Bodó László

Bodó László (Budapest, 1970. december 26. –) labdarúgó, középpályás, edző.

Bodó László
Bodó László 1996-ban
Személyes adatok
Születési dátum	1970. december 26. (53 éves)
Születési hely	Budapest, Magyarország
Állampolgárság	magyar
Becenév	Di Livio, Kicsi
Poszt	középpályás
Junior klubok
Időszak Klub 1984–1986 Pénzügyőr SE 1986–1988 Bp. Volán SC
Felnőtt klubok1
Időszak Klub Mérk. (Gól) 1988–1989 Bp. Volán SC 1989–1990 → Honvéd Szabó Lajos SE 1990–1991 Mezőtúri AFC 1991–1993 Szentendrei FC 1993–1994 FC Dabas 1995–1996 Budakalászi MSE 1996–2003 Dorogi FC 172 (16) 2003–2011 Zsámbéki SK
Edzőség
Időszak Klub 2003–2007 Perbál SC (utánpótlás) 2006–2011 Zsámbéki SK (utánpótlás) 2010–2011 Zsámbéki SK 2011– Dorogi FC (utánpótlás)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Bodó László témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pályafutása

Játékosként

A sport gyermekkorától kezdve fontos szerepet töltött be az életében. Ennek megfelelően sporttagozatos iskolában végezte tanulmányait. A kezdeti időkben sífutó volt és egyesületi szinten a Vasasban sportolt, ahol többször is érmet nyert és jó helyezéseivel hívta fel magára a figyelmet. 14 évesen nyergelt át a labdarúgásra. Nevelő egyesülete a Pénzügyőr SE lett, ahol a serdülő csapat tagja volt két éven keresztül, majd a szép múltú Bp. Volánhoz került és a közlekedésieknél is lett felnőtt labdarúgó. Az akkor élvonalbeli klub tartalékcsapatában játszott. A katonai behívó alaposan megváltoztatta pályája irányát. Sorkatonaként a sportszázadhoz osztották be és mint a Volán kölcsönjátékosa Mezőtúrra került, a helyi honvédcsapathoz, amely az NB. III-ban szerepelt. A leszerelést követően maradt az alföldi városban, ahol további másfél évadot játszott. Ezt követően két évre Szentendrére, az NB. III-as csapathoz, egy évre a szintén harmadosztályú Dabashoz, a következő évben pedig megyei osztályban szereplő budakalászi egyesülethez igazolt. A Budakalásszal megnyerték a bajnokságot és az NB. III-ba jutottak. 1996 nyarán igazolt a Honti József által vezetett Dorogi FC csapatához, amellyel az évad végén bajnokok lettek az NB. III-ban és a sikeres osztályozót követően bejutottak az NB. I/B-be. Sikeres teljesítményüket a Magyar Kupa Megyei döntőjének megnyerésével tették fényesebbé és bejutottak a kupa országos döntőjébe. Addigra már a dorogi csapat biztos pontjaként szinte állandó kezdőember volt. A bajnokság végén a csapat szerencsétlenül kiesett és az NB. II-ben folytatta. Számára kétszeresen is fájó volt a búcsú a magasabb osztálytól, ugyanis a zárófordulóban, a Sopron elleni mérkőzésen a játék hevében durván fejbe rúgták az ellenfél 16-os vonalán belül. Az esetet követően eszméletét vesztette és kórházba került. A dorogiak 11-eshez jutottak a szabálytalanság következtében, de kihagyták a büntetőt 0-0-s állásnál és végül 1-1-es döntetlennel zárult a találkozó, ami a csapat kiesését jelentette, mert az ellenlábas tiszaújvárosi csapat nem várt 2-0-s győzelmet aratott az élbolyban tanyázó Érd otthonában. Két évvel később, a profi liga felállítása által az NB. I-nek nevezett kiemelt másodosztályba jutottak. Ez a siker többszörösen is értékes volt a dorogiak szemszögéből, ugyanis a teljes tavaszi szezont pénz nélkül küzdötték végig, mivel a klubkassza kiürült és menet közben sem sikerült támogatót találniuk. A felsőbb osztályban való indulás előtt némileg enyhültek az egyesület pénzügyi gondjai, de még így is roppant szerény körülmények közepette kellett felvenniük a versenyt a többi NB. I-es csapattal. Ennek ellenére sikeresen megőrizték NB. I-es tagságukat a 2000. évi évad után, majd a 2000-2001-es évi bajnokságot követően is, bár akkor a szerencsének is köszönhették a bennmaradásukat. Szintén szerencsésen bennmaradhattak volna 2002-ben is, de a klub nem tudta felmutatni az indulásnál kötelezően előírt anyagi fedezetet, így az NB. II-be kényszerültek. Bár a csapat stabilan az élbolyban végzett, 2003 nyarán anyagi problémák miatt a klub maga indítványozta besorolását az NB. III-as mezőnyhöz. A 33. életévében járó játékos ekkor határozott úgy, hogy hátralevő pályafutását Zsámbékon fogja tölteni. Tekintve, hogy új egyesülete menet közben szintén az NB. III. tagja lett és egy csoportba került a Doroggal, így egykori klubja ellen is játszott. Végül 2011-ben fejezte be az aktív játékot. Kiváló közösségi szellemű, csupaszív játékosként jellemezték. A pályán kívül is szerény, közvetlen és barátságos embernek ismerték, amellyel méltán váltotta ki a sportvezetők, a játékostársak és a szurkolók megbecsülését és szeretetét.

