Bischitz Johanna
Hevesi Bischitz Dávidné Fischer Johanna (Tata, 1827. március 8.[2] – Budapest, 1898. március 28.) jótékonyságáról híres személy.
| Bischitz Johanna | |
 | |
| Született | 1827[1] Tata |
| Elhunyt | 1898. március 28. (70-71 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | filantróp |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bischitz Johanna témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Édesapja Fischer Mór herendi porcelángyáros volt, kinek házában az 1848-1849-es szabadságharc sebesült honvédjei otthont és Johanna személyében gondos ápolónőt nyertek. 1852-ben férjhez ment Bischitz Dávid kereskedőhöz, kinek oldalán bő alkalma nyílt a jótékonyság gyakorlására. Több évi fáradozás után sikerült neki Meisel Farkas Alajos akkori főrabbival együtt 1866-ban megalakítani a Pesti Izraelita Nőegyletet, melynek szinte egyedül toborzott tagokat. Vezetése alatt az egylet az ország egyik legkiválóbb jótékonysági egyesületévé növekedett. Személyes fáradozásának eredménye a nőegylet által 1867-ben létesített leányárvaház, melyet Erzsébet magyar királyné 1871-ben látogatásával tüntetett ki. A félárva gyermekek részére is menedékházat alapított, melyet Hirsch Mórról neveztek el. Az ő közreműködésével alapították a Fővárosi Gyermekkert Egyesületet. Neki köszönte létezését az 1870-ben megnyílt népkonyha, ahol minden felekezetbeli szegény nyert bő táplálékot. A Hirsch Mór által nyitott Jótékonysági Irodának elnöke lett, mely szervezet évente 120 ezer forintot osztott szét a szegények között, felekezetre való tekintet nélkül Az országnak alig volt jótékony célú egyesülete, melyben tevékeny részt nem vett volna. Bejárta a népkonyhákat, pincelakásokat, hajléktalanok menhelyét, mindenütt felkereste a nyomor fészkét, hogy segítséget vigyen. A tönk szélére jutott iparosok és kereskedők megmentésére fordított különös gondot. 1898. március 28-án halt meg, holttestét a Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Családi kapcsolatok szerkesztés
Férje Bischitz Dávid 1848-49-ben nemzetőr volt, a forradalom után kereskedőként dolgozott és birtokain gazdálkodott[3] Bischitz 1895. június 9-én nyert magyar nemességet.
Férjével 45 évig élt boldog házasságban. Dávid 1897 februárjában halt meg 86 éves korában[3]Bischitz Dávid első feleségétől, Hani Fuchstól, aki 1852-ben halt meg gyerekük nem született. Fischer Johannát ebben az évben vette feleségül akitől fiai: Lajos (1853) Artur (1863) Lipót, Mór és lányai: Charlotte (1855) Anna, Marie és Emma születettek.
- A családból fia, Bischitz Lajos budapesti lakos, a Felsőmagyarországi Bánya- és Kohómü Rt. vezérigazgatója – nemességének és előnevének épségben tartása mellett – 1904. április 13-án nevét Hevesy-Bisiczre változtatta, míg 1906. december 25-én engedélyt nyert a Bisicz-név elhagyásával a Hevesy családnév felvételére.[4] Lajos később báró tornyai Schosberger Eugéniát (Jenny) (1857-1931)[5] vette feleségül és házasságukból született Hevesy György Nobel-díjas kémikus.[6]
- Mór nevű fiuk 1897 júniusában halt meg Karlsbadban, 55 éves korában.[7]
Kitüntetései szerkesztés
Az 1877. boszniai okkupációnál megsebesült katonák önfeláldozó ápolásáért I. Ferenc József király a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. A szerb király a Natália-rendjelet adományozta neki. A Gyermekkert Egyesület termében elhelyezett márvány mellszobrát 1889. december 10-én avatták fel.[8] Az avatáson Szász Károly református püspök tartott elismerő beszédet az asszony nemes tevékenységéről.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Frauen in Bewegung 1848–1938 (német nyelven). Osztrák Nemzeti Könyvtár
- ↑ A Vasárnapi Újság 1898/14. száma szerint
- ↑ a b Vasárnapi Újság 1897/6
- ↑ Kempelen Béla: Magyar nemes családok
- ↑ http://www.epa.oszk.hu/00000/00003/00020/adat053.htm
- ↑ http://www.kfki.hu/fszemle/archivum/fsz9810/hevesy.html
- ↑ Vasárnapi Újság 1897/26. szám
- ↑ http://www.esztertaska.eu/koraink.html[halott link]
Források szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Bischitz Johanna témájú kategóriát.- Vasárnapi Ujság, 1898. április 3.
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 127. o. Online elérés
- A Hevesy család felmenői
