Bardocz, a Wikiszótár szerint Bartucz, családnév.[1] 1854-ben megjelent munkájában Kőváry László utal rá, hogy e családnévvel több család is ismeretes, de nincs arról információja, hogy a nevet viselő családok egy eredetre vezethetőek-e vissza.[2] Változatok: Bardocz; Bardócz; Bardoczi; Bardóczi; Bartuc; Bartúcz; Bartúc; Bartusz; Bartócz; Bardóc.

A vasi Bardócz ág címere
A nagybaczoni Bardócz ág címere
A nagybaconi Bardocz ág nemesi oklevele Apafi Mihálytól 1670-ből

A család története szerkesztés

Székely eredetű régi család, valószínűleg az Udvarhely megyei Bardoc község volt a bölcsője, ahonnan először Nagybaconba, onnan Futásfalvára és Szászfaluba telepedtek.[forrás?] Őseikül Bardocz Mihályt és nejét, Rohmany Katalint tekinthetjük, akik 1554-ben éltek; fiaik: János, Sigmond (Zsigmond), Mihály és György.[3] A futásfalvi Bardoczok 1650. március 24-én nyertek nemességet II. Rákóczi Györgytől,[4] a nagybaconi Bardoczok pedig Apafi Mihálytól kapták a nemesi oklevelet 1670-ben.[5]

1602-ben még Bardoczi név alatt ismeretesek; Nagybaconban Bardoczi István, Futásfalvára Bardoczi János és Szászfaluban Bardoczi Jakab vannak feljegyezve mint akiket Giorgio Basta főgenerális a császár és király hűségére esketett.[6]

1614-ben Nagybaconban Bardocz János, mint pixidárius (székely nemesek harmadik rendje; gyalogos katona), Futásfalván Bardocz Pál és János primipilusok (lovas katona, lovon hadba vonuló székely köznemes) és Szászfaluban Bardocz Jakab pixidárius neve szerepel.[7]

1635-ben Nagybaconban Bardocz János már nem élt, utódja nem maradt, így örökségébe öccse Pál lépett. Futásfalván Bardocz Péter, mint esküdt primilius, unokája János; Szászfaluban Bardocz Jakab fia András és Bardocz György fia István vannak feljegyezve.[8]

A család ismert tagjai szerkesztés

Bardocz László 1848/49-ben, mint székelyhuszár harcolt. Fia, Bardocz Lajos (dr.), 1832. augusztus 9-én született és 1863-ban ügyvédi oklevelet szerzett, később a kassai jogakadémia tanára, jeles író, akinek munkássága előkelő helyet szerzett, munkáinak száma egy kis könyvtár anyagával ér fel. Két pályamunkájával: a Felfedezések és tanulmányok története és A mechanika alapvonalai akadémiai díjat nyert. Életrajzi adatai az Egyetemes magyar enciklopédiában találhatók, ahol munkásságát is méltatják. 1899-ben halt meg.[9][10]

Bardocz Dénes római katolikus lelkész, 1856-ban Szentivánlaborfalván,[11] 1870-ben Székelyhodoson,[12] 1873-ban Kajántón szolgált.[13]

Bardocz Márton 1816-ban Sepsibaconban (Nagybacon része) született, és 1867. május 16-án hunyt el Sepsiszentgyörgyön. Apja Bardocz Mózes vagyontalan. 1848. január 11-én nősült, felesége Molnár Borbála. A kézdivásárhelyi Katonai Nevelőintézetben végzett, 1834-ben közvitéz, majd 1837-ben őrmester a 15.2-es Székely Határőrezrednél. 1848/49 fordulóján a Háromszéket védő seregben szolgált. 1849 májusától százados az 5. Székely Határvéd zászlóaljban. A kiegyezéskor dulló biztossá választották.[14]

Bardotz Dániel 1824. körül született. A Váradi-féle összeesküvésben való részvétele miatt 1854. május 4-én tizenöt évi sáncmunkára ítélték.[15]

Bardocz Barna ötvösművész. Nagybaconban született 1946. október 10-én. Tanulmányait Marosvásárhelyen, majd a budapesti iparművészeti főiskolán végezte. 62 évet élt, a nagybaconi temetőben nyugszik. Munkájának egy darabját: egy úrvacsorai aranykelyhet a nagybaconi református egyházközségnek adományozta.[16]

A második világháború áldozatai szerkesztés

Bardocz Vilmos honvéd. 1914. április 25-én született Vinczi Juliánna fiaként. A 27/1 gyalogzászlóaljjal küzdött a keleti harctéren. 1944. augusztus 17-én szilánktól megsebesült Jamnánál, beszállították a 2-es hegy dandárdi egészségügyi oszlopához.[17]

A nagybaconi második világháborús emlékművön az áldozatok nevei találhatóak, köztük Bardocz Álmos, Bardocz Árpád, Bardocz A. Béla, Bardócz S. Efraim, Bardócz Ferenc, Bardócz László.[18]

Jegyzetek szerkesztés

  1. https://hu.wiktionary.org/wiki/Bartucz
  2. Kőváry 1854
  3. Várkonyi Tibor: Családtörténet határok nélkül. Budapest: Heraldika. 2002. I 176. o. ISBN 978 963 9204 67 6  
  4. Kempelen Béla: Magyar nemes családok I. 1911.  
  5. Siebmacher: Wappenbuch – Nagy címereskönyv. Budapest: Arcanum. 2002.  
  6. Demény 1997 : 49., 53., 72. o.
  7. Demény 1997 : 384., 437., 451. o.
  8. Demény 1999 :16., 154., 185.
  9. Egy elfelejtett polihisztor:dr. BARDOCZ Lajos. www.szekelyfoldert.info (Hozzáférés: 2018. január 18.) arch
  10. Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
  11. Magyar katolikus lexikon XII. (Seq–Szentl). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2007.   Szentivánlaborfalva
  12. Magyar katolikus lexikon XII. (Seq–Szentl). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2007.   Székelyhodos
  13. Magyar katolikus lexikon VI. (Kaán–Kiz). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2001.   [Kajántó]
  14. Erdővidéki életrajzi lexikon. www.erdovidek.ro (Hozzáférés: 2018. január 18.) arch
  15. A székely vértanúk (10.). www.3szek.ro (2013. április 27.) (Hozzáférés: 2018. január 18.)
  16. Gülch Csaba: A míves csodák mestere hazatért: Meghalt Bardocz Barna. www.kisalfold.hu (208. június 2.) (Hozzáférés: 2018. január 18.) arch
  17. Második világháborús veszteségek Erdővidéken. www.hungarianarmedforces.com (Hozzáférés: 2018. január 18.)
  18. Erdővidék a második világháborúban. Hősök, visszaemlékezések – Nagybacon. www.haboruskeresoszolgalat.hu (Hozzáférés: 2018. január 18.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés