Balogh–Esterházy-kastély
A Balogh–Esterházy-kastély (Esterházy-kúria, Billegi kastély) egy kulturális örökségvédelem alatt álló késő barokk épületegyüttes Naszály külterületén, Billegpusztán.
Balogh–Esterházy-kastély (Billegpuszta) (Esterházy-kúria) | |
![]() | |
A felújítás alatti kúria épülete | |
Ország | ![]() |
Épült | 1745–1749 |
Építész | Fellner Jakab |
Stílus | késő barokk |
Család | Esterházy család |
Jelenlegi funkció | felújítás alatt |
Tulajdoni helyzet | magántulajdon |
Elhelyezkedése | |
![]() |
A település 5 műemlékének (Vízimalom, Fényespataki híd, Temetőkereszt, Esterházy-kúria (törzsszám: 2620), Friedrich Jakab sírkeresztje) egyike.
A kastélyt a tatai Esterházy-kastélyhoz hasonlóan valószínűleg Fellenthali Fellner Jakab tervezte. Az épületeket Galánthai Balogh Ferenc, az Esterházy-család régense építtette 1745-1749 között. Balogh Ferenc halálát követően 1765-től egészen az 1946-os államosításig Esterházy tulajdonban volt.
1946-ot követően a terület a Komáromi Állami Gazdaság kezelésébe került, itt volt a Gazdaság billegpusztai üzemegysége. 1986 körül a Gazdaság elköltözött a területről és a kastély elhagyatottá vált.
Az 1991-től kezdődő privatizációt követően hat tulajdonosa volt a kastélynak, de az épületegyüttes állapota tovább romlott. Az ingatlan 2006-ban került mostani tulajdonosához, majd 2008-ban megkezdődtek a felújítási munkálatok. Az azóta eltelt időszakban a kastély és melléképületeinek renoválása mellett a szintén a kastély területén található és megsemmisülés határán lévő magtárépület megmentése is megtörtént.
Története
szerkesztésBillegpuszta helyén a középkorban falu helyezkedett el, amelyet a pannonhalmi főapátságnak II. Géza adományozott. Egy 1235 körüli oklevél a helyet Villa-Bylla néven említi. 1268-ban Terra Bylle megnevezéssel a helység negyede a komáromi váré.
A XIII. században több tulajdonosváltás után az akkor Bylle néven említett föld az esztergomi érsekhez kerül. 1381-ben Billeg, mely a királynő Grébics mellett fekvő birtokához tartozott, visszakerült a pannonhalmi apátság birtokába.
Zsigmond király 1425-ben elcserélte a Possessio ecclesie Strigoniensis Bylie alakban említett területet Kismocsáért az esztergomi érsekkel. A falu másik része ekkor is a pannonhalmi apátságé volt.
A 16. században török uralom alá került, Ferdinánd 1547. június 17-én kelt oklevelében Benedicti Nagh de Bijlijd-et megerősíti a nunc desertam, azaz most elhagyott település birtokában. Egy 1647-es oklevél alapján Bilik possessio már Tány Ferenc, felesége Erzsébet, és fia, Zsigmond birtoka. Hét évvel később a területet zálogba átadták a mocsai Czapó Györgynek, 80 esztendeig, „minden hozzátartozó szántóföldjeivel, rétjeivel, mezeivel, szőlő hegyeivel, vizeivel, malmaival, Barom élő földeivel” 460 forintért.
1700-ban a néhai Tány Zsigmond fiai, Imre és Ferenc szerződnek immár több bérlővel is. A 18. század elején nem ismerjük birtokosát, majd Esterházy József 1727-ben megveszi a Billeget is magába foglaló tatai domíniumot a bécsi Knapff-családtól.
A Tatát és Tóvárost körülvevő, Dunáig húzódó és Billeget is érintő hatalmas mocsaras terület hasznosítása végett Esterházy felkérte Mikoviny Sámuelt a szükséges felmérések és tervek elkészítésére. Ennek eredményeképpen Tata környékén 2000 hold új termőterületet nyertek. 1747. dec. 21-én Billegpusztát Esterházy József régensének, Balogh Ferencnek adta.
1765-ben Balogh Ferenc halála után a birtok visszaszállt az Esterházyakra, s újból tatai domíniumhoz tartozott.
A 19. század elején az uradalom a nagyüzemi majorsági gazdálkodásra tért át, Billegpuszta önálló üzemegység volt. Fényes Elek 1841-ben így emlékezik meg Billegpusztáról: „60 kath, 8 ref.lak., kath. kápolnával, nagy majorsággal, gyönyörű rétekkel. F.U. gr. Eszterházy Miklós.” Egy 1842-es statisztika szerint Billegpusztán 16 állandó alkalmazott dolgozott.
A szabadságharc után Mayer József, az Esterházyak rhédei uradalmi tiszttartója, majd Fittler Antal és Schöberl Ferenc veszik a pusztát bérbe. A századfordulón egy Komárom vármegyei középnemes, Csetke Béla bérli a közeli grébicspusztai szeszgyár mellett a pusztát is. Billegpuszta egészen a II. világháború utánig az Esterházyak birtokában maradt, majd 1946-ban államosították.
Jelene
szerkesztésA kastély a lassan a végéhez közelítő felújítás alatt is látogatható előzetes bejelentkezés alapján. A 2018-as évtől kezdődően már különböző kül- és beltéri rendezvények megtartására is lehetőség nyílik a korhűen felújított épületegyüttesben és környezetében.
A kastély leírása
szerkesztésSzabadon álló, téglalap alaprajzú, egyemeletes, kontyolt nyeregtetős épület, hozzá kerítésszakaszokkal, U alakban csatlakozó, egykorú földszintes melléképületekkel. Udvari homlokzatán kettős címer. Földszintje csehsüveg boltozatú, az emeleti terek síkmennyezetesek. A telken további egykorú melléképület (magtár) áll.
A kastély külső területei
szerkesztésLétezik egy, az Esterházy-levéltárból ismert 1800 körüli térkép, amely a teljes birtokot megörökíti. Ezen jól látni: a halhoz hasonló formájú pusztát nyugaton a mocsai birtok, északon a pusztaalmási, keleten a naszályi, délen pedig a grébicsi veszi körül.
A térkép ábrázolja a különféle művelési területeket, a mocsarat, a patakokat és az épületeket is.
Korabeli leírások említést tesznek a kastélyon kívül további épületekről, lóistállókról, kőfalakról, kertekről.
Ezekből jelenleg egy, a kastélyudvar keleti falához csatlakozó kútház., valamint a már említett magtár (granárium) található meg. A téglalap alaprajzú épülettömeget, mindkét végén kontyolt nyeregtető fedi, a hosszabb homlokzatokon egymás feletti három sarkon kis, egyenes záródású ablakok helyezkednek el.
A rövidebb homlokzaton az oromzatot is beleértve hasonló ablakok sorakoznak, két nagyobb szalagkeretes vakablakkal. A belsőben a földszinten a széles középfolyosóról kétoldalt kisebb tároló helyiségek nyílnak, majd felette három szinten a faszerkezetes fafödémek osztják fel az épület belső terét.
A kastély belső részei
szerkesztésAz épületek homlokzatai
szerkesztésAz egyemeletes, kontyolt nyeregtetővel fedett épületet lezáró egyrészes főpárkány negyedkör keresztmetszettel ugrik a homlokzat síkja elé.
A hétaxisos nyugati homlokzat földszintjén a középaxis kivételével egyenes záródású, keret nélküli ablakok nyílnak, felettük az övpárkány alatt az összes tengelyben egy-egy, csak a vakolatban jelzett szalagkeretes, alacsony, nyújtott téglalap alakú vakablakok helyezkednek el. Az emeleti hét ablakot a falsíkból kissé kiugró füles kő szalagkeret kíséri, szintén kő könyöklőpárkánnyal. Az ablakkönyöklő és övpárkány közt az összes axisban a falsíkból kissé előreugró mellvédmező húzódik. A háromaxisos északi, rövidebb homlokzat földszintjének nyílásai nem illeszkednek tengelyes rendszerbe, ezen négy egyenes záródású nyílás töri át a falat: a jobboldali ajtó és a többi ablak. Az emeleti három axis ablakainak kiképzése megegyezik a nyugati homlokzaton lévőkkel. A keleti homlokzat előtt egykor kilenc boltmezőből álló csehsüveg-boltozatos folyosó futott végig a földszinten, melynek falfelületén megmaradt lenyomatok alapján az vissza lett építve. A földszinti axisokban balról, (a déli saroktól) az első axisban széles szegmensíves záródású ajtónyílás, az ötödikben egyenes záródású bejárat van, a jobb oldali hatodikban és a hetedikben a többi homlokzat földszinti nyílásaihoz hasonló egyenes záródású ablak található. Az övpárkány alatt hat, a már ismert fekvő téglalap alakú, alacsony ablak helyezkedik el. Az emeleten egyenletes kiosztásban a többi homlokzatéhoz hasonló formájú ablak sorolódik.
