Blatnicai-mikulčicei horizont

A blatnicai-mikulčicei horizont az Avar Kaganátus politikai megszűnése és a Nagymorávia, valamint Nyitrai Fejedelemség kialakulása közötti időszak (800–830) jellemző régészeti kultúrája.

Időrend és meghatározásSzerkesztés

Az Avar Kaganátus meggyengülése, széthullása, majd a Kárpát-medence nyugati részeinek Karoling érdekkörbe vonása évtizedekig elhúzódó, területenként eltérő jellegzetességeket mutató folyamat volt.[1] A Duna vonalától északra a 830-as években két, a kutatás által szlávnak tartott politikai alakulat emelkedett fel: a Morva Fejedelemség, valószínűleg Mikulčice központtal, valamint a Nyitra székhelyű Nyitrai Fejedelemség. A két szláv központ hatalmi területe ebben az időben egyelőre nem határozható meg pontosan.

Mivel a legkorábbi „klasszikus” nagymorva leletanyagot a 9. század középső harmadára helyezték, továbbá mert a szláv kutatás az avarok 9. század eleji kipusztulásával vagy elszlávosodásából számolt, az avar kort követő periódus meghatározása szükségességé vált. Jan Eisner a blatnicai lelet alapján nevezte el 1952-ben a fenti szakaszt blatnicai leletkörnek, majd Josef Poulík bővítette ki morvaországi párhuzamok alapján 1963-ban blatnicai-mikulčicei horizont néven. Darina Bialeková megpróbálta a horizont anyagi kultúráját (részben) meghatározni, ezen felosztása azonban nem bizonyult teljes mértékben helytállónak és az utóbbi időben számos jogos kritika érte.

Anyagi kultúraSzerkesztés

Az időszak leletanyagát a szláv régészeti kutatás máig nem határozta meg pontosan. Ez annál is nehezebb, mivel az egyik névadó blatnicai lelet értelmezése sem egyértelmű (gazdag lovassír, két lovas sírja, kincslelet), mivel az nem dokumentált régészeti ásatás útján került elő, hanem báró Révay Ferenc magángyűjteményéből származik. Mikulčice lelőhelyén számos templom, templom körüli temető és egy hatalmas erődített komplexum került napvilágra, melynek azonban a korai időszakra keltezhető leletei, elsősorban telepjelenségekből és rétegsorokból erednek.

A korszakból még gyakoriak a késő avar jellegű leletek, ezek leletösszefüggései azonban ismeretlenek, így nem egyértelmű hogy ezek miként kerültek a szláv lelőhelyekre (funkcionális tárgyak, alapanyag). Az előkerült tárgyak többsége (elsősorban a hosszú, kétélű kardok és sarkantyúk) frank peremkultúrára utalnak. A morva és nyitrai fejedelemségek különféle kapcsolatban álltak a Frank Birodalommal, a dunai bolgár állammal és Bizánccal. A vitathatatlanul avar eredetű tárgyakat a csehszlovák, majd szlovák régészet késő avar ötvösmesterek tevékenységével vagy avar-szláv együttéléssel magyarázta.[2]

Etnikai interpretációSzerkesztés

A csehszlovák, majd az 1993 utáni szlovák régészetre a továbbélő avar lakosság[3] figyelembe vétele vagy a 9. század első harmada változásainak Karoling peremkultúraként[4] való definiálása helyett a szláv etnikai értelmezés jellemző. Sokan rámutattak ennek aktuálpolitikai hátterére: a két világháború között a csehszlovák állam részének számító Kárpátalját is a „Nagymorva Birodalom” részének tekintették,[5] míg az 1945 utáni kutatás a prágai kerámia és a zsitomiri típusú kerámia elterjedését a második világháború utáni szovjet–csehszlovák államhatár alapján húzta meg.[6] A nem egy esetben nemzetpolitikai szemléletű szlovák régészet[7] sajátossága, hogy a történelmileg jelentős és régészetileg jól feltárt morvaországi központok (Staré Město, Mikulčice, Břeclav Pohansko) helyett a szerényebb felvidéki leleteket helyezi középpontba.

IrodalomSzerkesztés

  • Bálint Csanád: A nagyszentmiklósi kincs. Budapest, 2004. (Benne résztanulmány a staré městoi korongról.)
  • Benda, Klement: Karolinská zložka blatnického nálezu. SlA XI. (1963)
  • Ruttkay, Alexander: A blatnicai lelet és köre. In: Honfoglalás és régészet. Szerk.: Kovács László. Budapest, Balassi, 1994, 109–118.
  • Ungerman, Šimon: Tzv. blatnicko-mikulčický horizont a jeho vliv na chronologii raného středověku. In: Turčan, V. (Zost.): Karolínska kultúra a Slovensko. Zborník Slovenského národného múzea – Archeológia Supplementum 4. Bratislava, 135-151.
  • Robak, Zbigniew : The Origins and the Collapse of the Blatnica-Mikulčice Paradigm. Slovenská archeológia LXV/1, 2017, 99-162.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Szőke Béla Miklós: A keresztény térítés kezdetei Pannoniában a Karoling-korban. (A petőházi Cundpald-kehely és a sopronkőhidai temető helye és szerepe.) In: Soproni Szemle 2000/4, 342. Online hozzáférés
  2. Szlovák választások: Szlovákia múltja. Archiválva 2012. november 23-i dátummal a Wayback Machine-ben Történelemklub, 2011. szeptember 21. (Hozzáférés: 2013. február 8.)
  3. Olajos Teréz: Az avar továbbélés kérdéséről. A 9. századi avar történelem görög és latin nyelvű forrásai. PDF Archiválva 2012. február 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
  4. Szőke Béla Miklós: A Karoling-kor. In: Magyar régészet az ezredfordulón. Szerk: Visy Zsolt. Budapest, 2003. 312–317.
  5. Glatz Ferenc (1986). „Együttélők1. szám, 19. o.. o, Kiadó: História folyóirat.  
  6. Langó Péter: Amit elrejt a föld. A 10. századi magyarság anyagi kultúrájának kutatása a Kárpát-medencében. Budapest, L’Harmattan, 2007, 156 197. jegyzet.
  7. Tudósok védték az ősszlovák eszmét. Múlt-kor történelmi portál, 2008. január 7. (Hozzáférés: 2013. február 8.)