Főmenü megnyitása

Bonnie Jeanne Dunbar

amerikai űrhajósnő

Bonnie Jeanne Dunbar Dr. (Sunnyside, Washington, 1949. március 3.–) amerikai űrhajósnő.

Bonnie Jeanne Dunbar
Bonnie J. Dunbar.jpg

Született 1949. március 3. (70 éves)
Sunnyside
Házastársa Ronald Michael Sega
Iskolái
Űrben töltött idő 50 nap 8 óra 24 perc
Repülések
Kitüntetései
  • United States Astronaut Hall of Fame
  • Achievement Award
  • Women in Technology Hall of Fame
A Wikimédia Commons tartalmaz Bonnie Jeanne Dunbar témájú médiaállományokat.

ÉletpályaSzerkesztés

1971-ben a Washingtoni Egyetemen kerámia mérnöki diplomát szerzett. Egyetem után a Boeing Computer Services elemzője. 1973-1975 között elkészített diplomamunkájának (nátrium-béta-alumínium ionos diffúziója) eredményeként meghívást kapott Oxfordba, a Harwell Laboratóriumba. Kutatási területe a folyadékok viselkedése szilárd felületeken. Visszatérve Amerikába, a Kaliforniai Rockwell International Space vezető kutató mérnöke lett. Feladata volt az űrrepülőgépek termikus védelmi rendszeréhez tartozó berendezések és gyártási folyamatok elősegítése. Nem elhanyagolva a polgári felhasználás lehetőségeit. A NASA kötelékében repülésirányítóként szolgál a Lyndon B. Johnson Űrközpontban. Aktívan részt vállalt az űrrepülőgép programban. 1983-ban megvédte tudományos fokozatát (PhD). Pilótavizsgával rendelkezik, több mint 200 órát töltött egyedül a levegőben sportrepülőgéppel, másodmagával 700 órát a T–38 oktatógéppel, illetve 100 órát másodpilótaként a Cessna Citation Jet szállítógéppel.

1980. május 19-től részesült űrhajóskiképzésben. Öt űrszolgálat alatt összesen 50 napot, 8 órát és 24 percet töltött a világűrben. 1996-tól A NASA Nemzetközi Űrállomás (ISS) felkészítési programjának helyettes vezetője, elősegítendő az orosz-amerikai műveleteket, előkészítve a távlati programokat. Űrhajós pályafutását 2005. szeptember 30-án fejezte be. 2005-től a Washingtoni Űrhajózási Múzeum vezetője.

ŰrrepülésekSzerkesztés

  • STS–61–A a Challenger űrrepülőgép kilencedik repülése, küldetés specialista. Összesen 7 napot, 0 órát és 44 percet töltött a világűrben. Az első alkalom, hogy amerikai űrrepülőgépen más nemzetek (európai országok: Németország, Franciaország, Svájc és Hollandia) kutatói által összeállított (több mint 75 kutatási feladat) programot hajtottak végre. Feladat végrehajtás előtt Dunbar hat hónapot töltött Európában, felkészülve az űrbeli program irányítására.
  • STS–32 a Columbia űrrepülőgép kilencedik repülése, kutatásfelelős parancsnok. Összesen 10 napot és 21 órát töltött a világűrben. Műholdat állítottak pályára, begyűjtöttek felderítő műholdat. Program szerinti kísérleteket végeztek. Dunbar irányította a kutatási programot.
  • STS–50 a Columbia űrrepülőgép 12. repülése, küldetés specialista. Összesen 13 napot, 19 órát és 30 percet töltött a világűrben. A Mikrogravitációs Laboratórium–1 lehetőségeit kihasználva 12 órás váltásban két-két űrhajós folyamatosan végezte az előírt programot. Több mint 30 kísérletet, több mint 100 kutató programot hajtottak végre.
  • STS–71 az Atlantis űrrepülőgép repülése. küldetés specialista. Összesen 9 napot, 19 órát és 22 percet töltött a világűrben. Az első űrsikló, amelyik dokkolt a Mir-űrállomással. Az űrsiklót úgy alakították ki, hogy a csatlakozó modulja kompatibilis legyen az űrállomás fogadó moduljával. Kutatási program végrehajtását az űrsiklóban, a Mikrogravitációs Laboratórium–1-ben illetve a Mir űrállomáson végezték.
  • STS–89 az Endeavour űrrepülőgép repülése, küldetés specialista parancsnok. Összesen 8 napot, 19 órát és 48 percet töltött a világűrben. A nyolcadik Shuttle–Mir dokkolással több mint 9000 kilogramm tudományos felszerelést, logisztikai hardvert és vizet is szállított. Az előírt repülési, tudományos és kísérleti program felelőse.

Tartalék személyzetSzerkesztés

Szojuz TM–21 kutató-űrhajósnő

ForrásokSzerkesztés