Edzőként

Még aktív játékosként párhuzamosan edzősködni is kezdett 2003-ban, a Dorogról Zsámbékra való igazolása mellett utánpótlás edzőként mutatkozott be Perbálon. A megyei osztályban szereplő csapatával szép eredményeket ért el. Minden évre jutott egy bajnoki érem. Később Zsámbékon folytatta a helyi utánpótlás csapat vezetését, ahol még nagyobb sikereket tudott felmutatni, amelynek értékét növeli, hogy magasabb osztályban sikerült mindezt elérnie. 2010. és 2011. között az NB. III-as felnőtt zsámbéki csapatot is irányította. 2011-ben visszatért a dorogi klubhoz, ahol az ifjúságiakat vezeti napjainkban is.

Sikerei, díjai

Játékosként

Budakalász:

• Megyei bajnoki cím és NB. III-ba jutás (1996.)

Dorog:

• NB III-as bajnoki cím (1997.)
• Sikeres osztályozó - NB. I/B-be jutás (1997.)
• NB. II-es bajnoki bronzérem (1999.)
• NB. I-be (kiemelt másodosztály) jutás (2000.)
• Háromszoros Magyar Kupa Megyei döntő-győztes (1997, 1999, 2002.)
• Külön elismerésként: A dorogi szurkolók 1998 és 2003 között többször az év játékosának választották

Zsámbék:

• Megyei bajnoki cím és NB. III-ba jutás (2009.)

Edzőként

Perbál:

• Háromszoros ezüst- és egyszeres bronzérmes a megyei utánpótlás bajnokságban.

Zsámbék:

• Kétszeres NB. III-as utánpótlás bajnoki cím
• Kétszeres ezüst- és egyszeres bronzérmes az utánpótlás NB. III-as és az NB. II-es bajnokságban

Dorog:

• Bajnoki bronzérmes az U19-es korosztályos NB II-es bajnokságban, 2013)

Érdekesség

1996 nyár végén egy újságcikk jelent meg a bajnokság 3. fordulójában, miszerint az ő mesterhármasával nyert a Dorog idegenben, de Honti mester a következő mérkőzésen nem játszatta kezdő tizenegyben. Miféle extra teljesítmény kell még Dorogon ahhoz, hogy egy mesterhármast elérő játékos meg sem felel? - kritizált a cikk írója. Néhány nappal később Honti sarkalatos választ adott, miután reagált a cikkre, amikor azt nyilatkozta, hogy természetesen az a játékos, aki mesterhármast lő egy meccsen, annak helye van a csapatban és ennek megfelelően kezdőként lépett pályára az elmúlt forduló hőse, Bajor Tibor, ugyanis mint kiderült és a túlbuzgó újságíró tévesen tudott, hogy nem Bodó, hanem Bajor lőtte mindhárom dorogi gólt.

Családja

A Dorogra történő igazolását követően a bányászvárosban is telepedett le. Jelenleg is - immár 15. éve - Dorogon él feleségével és lányával.

Források

• Dorogi FC honlapja / Szakmai stáb