Főmenü megnyitása

Belizár (opera)

Gaetano Donizetti operája

A Belizár (olaszul: Belisario) Gaetano Donizetti háromfelvonásos operája (opera seria), melyet 1835 októbere és 1836 januárja között komponált. A szövegkönyvet Salvadore Cammarano írta, mely Eduard von Schenk eredeti drámájának Luigi Marchionni általi adaptációján alapszik. A művet 1836. február 4-én mutatták be először a velencei La Fenicében. Magyarországon a színmű a Pesti Magyar Színház, az első nemzeti színház 1837-es nyitó előadása[1][2] volt, az operát 1841-től[3][4] játsszák.

Belizár
Opera seria
Eredeti nyelv olasz
AlapműBélisaire
Zene Gaetano Donizetti
Szövegkönyv Salvadore Cammarano
Főbb bemutatók

Tartalomjegyzék

SzereplőkSzerkesztés

Szereplő Hangfekvés Az ősbemutató szereposztása
Antonina, Belizár felesége szoprán Carolina Ungher
Irene, a lánya mezzoszoprán Antonietta Vial
Belizár, hadvezér bariton Celestino Salvatori
Justinianus, császár basszus Saverio Giorgi
Alamirus, fogoly tenor Ignazio Pasini
Eudora szoprán Amalia Badessi
Eutropius, a királyi őrség vezére tenor Adone Dell’Oro
Eusebius, börtönőr basszus Giovanni Rizzi
Ottarius basszus Giovanni Rizzi
Szenátorok, veteránok, pásztorok, őrök, foglyok, nép.

CselekményeSzerkesztés

Belizár győzedelmesen tér vissza Bizáncba, ahol felesége, Antonina, azt gondolva, hogy férje a felelős fiúk haláláért fel akarja jelenteni a császárnál. Belizár szabadságot kér foglyai számára, de Alamirus, mégis mellette maradna. A hadvezért a szenátus elé hívják és meggyanúsítják, hogy fontos bizonyítékokat hamisított meg. Börtönbe vetik. Cellája előtt Alamirus dühkitöréssel fogadja a hírt, hogy gazdáját megvakíttatásra és számüzetésre ítélték. Bosszút esküszik Bizánc ellen. Fiúnak álcázva, Irene érkezik és elkíséri apját a számüzetésbe. Véletlenül kihallgatják, amint Alamirus és Ottarius Bizánc ostromát tervezik. Belizár dühében Alamirusra ront. A dulakodásban Irene észrevesz Alamirus nyakán egy kereszt alakú sebhelyet és ebből rájön, hogy a férfi nem más, mint halottnak hitt testvére. Alamirus végül megostromolja és beveszi Bizáncot, de a csatában Belizár halálos sebet kap. Halálos ágyán, a bűntudata miatt nyugtalan Antonina felfedi, hogy ő árulta be a császárnál.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Rajnai Edut: Évfordulók – önarcképek Archiválva 2012. október 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, OSZK Nemzeti Ereklye kiállítótér; OSZK Színháztörténeti Tár, kiállítások - 2008. február 1. – március 18.
  2. Címszó: Belizár Magyar Színművészeti Lexikon - 1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár
  3. Szabó Mihály: darabok a fővárosi magyar színpadon[halott link], Olasz szemle 1. évfolyam 6. szám - 1942. november–december
  4. Isoz Kálmán: A Pest-budai Hangászegyesület és nyilvános hangversenyei (1836-1851) (176. oldal) Tanulmányok Budapest múltjából 3. kötet - 1934.

ForrásokSzerkesztés