Bethlenfalvy Ernő
Bethlenfalvy Ernő (Késmárk, 1880. február 21. – Hunfalva, 1955. június 18.) földbirtokos, vadász, természetvédő.
| Bethlenfalvy Ernő | |
| Született | 1880. február 21. Késmárk |
| Elhunyt | 1955. június 18. (75 évesen)[1] Hunfalva |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | zoológus |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztés
A Hunfalván élő Bethlenfalvy család leszármazottja. A késmárki evangélikus líceumra járt. Édesapja gimnazista korában elhunyt, ezért a katonai karrier helyett a debreceni Gazdasági Akadémiát végezte el és átvette a családi gazdaság vezetését. Fenológiai és meteorológiai megfigyeléseket is tett. Az első világháborúban főhadnagyként szolgált.[2]
1925-ben a poprádi múzeumnak ajándékozta kb. 150 tárgyból álló régészeti gyűjteményét, s a későbbiekben is érdeklődött a paleontológia iránt.[3] A múzeumnak könyveket, festményeket és preparátumokat is ajándékozott. 1932-ben Jurán Vidorral elérték a zerge és a medve teljes szlovákiai védelmét.[4]
A második világháború után a beneši dekrétumok alapján kisemmizték, s Jurán Vidor indított havi kéziratsorozatot a segélyezésére.[5] 1950-ben a Tátrai Múzeum tojásgyűjteményét dolgozta fel.
A Szepességben és a Tátrában élő vadállatokkal kapcsolatos megfigyelései és a kutatásait németül, magyarul és szlovákul tette közzé a Vadászlap (1932–1937), Magyar Vadászújság, Nimród, Karphaten-Post (1933/34), Die Karpathen (1934), Lovec (1936–37), Szepesi Hírek (1936), Aquila (1950) és Sylvia (1953) című folyóiratokban.
1924-től a Szepesmegyei Történelmi Társulat igazgató-választmányi tagja.[6] A késmárki Szepességi Bank RT. igazgatótanácsának tagja, a Szepesi Gazdasági Egylet és a Vadászati Védegylet tagja volt.
1903-ban Toporcon feleségül vette Görgey Máriát (1885-?).[7] Fia Bethlenfalvy József (1906-?) építész, hegymászó és a Tátra fényképésze volt.
Művei
szerkesztés- 1912 Szepesvármegye mezőgazdasági helyzete. Igló
- 1935 Tatranský kamzík. In: Cyprián Čech - František Vodička - Viliam Záborský (ed.): Naša zverina. Bratislava
- 1937 Die Tierwelt der Hohen Tatra: Tierbiologische Studien aus freier Wildbahn, Spišske Podhradie / Kirchdrauf
- 1947 O živote kamzíkov. Poľovnícky obzor 2/22, 311-312
- 1952 Podtatranské ornitologické novoty 1952. Tatranské múzeum 2, 5-7
- 1953 Hrdlička záhradná, orol skalný a bocian biely pod Vysokými Tatrami. Sylvia 14, 135-136
- 1955 Fehérgólya fészkelése a Tátrában. Aquila 59-62, 375
- 1955 A balkáni gerle letelepülése a Magas Tátra tövében. Aquila 59-62, 384-385
- 1955 A szirtisas hangya-fogyasztása. Aquila 59-62, 398-399
Irodalom
szerkesztés- Baráthová, Nora, Ernest Bethlenfalvy a jeho spomienky, in 'Z minulosti Spiša. Rocenka Spisského Dejepisného Spolku v Levoci 13 (2005), 260–266.[8]
- The summary of the ornithological observations by Erno Bethlenfalvy in the years 1895–1945 in the Tatra and below Tatra region.
- Bohuš, I. 1955: Spomíname Ernesta Bethlenfalvyho. TN 2/24, 4
- Oppitz, H. 1955: E. Bethlenfalvy o loveckej faune V. Tatier. Ochrana prírody 10/6, 187-188
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Ernst Bethlenfalvy, https://www.zobodat.at/personen.php?id=6554
- ↑ Görgey Albert 1916: A Görgeyek és a reformáczió. Igló, V. tábla
- ↑ 1938 Jelentés a Déri múzeum 1937. évi működéséről és állapotáról. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937, 115
- ↑ Stollmann András 1986: Jurán és Bethlenfalvy testamentuma. A Hét 31/23, 11
- ↑ Stollmann András: Jurán Vidor testamentuma.
- ↑ PMH 3/2, 4 (1924. január 3.)
- ↑ 1905 Magyar Nemzetségi zsebkönyv. Budapest, 245
- ↑ http://databazy.dejiny.sk. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 13.)
Források
szerkesztés- Ivan Bohuš 1997: Ernest Bethlenfalvy (1880-1955) - Nezaslúžene zabudnutý. Poľovníctvo a rybárstvo 49/2, 11
