Benjamin Constant

svájci születésű francia gondolkodó, író, politikus és filozófus

Benjamin Constant (Lausanne, 1767. október 25.Párizs, 1830. december 8.) svájci születésű francia gondolkodó, író, politikus és filozófus.

Benjamin Constant
Született Henri-Benjamin Constant de Rebecque
1767. október 25.[1][2][3][4][5]
Lausanne[6][7]
Elhunyt 1830. december 8. (63 évesen)[2][6][8][9][10]
Párizs[6][7]
Állampolgársága
Házastársa Charlotte de Constant de Rebecque (1769-1845)
Élettársa Madame de Staël
Foglalkozása
Tisztsége
  • Member of the Chambre des députés des départements (1819. március 25. – 1822. augusztus 17.)
  • Member of the Chambre des députés des départements (1824. február 25. – 1827. november 5.)
  • Member of the Chambre des députés des départements (1827. november 17. – 1830. május 16.)
  • Member of the Chamber of Deputies (1830. június 23. – 1830. december 8.)
Iskolái Edinburgh-i Egyetem
Sírhelye
A Wikimédia Commons tartalmaz Benjamin Constant témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Constant Lausanne-ban született, Svájcban, hugenotta családban. Kezdetben magántanulóként tanult, később Bajorországban, az erlangeni egyetemen, majd Skóciában, az edinburghi egyetemen folytatta tanulmányait. Élete folyamán hosszabb időt töltött Franciaországban, Svájcban, Németországban és Nagy-Britanniában.

Közeli kapcsolatban volt Madame de Staëllel, akivel a kor egyik legbefolyásosabb intellektuelpárosát alkották. Mint publicista és politikus vállalt aktív szerepet a francia politikai életben, egészen a francia forradalom második felének a végéig, 1815 és 1830 között. Ebben az időszakban tagja volt a francia nemzetgyűlésnek. Ő volt a gyűlés legékesszólóbb szónoka és ugyanakkor vezetője a bal-liberális szembenállásnak, amely a függetlenek néven volt ismert.

Politikafilozófia szerkesztés

Constant szerint a legfőbb hatalom a polgárok összessége: ahol az egyéni élet elkezdődik, ott ér véget a népszuverenitás. Rousseau Társadalmi szerződése Constant szerint a zsarnokság minden fajtájának az eszközévé vált. Nem igaz az, hogy a többieknek adva magunkat nem adjuk oda magunk valójában senkinek (ahogyan Rousseau állította), valójában azoknak adjuk magunkat, akik mindenki nevében cselekednek. Azonban a többiek áldozatából csak néhányan húznak hasznot. Constant szerint Rousseau azt állította valójában, hogy ez a fajta hatalom nem gyakorolható.

Constant szerint kétféle hatalom van:

  1. törvénytelen (ez az erőszak);
  2. törvényes (ez az általános akarat, a kevesek hatalmát a többiek beleegyezése szentesíti).

A hatalmak természetéről szerkesztés

Kétféle hatalom van:

  1. királyi hatalom (szent és sérthetetlen, semleges);
  2. miniszteri hatalom (felelősségre vonható, tevőleges hatalom).

Képviseleti gyűlések választása szerkesztés

Fontos, hogy nem szabad hatást gyakorolni a hallgatóságra, maguknak kell dönteniük. Az állam nagysága meghatározza az elektori testületek számát is: egy nagy államban nem elfogadható egyetlen elektori testület.

A képviselőket a népnek kell kijelölni, mert ha a szenátus jelöli a képviselőt. a társadalom különböző osztályainak érintkezését semmisítik meg.

A képviselő nem kaphat bért munkájáért, hanem elhivatásból tegye azt, ezért fontos, hogy a képviselő ne legyen vagyontalan ember, mert akkor célja a vagyonszerzés lenne. A képviselő személyének választásakor figyelembe kell venni azt is, hogy hol született és mikor.

Modern polgárok szabadsága szerkesztés

A polgári jogok a következők: az egyén szabadsága, vallásszabadság, szólásszabadság, vélemény joga, tulajdonjog, védelem bármely önkénnyel szemben. Nem vagyunk kötelesek engedelmeskedni olyan törvényeknek amik szabadságunkban korlátoznak.

  • A modern embernek joga van ahhoz, hogy csak a törvényeknek engedelmeskedjék, semmilyen más akaratnak.
  • Minden egyes polgárnak jár a szólásszabadság, sajtószabadság.
  • Mindenki saját akarata szerint dönthet arról, hogy mivel szeretne foglalkozni, mi legyen a mestersége.
  • Mindenkinek joga van lakhelyét szabadon megválasztani, szabadon utazni, ahová akar.
  • Mindenkinek joga van bármilyen vallást gyakorolni, bármilyen véleményt formálni, és mindenkinek joga van beleszólni a kormányzásba.

A tulajdonról szerkesztés

A tulajdon a társadalom által létezik, egy társadalmi megállapodás.

A tulajdon elleni támadások: csőd, államadósság csökkentése. Minden felesleges adó merénylet a magántulajdon ellen, ezért az adót a minimálisra kell csökkenteni.

A vallásszabadság szerkesztés

A vallás nem korlátozható és nem is kényszeríthető. A vallás minden érzelmek közül a legtermészetesebb, benne találkozunk az igazságosság, a szeretet, a szabadság, a szánalom eszméivel először. Ha a vallás a politikai intézmény kezébe kerül, akkor fenyegető eszközzé válik. A kormány mindig hibát követ el, ha beleavatkozik a vallásba, mert a hatalom nem tud hatást gyakorolni a meggyőződésre, csak az érvekre. Fontos az is, hogy a hatalomnak soha nincs joga semmilyen vallást üldözni.

Fontosabb művei szerkesztés

  • De la force du gouvernement actuel de la France et de la nécessité de s'y rallier 1796
  • Collection complète des ouvrages publiés sur le gouvernement représentatif et la constitution actuelle, formant une espèce de cours de politique constitutionnelle 1818
  • Mélanges de littérature et de politique 1829
  • Mémoires sur les Cents Jours 1824
  • De la religion, considérée dans sa source, ses formes et ses développements 1824 (5 kötet)
  • Adolphe (kisregény – 1806 körül) (Magyarul: 1959)
  • Cécile (kisregény-töredék)

Magyarul szerkesztés

  • Az alkotmányos politica tana; ford. Perlaky Sándor; Trattner-Károlyi Ny., Pest, 1862
  • Adolf. Egy ismeretlen iratai közt talált történet; ford., bev. Béri Moravcsik Gyula; Franklin, Bp., 1886
  • Adolphe; ford. Zolnai Béla; Athenaeum, Bp., 1920 (Olcsó regény)
  • Adolphe; ford. Bóka László; in: A szerelem kalandjai; bev. Cs. Szabó László; Franklin, Bp., 1943 (A regényírás mesterei)
  • Adolphe. Regény; ford., utószó Bóka László, átdolg., jegyz. Bartócz Ilona; Európa, Bp., 1958 (Világirodalmi kiskönyvtár)
  • Az irodalom és a szabadság kapcsolatairól; ford. Szávai János; inː Ima az Akropoliszon. A francia esszé klasszikusai; vál., előszó, tan. Gyergyai Albert, jegyz. Somló Vera, Szávai János; Európa, Bp., 1977
  • A régiek és a modernek szabadsága; vál., tan. Ludassy Mária, ford. Csepeli Réka et al., szerk., jegyz. Kontler László; Atlantisz Könyvkiadó, Bp., 1997 (Mesteriskola), ISBN 9637978844
  • A népszuverenitás és annak határai (online)

Irodalom szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Historische Lexikon der Schweiz (német, francia és olasz nyelven), 1998. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b c d 016052
  7. a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  8. XX846931
  9. 767/000196179
  10. a b 7732
  11. 11886006v
  12. Le Père Lachaise historique, monumental et biographique, 73

További információk szerkesztés