Gyapjúfaformák

Gyapjúfaformák
	Majomkenyérfák (Adansonia grandideri)
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (Eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Csoport:	Superrosidae;
Csoport:	Rosidae;
Csoport:	Eurosids II;
Rend:	Mályvavirágúak (Malvales);
Család:	Mályvafélék (Malvaceae);
Alcsalád:	Bombacoideae; Burnett, 1835
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Gyapjúfaformák témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Gyapjúfaformák témájú kategóriát.

Ez a botanikai szócikk már figyelembe veszi a 2009 októberében megjelent APG III-rendszert a rendszertani részek tárgyalásakor.

A gyapjúfaformák (Bombacoideae) a mályvafélék családjának (Malvaceae) egyik alcsaládja.

Korábbi rendszerekben (például Hortobágyi-rendszer, Borhidi-rendszer) a mályvavirágúak (Malvales) rendjében gyapjúfafélék (Bombacaceae) néven külön családként szerepelt. A legújabb kladisztikai vizsgálatok azonban bebizonyították, hogy a Malvaceae család egyik különösen specializált, nagy termetű növényekből álló, erősen levezetett csoportjáról van szó, amely az APG II-rendszerben az eurosid II kládban foglal helyet, a mályvavirágúak rendjében.

Egyik legismertebb képviselője a majomkenyérfa (Adansonia digitata), ezért elterjedt a majomkenyérfa-formák, illetve régebben a majomkenyérfa-félék elnevezés is.

Jellemzés

A gyapjúfaformák trópusi, szubtrópusi elterjedésű fák, gyakran igen vastag, hordó alakú törzzsel, és benne laza szerkezetű víztartó alapszövettel (parenchima). A levelek épek vagy tenyeresen karéjosak, a pálhák lehullók. A virágok hímnősek, öttagúak, igen méretesek, gyakran madár- vagy denevérbeporzásúak. A csésze forrt, gyakran külső ún. mellékcsészével ellátott. A szirmok szabadok és aszimmetrikusak, a porzók száma 5 vagy határozatlanul sok. A porzók csővé is nőhetnek, de vannak szabadon álló porzójúak is, a portokok száma 2. A termőben a magház 2–5 tagú, többnyire sok magkezdeménnyel. A termés tok, a magvak gyakran ezüstös cellulózszőrökbe ágyazódnak, melyek a magház belsejének és a maghéjnak a függelékei. Ezt gyakran szigetelő- és tömítőanyagnak használják fel, textilkészítésre merevsége miatt alkalmatlan.

Fontosabb fajok

Az alcsalád névadó nemzetsége a gyapjúfa (Bombax), amely jellegzetes növényi szőreiről kapta a nevét.

Az afrikai szavannák és trópusi lombhullató erdők jellegzetes lombhullató fája a majomkenyérfa (Adansonia digitata L.). A növény igen hosszú élettartamú, akár 1000 évig is elél. Hatalmas hordószerű törzsében 12 ezer liter vizet is képes raktározni, törzskerülete pedig elérheti a 40 métert. Levelei tenyeresen összetettek. Virágai csodálatosak, lecsüngők, beporzásukat denevérek végzik. Törzsében gyakran hangyák élnek (mürmekofília).

Egyéb fajok is tartoznak az alcsaládba, így például a kapokfa (Ceiba pentandra), melynek magszőreit hasznosítják (ld. fentebb). A modellkészítésnél, repülőgépiparban és tömő–szigetelőanyagként használják fel a balsafa (Ochroma lagopus) könnyű, nagy felhajtóerejű fáját. A növény a trópusi Amerikából származik.

Nemzetségek

A Camptostemon és Pentaplaris helye elképzelhető, hogy a Malvoideae alcsalád, ahogy a Matisieae nemzetségcsoporté is (Matisia, Phragmotheca és Quararibea).

Források

Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan
Hortobágyi Tibor (szerk.): Növényrendszertan
Borhidi Attila: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana
Podani János: A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana
Tuba Zoltán–Szerdahelyi Tibor–Engloner Attila–Nagy János: Botanika II. – Rendszertan

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap