Balla Kálmán (színművész)

(1869–1946) színész, színigazgató

Balla Kálmán (Alsónémedi, 1869. március 29. – Budapest, 1946. április 30.) magyar színész, színigazgató.

Balla Kálmán
Portréja a Magyar színművészeti lexikonban (1929)
Portréja a Magyar színművészeti lexikonban (1929)
Született Balla Kálmán Károly Endre
1869. március 29.
Alsónémedi
Elhunyt 1946. április 30. (77 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Csík Irén
(h. 1897–1911)
B. Marton Erzsi
(h. 1912–?)
Tóth Olga
(h. 1922–?)
Foglalkozása

A Wikimédia Commons tartalmaz Balla Kálmán témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Családja szerkesztés

Bácsi Balla Kálmán és Zárnoky Ilona fia. Unokája Balla Károlynak, a Nemzeti Színház egyik alapítójának. Három felesége volt, 1897. december 8-tól Csík Irén (sz. Arad, 1874. június 24.) énekesnő, 1912. február 20-tól Marton Erzsi (1885–1925) színésznő, 1922. május 20-tól Tóth Olga (sz. 1899. február 26.).

Életútja szerkesztés

Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte és hivatalnok lett, a budapesti rendőrség szolgálatába állt, de otthagyta hivatalát és 1889-ben az akkori Színitanodába iratkozott be, melynek elvégzése után elszerződött Kolozsvárra, onnan Pécsre, Somogyi Károly társulatához. 1897. október 1-jétől a Magyar Színház főrendezője volt, 1911-ben újra itt működött. Ekkori legnagyobb sikere Bíró Rablólovagjának címszerepe. 1901. október 5-től Győrött, majd Miskolcon, Pozsony-Sopronban volt színigazgató. Közben június 1-jétől Triesztben a Politeama Rosettiben magyar színielőadást tartott 14 napon keresztül, Pólában a városi színházban 6 előadást, Fiuméban 3 szezonon át két-két és fél hónapon át tartott előadásokat. 1904-ben Miskolcon, később a Délvidéken volt színigazgató. 1899. április 25-én vendégszerepelt a Nemzeti Színházban, mint Jean Raynaud a Constantin abbéban, két nap múlva pedig a Stuart Máriában mint Mortimer, majd a Kaméliás hölgyben mint Duval Armand. 1919-ben Berlinben filmen játszott, 1922-ben az Intim Kabaré művezető igazgatója lett, ahol ez év május 14-én megünnepelte harminc éves jubileumát. 1926. október 1-től az Országos Színészegyesület főkönyvelője volt, majd 1928. január 1-jén nyugdíjba ment.

Több darabot fordított (Laffair Eduárd: Fürstenkind stb.). Írt gyermekdarabokat is.

Működési adatai szerkesztés

1890–92: Kolozsvár; 1892–1901: Szeged, Pécs, Nagyvárad; 1896–98: Arad. Igazgatóként: 1901–1903: Győr; 1903–1904: Zombor; 1904–1907: Miskolc; 1907–1911: Pozsony; 1913–1917: Zombor; 1917–1919: Sopron

Fontosabb színházi szerepei szerkesztés

  • Adhemar (Sardou–Najac: Váljunk el!)
  • Biliczky (Herczeg F.: A dolovai nábob leánya)
  • Duval (Bisson: Válás után)
  • Raymond (Pailleron: Ahol unatkoznak)

Filmszerepei szerkesztés

  • Olavi, az elvarázsolt hercegkisasszony (1920)
  • A két és fél jómadár (1923)
  • Piri mindent tud (1932) – szállodatitkár
  • Helyet az öregeknek (1934, magyar-osztrák) – báró, Adél apja
  • Pesti mese (1937) – banktisztviselő
  • Azurexpressz (1938) – anyakönyvvezető
  • Szervusz, Péter! (1939) – komornyik az esküvői vacsorán
  • Garszonlakás kiadó (1939) – klubtag
  • Lelki klinika (1941) – Tordai Gusztáv

Források szerkesztés