Bensi
A bensi (弁士; Hepburn: benshi) a japán filmművészetben a japán és külföldi némafilmek narrátora volt. Kacudó-bensi (活動弁士; Hepburn: katsudō-benshi) vagy kacuben (活弁; Hepburn: katsuben) néven is hívták.
A gyakorlatot átvette Tajvan és Korea is; Tajvanon piensi (辯士, biànshì), Koreában pjonsza (hangul: 변사, handzsa: byeonsa) volt a bensik megnevezése.[1]
Szerepe szerkesztés
A bensi a filmvetítés alatt a vászon szélénél állt és a történetet közvetítette a közönségnek. Ezt a narrálást szecumeimek hívták.[2] Színpadias stílusban megszólaltatta a szereplőket, több szerepet játszott egyszerre. A bensik a kabuki és a nó színházak tradícióiból merítkeztek és fontos szerepet játszottak a japán moziélményben. A bensik egyben tolmácsként is működtek a külföldi filmek vetítésekor.[3]
Akárcsak a nyugati filmszínházakban, a japán némafilmeket is élőzene kísérte a vetítéskor. Míg nyugaton moziorgona szolgáltatta a zenét, addig Japánban a kabuki színház hagyományos hangszerei. A bensinek koordinálnia kellett a zenészekkel, hogy rendesen hallani lehessen a hangját, hiszen nem volt mesterséges hangosítás. A színházak befogadóképessége ezer fő körüli volt, így a sikeres bensi képes volt a hangjával megtölteni a nagy teret.[4]
A bensik népszerűek voltak, a legjobbak nem csak hírnévre, de vagyonra is szert tettek a munkájukkal. Egyúttal mintegy reklámarcként is funkcionáltak és jó néhány korai bensi kereskedelmi háttérrel is rendelkezett, jól tudtak értékesíteni, ami fontos szempont volt a marketingnél.[2] A híres bensik közé tartozott például Ueda Hoteiken, Tokugava Muszei, Ójama Takajuki, Eda Fusiki, Nakagava Keidzsi, Komada Kójó. Egy amerikai név is előkerült a kutatások során: Daniel Krouse, akit Thomas Edison küldött Japánba a Vitascope-pal az Arai Szaburó által szervezett vetítésekre, maga is narrálta eleinte a filmeket, angolul, és a japán bensi fordított, ahol kellett.[2]
Története szerkesztés
A bensik gyakorlatilag a mozgókép Japánba érkezésekor azonnal részévé váltak a japán moziélménynek, már a kinetoszkóp-vetítések alkalmával is működtek. Mivel csak egyetlen néző nézhette a filmet, a termekben állt egy személy, aki kommentárt fűzött a filmhez, magyarázatot adott az egzotikusnak számító nyugati szokásokra, elmondta ki és mikor találta fel a készüléket. Japánban erre azért is volt szükség, mert a mozgóképnek számos egyéb nyugati vívmánnyal kellett versenyezni, amelyeket ugyanebben az időszakban mutattak be Japánban, így kellett valami, amivel a mozgókép-vetítés kiemelkedhetett a rivális bemutatók közül.[2]
A japánok számára nem volt ismeretlen az ilyen prezentációs forma, amikor két különböző forrásból egyesül harmonikusan a kép és a hang: az etoki (絵解(き) (mandala- vagy képmagyarázat) során a buddhista szerzetesek képek segítségével magyarázták el a doktrinákat. Az ilyen kevert előadásra példa a kabuki, a nó és különösen a bunraku (bábszínház) is. A bensik közvetlen elődei a népszerű gentó (幻灯), azaz laterna magica-előadások narrátorai voltak, akik samiszen-kísérettel töltötték meg élettel a képeket. Így aztán a mozgófilmeket narráló bensik nem vákuumban keletkeztek, történelmi hagyományokra épült a szerepük.[2]
1908-ra a mozgókép világa is megváltozott, a nézőknek már unalmasak voltak a hétköznapi életet bemutató pillanatképek, melyekhez egyszerű narrálást biztosítottak. A filmszínházak tulajdonosai újabb technikákkal komplexebb előadásokat terveztek, ennek megfelelően a bensik narrálási technikájának is fejlődni kellett.[2]
A bensik vonzerejének volt köszönhető, hogy Japánban a némafilm jóval tovább túlélte a hangosfilm megjelenését, mint máshol; még a második világháborúban is narráltak filmhíradókat.[2]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Maliangkay, Roald H. (2005). „Classifying Performances: The Art of Korean Film Narrators”. Image and Narrative: Online Magazine of the Visual Narrative (10). [2007. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 1780-678X.
- ↑ a b c d e f g Jeffrey A. Dym (2000). „Benshi and the Introduction of Motion Pictures to Japan”. Monumenta Nipponica 55 (4), 509-536. o, Kiadó: Sophia University.
- ↑ Standish, Isolde. A New History of Japanese Cinema: A Century of Narrative Film. New York: Continuum, 22-24. o. (2005). ISBN 0-8264-1709-4
- ↑ Dym, Jeffery: A Brief History of Benshi (Silent Film Narrators). japansociety.org, 2008. [2008. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 7.)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a benshi című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
