Benedek Gábor (öttusázó)
Benedek Gábor (Tiszafüred, 1927. március 23. –) olimpiai bajnok magyar öttusázó, vívó, edző. A magyar öttusasport első világbajnoka.
| Benedek Gábor | |
.jpg) | |
| Született | 1927. március 23. (97 éves) Tiszafüred |
| Állampolgársága | magyar[1] |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Öttusázópályafutása | |
| Klub | Budapesti Honvéd (1950–1959) |
| Edző | Karácson László |
| Edzőként | Budapesti Honvéd (1960–1969) Warendorf (1969–1990) |
| Tanítványai | Móna István Török Ferenc Török Ottó Plank Gábor |
| Vívópályafutása | |
| Klub | Csepeli MTK (1948–1959) |
| Edző | Kecskés István |
| Edzőként | Warendorf (1969–1990) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Benedek Gábor témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Szerzett érmek | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Pályafutása
szerkesztésA Soproni katonai középiskola tanulója volt. Ott sajátította el az öttusa technikai sportágainak alapjait. A második világháborúban Lengyelországba vezényelték. Dániában esett hadifogságba. Később Koppenhágában liftesfiúként dolgozott, majd Svédországban próbált menedékjogot kapni, de onnan visszatoloncolták Dániába[2] A háború után két év elteltével került haza.[3]
1948-tól a Csepeli MTK vívója, egyúttal a Budapesti Honvéd öttusázója volt. Kiemelkedő eredményeket öttusában ért el. 1948-tól szerepelt a magyar válogatottban. Az 1952. évi helsinki olimpián csapatban arany-, egyéniben ezüstérmet szerzett. A magyar csapat ezzel – meglepetésre – a svéd öttusázók évtizedek óta tartó egyeduralmát törte meg. Az 1953. évi világbajnokságon egyéni aranyérmet nyert, ezzel ő lett a magyar öttusasport első világbajnoka. Az 1956. évi olimpia előtt a magyar sportolók olimpiai fogadalomtételén ő mondta az eskü szövegét. Az olimpiára történő utazás közben beválasztották az olimpiai csapat forradalmi bizottságába. A versenyen egyéniben és csapatban is pontszerző helyen végzett, de teljesítménye elmaradt a várakozásoktól.
Az olimpia alatt nem fogott kezet a szovjet versenyzőkkel. Hazatérése után elbocsátották állásából és szikvíz-készítő kisiparosként kellett megélnie. 1959-ben elindult egy párbajtőr versenyen. Az eseményről beszámoló újságcikkből tudta meg, hogy politikai okokból örökre eltiltották a további versenyzéstől.[3]
1964-től a Budapesti Honvéd öttusaszakosztályának edzője lett. Tanítványa volt többek között az olimpiai bajnok Móna István és Török Ferenc is. 1967-ben a Testnevelési Főiskolán öttusa- és vívó szakedzői oklevelet szerzett. 1969-ben egyik gyermeke külföldi gyógykezelésre szorult. Ekkor elhagyta az országot és a Német Szövetségi Köztársaságban telepedett le. Szondy István segítségével Warendorfban kapott edzői állást.[2] Részt vett a bonni öttusaközpont szervezésében, majd 1992-ben történt nyugalomba vonulásáig Warrendorfban vívómesterként tevékenykedett.
1990 után Tiszafüred díszpolgárává választották. Tiszteletére a tiszafüredi sportcsarnokot Benedek Gábor Városi Sportcsarnoknak nevezték el, valamint az arra érdemes, helyi sportolók elismerésére létrehozták a Benedek Gábor-díjat.
Sporteredményei
szerkesztésÖttusában:
- olimpiai bajnok:
- 1952, Helsinki: csapat (Kovácsi Aladár, Szondy István)
- olimpiai 2. helyezett
- 1952, Helsinki: egyéni
- olimpiai 4. helyezett:
- 1956, Melbourne: csapat (Bódy János, Moldrich Antal)
- olimpiai 6. helyezett
- 1956, Melbourne: egyéni
- kétszeres világbajnok:
- 1953, Rocas Santo Domingo: egyéni
- 1954, Budapest: csapat (Szondy István, Tasnády Károly)
- világbajnoki 5. helyezett:
- 1954, Budapest: egyéni
- ötszörös magyar bajnok:
- csapat: (1949, 1951–1953, téli: 1951)
Párbajtőrvívásban:
- csapat: 1952
Elismerései
szerkesztés- A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951)[4]
- A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)[5]
- A magyar öttusa örökös bajnoka (1988)[6]
- Tiszafüred díszpolgára
- A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2017)[7]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Paul Tchir: List of the Oldest Living Olympians (aged 90+)
- ↑ a b Huszárló és szódavíz. mno.hu. (Hozzáférés: 2022. március 23.)
- ↑ a b Egy elmaradt kézfogás törte ketté az életét. sportgeza.hu. (Hozzáférés: 2010. augusztus 22.)
- ↑ Összeállították a Magyar Népköztársaság kiváló sportolóinak névsorát. Népsport, VII. évf. 83. sz. (1951. április 27.) 1–2. o.
- ↑ Kik lettek újabban érdemes sportolók. Népsport, (1954. április 29.)
- ↑ MÖSZ >> Kitüntetések. pentathlon.hu. [2009. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 22.)
- ↑ Öttusa: állami kitüntetést kapott a 90 éves Benedek Gábor. nemzetisport.hu, 2017. március 18. (Hozzáférés: 2017. március 18.)
Források
szerkesztés- Benedek Gábor profilja a Nemzetközi Olimpiai Bizottság oldalán (angolul)
- Benedek Gábor profilja az Olympedia oldalán (angolul)
- Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 963-253-572-3
- Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története – Budapest, 1980 – ISBN 963-253-553-7
- Révai új lexikona II. (Bak–Bia). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1998. ISBN 963-901-540-7
- Bocsák Miklós: Hogyan élnek olimpiai bajnokaink (166-an szerte a világban) – St. plusz kft., 1998 – (ISBN szám nélkül)
- Ki Kicsoda 2004 – ISBN 963-86345-0-2
- Adatok Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