A homlokzaton a bejárat felett kőből faragott, felújított címerpár helyezkedik el: az építtető Balogh Ferenc és feleségének (Bezerédy Borbála) címere.
A déli homlokzat a legszabályosabb az összes közül, a három axisban legalul egyenes záródású ablakok, felettük kis fekvő téglány alakú nyílások, majd az emeleteken a füles kőkeretezésű ablakok következnek.
Az épületek belső felépítése
szerkesztésA központi épület földszinti alaprajzi rendszere két egymás mellett futó öt pillérből álló pillérsorra szerveződik, az így kialakuló négyzet alakú boltmezőket hevederes csehsüveg boltozat fedi. A földszint déli részén két pillérrel tagolt, három-három boltmezőből álló tér helyezkedik el. A teret egykor kb. két és fél méteres magasságban fafödém osztotta meg, a felső szinten terményt tároltak. A földszint többi részén középen három pillérrel alátámasztott, nyolc boltmezőből álló tér helyezkedik el, ide nyílik a keleti homlokzaton nyíló bejárat előtere. Az előtérből kétkarú pihenővel megszakított, fa fokokból álló lépcső nyílik, illetve vállköves, lekerekített sarkú kőkeretes pincelejárat-nyílás, felette kis fekvő téglalap formájú ablakkal.
Az emeletre vezető lépcsőház boltozatát hevederek tagolják, a pihenő felett összetett formájú mélyített tükörrel, innen füles-szegmensíves kőkeretes nyíláskeret vezetett egykor a magtár fafödémére. Az orsófalat kőkeretes kis ablak töri át. Az emeletre érkező lépcsőkar egy kőkeretes nyíláson át az emeleti pihenőre vezet. A lépcsőházból nyugati oldalán egy ajtó az emeleti középső nagy terembe vezet, amelybe mindkét hosszfalon két-két, két boltmezőnyi helyiség nyílik. A lépcsőházi pihenő a keleti homlokzat mögött futó folyosó terében folytatódik, a folyosóról indul egy félkörívvel lezárt kőkeretes nyíláson keresztül az alsó lépcső felett a padlástérbe vezető, meredekebb lépcső. A folyosóról az emeleten az északi oldalon egy, a déli oldalon egy sarokhelyiség és két kisebb, ablak nélküli tér nyílik.
A földszintről a pincébe levezető lépcső a négy pillérrel alátámasztott, kilenc boltmezős, négyzet alaprajzú, nyolc pinceablakkal megvilágított pincetérbe nyílik.
Az északi oldalszárnyon lévő épület keleti, rövidebb homlokzatán a földszinten a baloldali tengelyben volt nyílás jelenleg be van falazva, a jobb oldali tengelyben szegmensíves nyílás nyitja meg az épület földszinti terét. Az oromzaton egy ovális, szalagkeretes ablak nyílik. A déli homlokzat baloldali tengelyében kosáríves nyílás található, a déli homlokzat többi részén és az északi homlokzaton egyenes záródású, szabálytalan elhelyezésű (köztük kőkeretes) ablakok, illetve ajtók nyílnak. A nyugati homlokzat földszintjén két kőkeretes ablak, emeleti részén középen egy kőkeretes padlásajtó és két oldalán egy-egy ovális ablak nyílik. A szárny belsejében egykor konyha és lakószobák helyezkedtek el. A konyhát falazott boltív választja szét pitvarra és szabadkéményes konyharészre. Innen felhajtható ajtóval kisebb, csehsüveg boltozatos pince nyílik.
A déli oldalszárnyon található épület volt a kastély leginkább elpusztult része, falai részben, födém és fedélszerkezete teljesen megsemmisült. A nyugati rövid homlokzaton egy-egy egyenes záródású ajtó és kőkeretes ablaknyílás található. A belsőben egykor a nyugati oldalon valószínűleg lakószoba lehetett, a tágas keleti helyiség pedig kocsiszín volt.
Források
szerkesztés- Kulturális Örökségvédelmi Hivatal: Magyarország műemlékjegyzéke (Komárom-Esztergom megye), 2006
- Farbaky Péter: Billegpuszta, volt Balogh-Eszterházy-kastély, 2007
- Fülöp Éva Mária — Schmidtmayer Csaba: Galántai Balogh Ferenc (1708–1765) régens (A billegpusztai rezidenciális központ), 2017, ISBN 978-963-7110-63-4
- A jószágkormányzó kastélya