Balkáni páncélfenyő

növényfaj

A balkáni páncélfenyő, vagy egyszerűen balkáni fenyő (Pinus heldreichii) a fenyőfélék családjába tartozó örökzöld fa. A Balkán-félszigetről és Kalábriából (Dél-Olaszország) származik.

Infobox info icon.svg
Balkáni páncélfenyő
Páncélfenyő
Páncélfenyő
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Tűnyalábos fenyő (Pinus)
Alnemzetség: Pinus subg. Pinus
Faj: Balkáni páncélfenyő (Pinus heldreichii)
Christ.
Elterjedés
Természetes elterjedése
Természetes elterjedése
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Balkáni páncélfenyő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Balkáni páncélfenyő témájú médiaállományokat és Balkáni páncélfenyő témájú kategóriát.

Származása, elterjedéseSzerkesztés

Észak-Görögország, Albánia, Bosznia-Hercegovina — tehát a szubmediterrán flóraterület; minimális kivétellel annak nyugat-balkáni flóratartománya (Illiricum).

Megjelenése, felépítéseSzerkesztés

Karcsú, kúpos 25 méter magasra növő örökzöld. Szürke kérge kis, szögletes pikkelyekre töredezett.

Merev, 9 cm hosszú, sötétzöld, szúrós tűlevelei kettesével állnak. A levélpárok a hamvas szárhoz simulnak.

Sárga porzós és bíborvörös termős tobozai a hajtásvégeken állnak magányosan vagy párosával (Józsa). A 10 cm hosszú tojásdad toboztermés fiatalon mélykék, két év alatt sárgásbarnára érik.

Sötétzöld lombja, kék színű fiatal tobozai és jellemző elterjedési területe alapján könnyen elkülöníthető a rokon fajoktól.

Hasonlít a feketefenyőhöz, de tűi rövidebbek.

Alfajok, változatokSzerkesztés

Legfontosabb alfaja (illetve változata) a Pinus heldreichii leucodermis (Pinus heldreichii var. leucodermis (Antoine) Markgr. ex Fitschen). Ezt egyes szerzők (Józsa) önálló fajnak (Pinus leucodermis Ant. tartják. Sötétzöld levelei párosával úgy hajlanak a hajtásra, hogy végeik túllógnak a hajtáscsúcson, ami a hatást ecsetszerűvé teszi. Éretlen tobozai feketéslilák, majd szürkésbarnára fakulnak. Sziklakertbe való törpe fajtája a tömör gömb alakú P. heldreichii leucodermis ‘Schmidtii’.

Életmódja, termőhelyeSzerkesztés

A legtöbb fenyőtől eltérően jól tűri a meszes talajt, ezért eredeti élőhelyei mészkőhegységek. Ennek megfelelően a szárazságot is jól tűri (Józsa).

Rendkívül hosszú életű; a Balkán-félsziget egyik legidősebb fája, egy Bulgáriában, a Pirin Nemzeti Parkban álló,, 1300 éves páncélfenyő. Ezt felfedezőjéről Bajkusev-fenyőnek nevezték el.[1]

Virágai nyár elején nyílnak.

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés