Berey József

(1859–1940) református esperes, lelkész, történetíró
(Berei József szócikkből átirányítva)

Berey József (Szatmár, 1859. április 2.Újpest, 1940. május 7.) magyar református lelkész, esperes, történetíró.

Berey József
1940 körül
1940 körül
Született1859. április 2.[1]
Szatmárnémeti[1]
Elhunyt1940. május 7. (81 évesen)[2][3][4]
Újpest[5]
Foglalkozása
  • református lelkész
  • esperes
  • történész
SírhelyeMegyeri temető (9. parcella)
A Wikimédia Commons tartalmaz Berey József témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életrajza

szerkesztés

Iskolai tanulmányait Szatmáron, a teológiát Debrecenben végezte. 1877-ben negyedéves teológia-hallgató korában nyert meghívást a Nagykároly-i segédlelkészi és vallástanári állásra, ahol 1881-től 1884-ig működött, majd 1884-től 1888-ig Szaniszlón lelkészkedett.

1888-ban került Nagyecsedre lelkésznek.

Nagyecsedi tartózkodása idején irodalmi tanulmányai jelentek meg Kölcsey Ferencről, s a településen és környékén végzett jelentős helytörténeti kutatásokat.

Feldolgozta Nagyecsed történetét, néprajzát, s az Ecsedi-lápra vonatkozó részt is ő írta meg Szatmár vármegye monográfiájában. Ma a helytörténeti gyűjtemény viseli az ő nevét.

Későbbi élete folyamán előbb tanácsbíró, majd számvevőszéki elnök, főjegyző, majd 1907-ben esperes lett.

1884-től a helyi lapokban közölte köteteket megtöltő – történelmi alapokra épült – elbeszéléseit a régi vármegyéről, melyekhez Szatmár vármegye levéltáraiból – évtizedekig tartó búvárkodásai eredményeként – merítette az anyagot.

Mint egyháztörténeti író, a "Protestáns Szemle" hasábjain jelentek meg írásai.

 
Sírja a Megyeri temetőben (9. parcella)
  • "A reformátusok üldöztetése Szatmár megyében 1660-1680-ig". (1897. évf.),
  • "A giródtótfalusi református egyház pusztulása".
  • Nagyecsed nagyközség története 1896‐ig.
  • Mátészalka (1937.)
  • Nagyecsed története és néprajza. (Debrecen,1988)