Bejgli
A bejgli magyar nevén mákos vagy diós tekercs, tradicionális magyar karácsonyi étel, hagyományosan dióval vagy mákkal, újabban gesztenyével, meggyel vagy aszalt szilvával töltött édesség, de létezik meggyes-mákos, gesztenyés-szilvás, almás-mákos és káposztás változata is. A népi hiedelem szerint a diót rontás ellen kell enni, a mák pedig bőséget hoz a házhoz. A bejgli tésztája a kalácsfélékhez hasonlóan egy kelttészta, amelynek elkészítéséhez tejben felfuttatott élesztőt használnak.
| Bejgli | |
 | |
| Bejglitál | |
| Nemzet, ország |
 MagyarországMagyar gasztronómia |
| Alapanyagok | liszt, vaj, tojássárgája, élesztő, tej, mák, dió, mazsola |
| Fűszerek | só, porcukor, vaníliarúd |
| Ismertebb receptek |
Karácsonyi bejgli Mákos bejgli Hagyományos diós bejgli Gesztenyés-szilvás bejgli Pozsonyi patkó |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bejgli témájú médiaállományokat. | |
Története Szerkesztés
A bejgli eredetileg Szilézia vidékéről származik és ez a sziléziai kalácsfajta a 14. század óta ismert Európában.[1] Az elmaradhatatlan karácsonyi sütemény neve német eredetű és eredeti hajlított, patkó alakú formájából származik. A bejgli (németül beugen = meghajlít, mohnbeugel = mákos kifli/bejgli) osztrák közvetítéssel érkezett hazánkba és terjedt el a 19. század második felében. Magyarországon ekkortól kezdték német divat szerint ünnepelni a karácsonyt. Diós vagy mákos patkó változatban is ismert. Kezdetben családi ünnepek süteménye volt, majd a reformkortól kezdve fokozatosan felváltotta a hagyományos karácsonyi kalácsot. „Posonyi finom mákos kaláts” néven szerepel Czifray István 1830-ban megjelent Magyar nemzeti szakácskönyv-ében.
„Készüljön bár omlós, avagy egyszerű kelt tésztából, legyen a tölteléke dúsabb vagy soványabb, mindig büszkesége a ház úrnőjének, akkor is, ha nem ő maga készítette, hanem a cukrásztól hozatta” – Magyar Elek: Ínyesmester szakácskönyve (1932).
Magyar Elek Pozsonyban kóstolta meg először a Pozsonyi kifli ott kialakult változatát, azaz a "pejgli"-t: „Nekem például a béke éveiben karácsonynál sokkal jobban ízlett a dióspatkó április végén, amikor tudniillik rendszerint Pozsonyba utaztam a lóversenyekre és soha el nem mulasztottam, hogy jókora csomag diós süteményt ne hozzak magammal Wendlertől, a nagyhírű pejglisütőmestertől…”[2]
Az étel neve Lengyelországban makowiec (mákos kalács), makownik, illetve strucla z makiem (mákos tekercs). A magyarhoz hasonlóan készül és ízesítik, és szintén tradicionális karácsonyi sütemény. Ismert azonban mandulás változata is, és szokás a tetejét karamellával, mákszemekkel vagy kandírozott narancshéjjal díszíteni. A keresztény hagyományok alapján a mák és a máktöltelék ugyancsak a bőség jele Lengyelországban. A népi hiedelem szerint a szenteste fogyasztott mák boldogságot hoz, a lányoknak pedig gyors férjhezmenetelt biztosít.
Jegyzetek Szerkesztés
- ↑ Az örökzöld bejgli. [2014. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 20.)
- ↑ Tasnédi Gábor: Toll és ínyesmesterség - Szakácskönyv "az irodalmi örömök régiójában" és a cenzúra árnyékában. [2016. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 9.)
Fordítás Szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Makowiec_(ciasto) című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
