Barna gyalogcincér

rovarfaj

A barna gyalogcincér (Dorcadion fulvum) a bogarak (Coleoptera) rendjének cincérfélék (Cerambycidae) családjába tartozó Magyarországon őshonos faja. Közeli rokona, vagy alfaja a vitatott rendszertani besorolású pusztai gyalogcincér (Dorcadion fulvum cervae).

Infobox info icon.svg
Barna gyalogcincér
Carinatodorcadium fulvum up.JPG
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon védett
Eszmei érték: 5000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Család: Cincérfélék (Cerambycidae)
Nem: Dorcadion
Faj: D. fulvum
Tudományos név
Dorcadion fulvum
Scopoli, 1763
Alfajok
  • D. f. fulvum Scopoli, 1763
  • D. f. cervae Frivaldszky, 1892
  • D. f. canaliculatum Fischer-Waldheim, 1823
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Barna gyalogcincér témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Barna gyalogcincér témájú kategóriát.

ElterjedéseSzerkesztés

Közép-európai faj, törzsalakja a Kárpát-medencén kívül csak a Cseh-medencében és Kelet-Ausztriában fordul elő. Magyarországon főként a dombvidékek agyagos talajain, a Kisalföldön és a Nagyalföld nyugati felében gyakori, néhol közönséges. Az alföldi szikes területekről hiányzik, itt a pusztai gyalogcincér helyettesíti.

MegjelenéseSzerkesztés

Közepes termetű cincér, mérete 16-22 mm. A csápok vaskosak, a 8 mm-t is elérik. A nőstényeké a test feléig ér, a hímek csápjai valamivel hosszabbak. Színezete változatos, a törzsalak alapszíne fekete, szárnyfedői barnásvörösek, a lábak és csápok tőízei szintén, de a szárnyfedőnél világosabbak. Számos színváltozat fordul elő, törzsalaknál vörösebb színű egyedektől a szinte vagy teljesen feketékig. A barna gyalogcincér ökológiai alfajának tartott pusztai gyalogcincér színe egyöntetű fekete. Egyes változatokon fehéres szőrsáv is látható. A szárnyfedők a varrat mentén összenőttek, a hártyás szárnyak hiányoznak.

A lábatlan, pondró típusú lárvák felülről lapítottak, testük hátrafelé elkeskenyedő, rágóik erősek.

A bábok sárga színűek.

ÉletmódjaSzerkesztés

A faj imágói már kora tavasszal, napos, enyhe dőjárási viszonyok között kivételesen már februárban aktivizálódnak, de rendesen márciustól nyár közepéig találkozhatunk velük. Az imágók röpképtelenek, így a talajon gyalogolva közlekedő példányok gyakran szem elé kerülnek. A kifejlett bogarak általában fűfélék leveleivel táplálkoznak, gazdasági kárt csak a legritkább esetben okoznak, csupán néhány esetben figyeltek meg az imágók által okozott kárt cukorrépa vetésekben, ahol a levélnyelet elrágva, a levelek elszáradtak.[1]

A lárvák a talajban fejlődnek, ahol fűfélék gyökereivel táplálkoznak. 2-3 évig fejlődnek a talajban, az utolsó telet imágó alakban töltve. A lárvák fejlődésüket befejezve a talajban bábozódnak és még ugyanabban az évben kialakul az imágó is, de a talajt nem hagyják el. A lárvák szántóföldi kártételére a többéves fejlődési ciklus miatt csak elvétve van példa, életmódjuk nem teszi lehetővé a bolygatott talajban való fejlődést, ellenben telepített gyepek fűféléin a lárvák okozhatnak többé-kevésbé jelentős károkat.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Kadocsa Gy. (1957). „Új és újabban tömegesen jelentkezett ritkább kártevők”. Ann. Inst. Prot. Plant. Hung. 7, 53-75. o.  

ForrásokSzerkesztés

  • Kaszab Z.. Cincérek - Cerambycidae. Bp.: Akadémiai Kiadó, 220-221. o. (1971)