Bolognai iskola

művészeti mozgalom

A bolognai iskola, más néven Carracci-iskola bolognai képzőművészek a 16/17. század fordulóján aktív és nagy hatású csoportja. A Carracci-iskola nevet azért kapták, mert a sajátos stílust a Carracci család tagjai fejlesztették ki, és tőlük vették át tanítványaik. Stilisztikai hatásuk még a 18. században is kimutatható. A stílusalapító unokatestvérek közül Ludovico Carracci volt a legidősebb, de mindkét unokaöcsét, Agostinót és Annibalét is túlélte.

Ludovico Carracci: Sakkozók
Annibale Carracci: Menekülés Egyiptomba
Guido Reni: Krisztus — tanulmányfej

1582-ben nyitotta meg Bolognában az Academia degli Incamminati festőiskolát (jelentése: helyes útra tértek) amely a stílusokat elegyítő bolognai irány kiindulópontjává vált.

Ez a stílusuk visszahat a Rafaellót és Michelangelót követő manieristákra, akikkel szemben a festőiségre, tehát Antonio da Correggio és Tiziano látványvilágához térnek vissza anélkül, hogy elődeiket utánoznák. Barokk festők maradtak, de határt szabtak a „kinövéseknek” (öncélú díszítményeknek).

A nagymesterek tradícióit követve programjuk a természet keresése és a meztelen emberi test tanulmányozása volt; ezeket koruk érzésvilágával hozták harmóniába. Művészetük kiindulópontja tehát stabil, de a hatása eklektikus. A kortárs művészetben általános módon munkáikra jellemző a túlkomponáltság, a széles pózok és gesztusok, az erős fény és árnyék.

Az iskola legkiválóbb művészei:

A következő generáció érdemes művészei:

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés