauráltatta Alsó-Kapnikban és Oláh-Láposbányán a templomot, az iskolát és a temetőt.

1875. március 11-én átkérette magát Vízaknára. 1899. május 15-én főesperes, 1904. október 12-én pedig tiszteletbeli kanonok lett. Vízaknán haláláig a lakosság lelki megbékítésére, a szegényekre, szellemi fejlődésükre, történelmi értékeik megóvására tetemes anyagiakat áldozott. Az 1848–49-ben elesetteknek honvédemlékművet emeltetett. Saját költségén emeletes római katolikus leányiskolát, templomot és temetőőr-lakot építtetett, kápolnát restauráltatott.

Városi és megyei képviselő tag, az Alsófehér Megyei Történelmi, Régészeti és Természettudományi Egylet tagja, 1888-tól a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság pártoló tagja volt.

Művei

• 1848-49-iki Szabadságharcz alatti események Vizaknán, Budapest, 1880

• A Bak és Jancsó család története című munkáját 1883-ban adták ki Budapesten.

• Kézdivásárhely s az ottani Jancsó családok története című munkáját 1895-ben adták ki Kézdivásárhelyen.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után kivégzetteknek állított emléket Az 1848. év végétől 1854. év végéig kötél és golyó által kivégezetteknek emlékezete című 1893-as írásában. Ebben kilencvenkilenc név szerint ismert és huszonnégy anonim vértanúra vonatkozó adatot közölt. E névsor alapján indult el Kacziány Géza, aki a Magyar vértanúk könyve című munkájában százöt vértanút említett név szerint.

Bakk cikkei erdélyi egyházi és iskolai hetilapokban, valamint a Kelet, a Magyar Polgár, a Közművelődés, a Hermannstädter Zeitung, a Sieb Deux Tageblatt, a Nemzeti Hírlap, a Közérdek és a Kolozsvári Közlöny lapjain jelentek meg.

Díjai és elismerései

• A Ferenc József-rend lovagja
• Vízakna város díszpolgára

Források

• Révai nagy lexikona II. (Arány–Beke). Budapest, 1911, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság.
• A Bakk találkozó Alsócsernáton 2018. augusztus 18-án

Külső hivatkozások

• A megtorlás mérlege és a bosszúhadjárat vége I. Archiválva 2008. június 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Háromszéki Honvédek, nemzetőrök, Honleányok és Honfiak az 1848–49. évi szabadságharcban I. Árkos Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Bakk István: A bosszú mérlege, avagy az 1848-49-es szabadságharc vértanúi
• Megalakult a 137. sz. Bakk Endre Cserkészcsapat
• Bakk Endre: Szabad és kiváltságolt Vizakna mezővárosának monográfiája.
• Bakk István: Csak törpe nép felejthet ős nagyságot. Primor szentkatolnai Bakk Endre kanonok halálának 100. évfordulójára In: Dobogó V. évfolyam, 2. szám