Berkovits György

magyar író, szociológus, pedagógus

Berkovits György (Orosháza, 1940. október 21.Budapest, 2018. május 22.)[1][2] író, szociológus, pedagógus. Első felesége Varga Vera (1949-1979) író volt. Házastársa, (30 évig) özvegye, Galambos Ágnes újságíró.

Berkovits György
Berkovits György.jpg
Született 1940. október 21.
Orosháza
Elhunyt 2018. május 22. (77 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa
Foglalkozása
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem (1959–1964, 1972–1975, szociológia)
Kitüntetései

A Wikimédia Commons tartalmaz Berkovits György témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

1959–1964 között az ELTE TTK biológia–földrajz szakos hallgatója volt. 1964-ben középiskolai oktatóként kezdte pályáját, majd 1965–1969 között az egri Népújság újságírója volt. 1969–1973 között a Pest Megyei Hírlapnál dolgozott újságíróként. 1972–1975 között az ELTE BTK szociológia szakán tanult. 1973-ban a Valóság munkatársa, 1975–1983 között a Mozgó Világ szociográfiai rovatszerkesztője volt; 1983-ban a folyóiratot betiltották. 1979-ben a VÁTI-nál (Városépítési Tudományos és Tervezési Intézet) alkalmazták lakás- és településszociológusként. 1981-ben a szamizdat Bibó-emlékkönyv egyik szerzője volt. 1984–1988 között a Pallas Lapkiadónál sajtószociológusként tevékenykedett. 1989–1991 között a Fotó olvasószerkesztője, 1993–1996 között a Budapesti Negyed alapító szerkesztője volt. 1995–1997 között, valamint 2003-tól szabadúszó volt. 1997–2003 között a BUKSZ szerkesztőjeként dolgozott.

MűveiSzerkesztés

  • Világváros határában (szociográfia, 1976)
  • TerepSzemle (szociográfia, 1980)
  • Bibó-emlékkönyv (társszerző, 1981)
  • Folyamatos jelen. Fiatal szociográfusok antológiája; vál., szerk. Berkovits György, Lázár István, utószó Berkovits György; Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1981 (Magyarország felfedezése)
  • – mondta Gabes, – magyarázta Gy. Bence (szociográfia, 1982)
  • Győri Péter–Demszky Gábor–Berkovits Györgyː Újpest. Tanulmánykötet; Művelődéskutató Intézet, Bp., 1982 (Műhelysorozat. Művelődéskutató Intézet)
  • Nem sírunk, nem nevetünk (novellák, 1984)
  • A barátom regénye (regény, 1990)[3]
  • Életvesztesek. Regény egyes szám második személyben; Pesti Szalon Könyvkiadó, Bp., 1991
  • Halálkísértő. Regény egyes szám harmadik személyben; Széphalom Könyvműhely, Bp., 1992
  • Századvégi levelek illetve Levelek a XX. századvégről. Esszék; Seneca Kiadó, Bp., 1995 (Thesaurus) (németül is)
  • Virágh Hanga legendát ír. Történelmi-etlen regény. Én, a díszcserje; Orpheusz Kiadó, Bp., 1998
  • Móra Ferenc és Csóka; szerk. Berkovits György, Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre, Zenta, 1998 (Csókai füzetek)
  • Abreál. Öt színmű (Abreál, Gabes és Gy. Bence, Halálkísértő, Életvesztesek, A gödörásó lány); Ister Kiadó, Bp., 2002
  • Egy modern amodern. Tíz esszé; Jószöveg Műhely, Bp., 2003
  • V. és Ú.; L'Harmattan Kiadó, Bp., 2013
    • Díszcserje (kis)asszony
    • Jelzőművész
  • Ckó, a fényképész; L'Harmattan, Bp., 2016[4][5]
  • Magyar látvány. Esszék; L'Harmattan, Bp., 2017
  • Százéves táncosnő. Három színmű; L'Harmattan, Bp., 2019

FilmjeiSzerkesztés

  • Az Ellenzéki Kerekasztal története (1989)

DíjaiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Vaskor Máté: Meghalt Berkovits György. 24.hu. 2018. máj. 22.
  2. Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  3. Már 1986-ban elkészült.
  4. Ckó, a fényképész, Berkovits György - 2016-03-19, Szombat
  5. Berkovits György: Ckó, a fényképész, Litera irodalmi portál

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés