Belojarszkij (Szverdlovszki terület)

	Belojarszkij (Белоярский)
; Belojarszkij címere	; Belojarszkij zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Szverdlovszki terület
Irányítószám	623710
Körzethívószám	343 77
	Népesség
Teljes népesség	11 875 fő (2018. jan. 1.)
	Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+5
	Elhelyezkedése
	Belojarszkij Pozíció Oroszország térképén
	é. sz. 56° 45′ 32″, k. h. 61° 22′ 57″Koordináták: é. sz. 56° 45′ 32″, k. h. 61° 22′ 57″
	Belojarszkij Pozíció a Szverdlovszki terület térképén
	Belojarszkij weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Belojarszkij témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk a Szverdlovszki terület településéről szól. Hasonló címmel lásd még: Belojarszkij (egyértelműsítő lap).

Belojarszkij (orosz nyelven: Белоярский) városi jellegű település Oroszország európai részén, a Szverdlovszki területen. A Belojarszkiji járás székhelye.

Lakossága: 12 615 fő (a 2010. évi népszámláláskor).^[2]

Elhelyezkedése szerkesztés

A Szverdlovszki terület dél részén, Jekatyerinburg területi székhelytől 45 km-re keletre, a Pisma jobb partján helyezkedik el. Vasútállomás a Transzszibériai vasútvonal Jekatyerinburg–Tyumeny közötti szakaszán. A város melletti északi elkerülőúton vezet az R351-es főút (oroszul: ).

Története szerkesztés

A települést (Belij Jar) egy orosz testvérpár alapította 1686-ban a baskírok lakta területen. 1695–1699 között helyén faerődöt építettek. 1700-tól kezdve a falut különböző uráli vaskohászati üzemeknek rendelték alá. Az ilyen falvak parasztjait előbb az üzemek építésére, majd az ottani gyári munkára kötelezték. A telepesek helyzetét súlyosbították a baskírok heves támadásai, akiket kiszorítottak ősi földjeikről. Az 1709–1710 közötti összecsapások különösen pusztítóak voltak.

A falut is érintő szibériai kocsiúton (Szibirszkij trakt) hivatalosan 1763-ban indult meg a forgalom. Tíz évvel később a Pugacsov-felkelésben sok belojarszkiji paraszt vett részt, elfoglalták a közeli Kamenszkij gyárat is (ma Kamenszk-Uralszkij), de 1774-ben vereséget szenvedtek. 1831-ben a falu közelében fedezték fel Oroszország egyetlen smaragd lelőhelyét, és a település élete mozgalmasabbá vált. 1885-ben megindult a vasúti közlekedés, a falu mellett vasútállomás létesült (Bazsenovo), ahonnnan az 1930-as években szárnyvonal épült a közeli azbesztbányászat és -feldolgozás központjába, Aszbesztbe.

Belojarszkij 1937-ben lett járási székhely. Közelében a szovjet korszakban újabb nagy építkezés folyt: víztározó létesült a Pismán, és partján, Zarecsnijben 1958–1980 között felépült a Belojarszkiji Atomerőmű.

Jegyzetek szerkesztés

↑ 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. április 12.)

Források szerkesztés

Белоярский (Уральская историческая энциклопедия. Академкнига, Екатеринбург, 2000)
Белоярский (Свердловская область. Иллюстрированная краеведческая энциклопедия. Archívból hozzáférés:2021-06-08)

Földrajzportál
Oroszország-portál

[d84f748bde80dac87e899490e943a9ac5d33eca8-1] 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)

[2] A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. április 12.)

[1]

[2]