Borka Gábor
Borka Gábor Róbert (Budapest, 1961. augusztus 19.) jogász, magyar bajnok kajakozó.
| Borka Gábor Róbert | |
| Született | 1961. augusztus 19. (62 éves) Budapest, Magyarország  |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Iskolái | Magyar Testnevelési Főiskola (–1988) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja szerkesztés
Családja szerkesztés
Apja, Borka Gyula (1930–1985) folyami hajós, négygyermekes középparaszti családból származott. Csehszlovákiában, Szímőn született magyar nemzetiségűként. A Beneš-dekrétumok alapján 1946 után gyermekként telepítették át Magyarországra, miután a családfőt megölték, amiért magyarként az erőszakkal szemben védelmezte vagyonát és családját. Anyja, Szabó Valéria (1930–1985) általános iskolai tanár, hétgyermekes bányászcsaládból származott – anyai ágon sváb felmenőktől –, és Magyarországon, Csolnok községben született. Testvére Borka Gyula, aki az 1992-es barcelonai olimpián maratoni futásban indult és 38. helyezést ért el.
Tanulmányai szerkesztés
Az általános iskola befejezése után autószerelőnek tanult. A budapesti hajózási szakközépiskolában érettségizett, és hajózási-közlekedésgépész végzettséget szerzett, majd később ugyanott hajózási-technikus vizsgát tett. 1984-ben a Testnevelési Főiskola sportszervező szakán kezdte meg tanulmányait, amellyel egy időben a Belkereskedelmi Továbbképző Intézetben is tanult, ahol 1986-ban játék- és sportszerbolt-vezető képesítést szerzett. 1988-ban a Testnevelési Főiskolán sportszervező diplomát szerzett. Ezt követően a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudomány Karán jogász-doktori oklevelet szerzett. Szakjogász végzettségét az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudomány Karán, a Jogi Továbbképző Intézetben szerezte meg.
Sportpályafutása szerkesztés
1974-ben kezdett el versenyszerűen kajakozni az MTK Sportiskola kajak-kenu szakosztályában. Nevelő edzője Kincses Lajos, edzője Séra Miklós volt. Az ifjúsági és junior válogatottság után, néhányszor a felnőtt válogatott edzőtáboraiba is meghívták. A sorkatonaság ideje alatt – rövid időre – átigazolták a Budapesti Honvéd SE kajak-kenu szakosztályához. A válogatottakba való bekerülés, illetve meghívás ellenére a rangos nemzetközi versenyeken való induláshoz nem volt elég eredményes. Négyszeres magyar bajnok egyéniben és csapatban (1x felnőtt 1981,[1] 2x junior 1980,[2] 1x ifjúsági 1978[3]). 1988-ban befejezte aktív versenyzői pályafutását. Kétszer kapta meg Budapest fővárostól az Élen a Tanulásban, Élen a Sportban elnevezésű kitüntetést.
Források szerkesztés
- ↑ szerk.: Szabó Béla: Hazai bajnokságok/Kajakozás-kenuzás, Népsport évkönyv 1982–1983. Ifjusági Lapkiadó Vállalat, 39. o.ISSN 0231-0252
- ↑ szerk.: Sass Tibor: A Magyar Népköztársaság 1980. évi junior, ifjusági és serdülő egyéni és csapatbajnoksága, A magyar sport évkönyve 1980. Budapest: Sport propaganda, 96. o. [1980]ISSN 0460-5756
- ↑ szerk.: Sass Tibor: A Magyar Népköztársaság 1978. évi junior, ifjusági és serdülő egyéni és csapatbajnoksága, A magyar sport évkönyve 1978. Budapest: Sport propaganda, 97. o. [1979]ISSN 0460-5756