Főmenü megnyitása
Berey József

Berey József református esperes lelkész, született Szatmáron, 1859-ben.

ÉletrajzaSzerkesztés

1877-ben negyedéves teológia-hallgató korában nyert meghívást a Nagykároly-i segédlelkészi és vallástanári állásra, ahol 1881-től 1884-ig működött, majd 1884-től 1888-ig Szaniszlón lelkészkedett.

1888-ban került Nagyecsedre lelkésznek.

Nagyecsedi tartózkodása idején irodalmi tanulmányai jelentek meg Kölcsey Ferencről, s a településen és környékén végzett jelentős helytörténeti kutatásokat.

Feldolgozta Nagyecsed történetét, néprajzát, s az Ecsedi-lápra vonatkozó részt is ő írta meg Szatmár vármegye monográfiájában. Ma a helytörténeti gyűjtemény viseli az ő nevét.

Későbbi élete folyamán előbb tanácsbíró, majd számvevőszéki elnök, főjegyző, majd 1907-ben esperes lett.

1884-től a helyi lapokban közölte köteteket megtöltő – történelmi alapokra épült – elbeszéléseit a régi vármegyéről, melyekhez Szatmár vármegye levéltáraiból – évtizedekig tartó búvárkodásai eredményeként – merítette az anyagot.

Mint egyháztörténeti író, a "Protestáns Szemle" hasábjain jelentek meg írásai.

Művei: "A reformátusok üldöztetése Szatmár megyében 1660-1680-ig". (1897.évf.), "A giródtótfalusi református egyház pusztulása".

ForrásokSzerkesztés