Boethius

római író, filozófus, államférfi

Boëthius vagy Boethius, teljes nevén Anicius Manlius Severinus Boethius (Róma, 480 körül – Milánó környéke, 524. október 25.[1]) római író, filozófus, államférfi. Egyesek az ókori irodalomhoz, mások a középkori irodalomhoz sorolják munkásságát.

Boëthius
(Anicius Manlius Torquatus Severinus Boethius)
Boethius diákokat tanít, miniatúra De Consolatione Philosophiae cvm Commento
Boethius diákokat tanít, miniatúra De Consolatione Philosophiae cvm Commento
Született kb. 480
Róma
Elhunyt 524. október 25. (kb. 44 évesen)
Milánó környéke
Házastársa Elpis
SzüleiManlius Boethius
Foglalkozása
Tisztség római szenátor
Halál okalefejezés
Sírhely San Pietro in Ciel d'Oro
Filozófusi pályafutása
Iskola/Irányzat késő antik filozófia, újplatonizmus
Érdeklődés Etika
Akikre hatott középkori filozófia
Akik hatottak rá Platón, Arisztotelész, Marcus Tullius Cicero, Porphüriosz
Fontosabb művei De Consolatione Philosophiae
A Wikimédia Commons tartalmaz Boëthius témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Arisztokrata származású, apja, Flavius Manlius Boethius a 487. év consulja volt. Alexandriában filozófiát tanult, Nagy Theodorik gót király szolgálatába állt.[2] 510-ben elnyerte a consuli méltóságot, sőt megtiszteltetésként fiai is elnyerték. 523-ban a magister officiorum tisztséget is elnyerte.[3] Később árulással vádolták meg és kivégezték.

MunkásságaSzerkesztés

Megkísérelte latinra fordítani és kommentálni Arisztotelész és Platón műveit, de ez csak részben sikerült. Munkásságával azonban rögzítette a görögnek megfelelő latin bölcseleti fogalmakat. Mindezzel és azzal a módszerrel, miszerint a szövegkísérő kommentárt a fejezetenkéntivel váltotta fel, termékenyítőleg hatott a nyugati teológiára és filozófiára.[4] Antik fordításai és tanulmányai általánosan elterjedtek voltak a középkori oktatásban a trivium és quadrivium, azaz a hét szabad művészet tárgyaiban.

Boethiusszal kapcsolatban gyakran felmerül, hogy nem volt keresztény – hiszen fő művében kifejezetten nem utal a kereszténységre. A görög filozófiával szemben azonban az erényt nem csupán az emberi értelemre, hanem a legfőbb jóra, Istenre vonatkoztatta. A görög gondolkodás sors (fatum) fogalmát az isteni gondviselés (providentia) horizontjában szemlélte. Hasonlóan közelítette meg a gondviselés és az emberi szabadság problémáját is. Isten („előre”) tudása nem érinti az ember szabad akaratát, mivel az időbeliségnek semmi jelentősége nincs Isten tudásában.[5]

MűveiSzerkesztés

 
Dialectica, 1547
  • De Consolatione Philosophiae cvm Commento (A filozófia vígasztaló voltáról)
  • De topicis differentiis (Bizonyításelméleti különbségekről)
  • De arithmetica (A számtanról)
  • De musica (A zenéről)
  • De divisione (A felosztásról)
  • De syllogismo categorico (A kategorikus szillogizmusról)
  • De fide catholica (A katolikus hitről)
  • De Trinitate (A Szentháromságról)

Hatása, utóéleteSzerkesztés

A középkor számára az antik műveltség közvetítője, a logika mestere és a skolasztikus módszerek egyik első kidolgozója volt. A középkor legtöbbet fordított szerzője. A nyugati kereszténység az egyházatyákkal egy szinten emlegeti. Néhány meghatározását a teológiában ma is használják.

Sírja a hagyomány szerint Paviában van, ugyanott, ahol Szent Ágoston sírja is van, a San Pietro in Ciel d’Oróban. Paviában vértanúként tisztelték, amit XIII. Leó pápa 1883. december 20-án jóváhagyott.

JegyzetekSzerkesztés

 
Boethius: A filozófia vigasztalása
  1. cs:Boëthius
  2. Vanyó L., 1988. 879.
  3. Katolikus lexikon
  4. Szántó K. 1987. 239.
  5. Vanyó L. 1988. 881-885.

MagyarulSzerkesztés

  • Boetzius, Anitzius Manulis Torkvátus Szeveriusnak 5 könyvei filosofiának, vagy-is Böltseségnek vígasztalásáról; ford. Illei János; Akadémiai Ny., Kassa, 1766
  • A' bölcseség vigasztalásai; ford. Horváth Dániel; Számmer Ny., Székesfehérvár, 1838
  • A filozófia vigasztalása; ford., jegyz. Hegyi György, utószó Szepessy Tibor; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1970
  • A zenéről; in: Az égi és a földi szépről. Források a későantik és a középkori esztétika történetéhez; vál., szerk., előszó, bev., jegyz. Redl Károly; Gondolat, Bp., 1989, ISBN 963-281-843-1, 142–152. o.

Források és irodalomSzerkesztés

  • James J. O’Donnell kommentárja a Consolatióhoz (angol + latin): https://web.archive.org/web/20090601030206/http://ccat.sas.upenn.edu/jod/boethius/boethius.html
  • Falus Róbert: Az antik világ irodalmai. Gondolat, Budapest, 1980. 696-697. ISBN 963-280-851-7
  • Rescigno, Eduardo – Renato Garavaglia:A keresztény egyházi és a világi ének a középkorban. Ford. Tallián Tibor. Budapest, 1987. Zeneműkiadó ISBN 9633306345
  • Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970. 999. o.  
  • Katolikus lexikon
  • Leffler Sámuel: Római irodalomtörténet – A középiskolák felsőbb osztályai számára és a művelt közönség használatára, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. könyvkereskedése, Budapest, 1903, 209–210. o.
  • Szántó Konrád: A katolikus egyház története I. Ecclesia, Budapest, 1987
  • Vanyó László: Az ókeresztény egyház és irodalma. Szent István Társulat, Budapest, 1988 ISBN 963-360-355-2

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés


Elődei:
Flavius Importunus
és
Consul
510
Kollégája:
 
Utódai:
Felix
és
Flavius Secundinus