Wikipédia

Bossányi Katalin

(1948–1999) magyar újságíró, politikus, országgyűlési képviselő

Bossányi Katalin (Budapest, 1948. április 17. – Leányfalu, 1999. november 6.) újságíró, szociológus, közgazdász. A rendszerváltást megelőzően tényfeltáró újságíróként dolgozott, több gazdasági visszaélést leplezett le, valamint az állami vállalatok sajátosságaival is foglalkozott. 1990 és 1991 között országgyűlési képviselő, az Országgyűlés jegyzője, ezt követően a Demokratikus Charta egyik ügyvivője.

Bossányi Katalin
Született 1948. április 17.
Budapest
Elhunyt 1999. november 6. (51 évesen)
Leányfalu
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása újságíró, szociológus
Tisztsége magyarországi parlamenti képviselő (1990. május 2. – 1991. február 1.)
Iskolái
Kitüntetései
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája szerkesztés

Budapesten járta ki az általános iskolát, majd a Kulich Gyula Technikumban tanult, ahol 1967-ben érettségizett. Első munkahelye a Magyar Hirdető reklámpszichológiai osztálya volt, itt kérdezőbiztosként dolgozott. 1968-ban került a Magyar Hírlaphoz, a gazdasági rovat munkatársa lett. Eközben 1970-ben elvégezte a MÚOSZ Újságíróiskoláját, illetve felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetem szociológia szakára, ahol 1975-ben szerzett diplomát. 1978-ban a Népszabadsághoz került, illetve oklevelet szerzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, majd 1988-tól a HVG rovatvezetőjeként dolgozott. 1989-ben visszatért a Magyar Hírlaphoz, ahol előbb a gazdaságpolitikai rovat vezetője, majd főszerkesztő-helyettes lett. 1990-ben ő vezényelte le a lap privatizációját. 1991-ben visszatért a Népszabadsághoz, ahol főmunkatársként dolgozott haláláig, emellett 1993 márciusáig az érvek, vélemények rovatot is vezette, amelyről tiltakozásból mondott le. 1993-től haláláig a Mozgó Világ szerkesztőbizottságának tagja volt. Öngyilkos lett. Újságírói munkásságának központjában a tényfeltáró újságírás volt, ahol elsősorban a korrupciós, illetve gazdasági visszaéléses ügyekkel foglalkozott. Emellett gazdaságszociológiai munkái is megjelentek, amelyek az állami, illetve kisvállalatok sajátosságaival foglalkozott, valamint a vállalati vezetők gazdasági érdekeltségeit is vizsgálta. A rendszerváltás során az akkori bel- és gazdaságpolitikai szereplőkkel készített interjúkat, valamint cikkeket írt a korabeli politikai küzdelmekről. Emellett jelentős publicisztikai tevékenységgel bírt.

Közéletileg is aktív volt: 1984-ben belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba, ahonnan 1988-ban kilépett. Ebben az időszakban az Új Márciusi Front, illetve a Nyilvánosság Klub alapítója volt, utóbbinak alapító vezetőségi tagja is lett. Az 1990-es országgyűlési választáson pártonkívüliként a Magyar Szocialista Párt listájáról jutott be az első szabadon választott Országgyűlésbe. Az Országgyűlés egyik jegyzőjévé választották. Mandátumáról 1991 január 28-án lemondott, ekkor tért vissza Népszabadsághoz. Az Országgyűlésből való távozása után a Demokratikus Charta megszervezésében vett részt és egyik ügyvivőjévé választották. E tisztségét 1995-ig töltötte be, emellett 1993-tól a Nyilvánosság Klub ügyvivőjeként is tevékenykedett. A MÚOSZ-nak 1980 és 1988, valamint 1993 és 1997 között elnökségi tagja, 1988–1989-ben vezetőségi tagja volt, 1986 és 1988 között pedig az alelnöki tisztet töltötte be.

Emlékezete szerkesztés

Halála után emlékalapítványt hoztak létre, ami a nevét viseli. Ez az alapítvány 2003-ban megalapította a Bossányi Katalin-díjat, amelyet minden év április 17-én (Bossányi születésnapján) osztanak ki azon tényfeltáró újságíróknak, akik az „egyedülállóan sokoldalú névadó munkásságának szellemiségét őrzik”. A díjazottak között megtalálható többek között Hargitai Miklós, Krizsó Szilvia, Pető Péter és Veiszer Alinda.

Díjai, elismerései szerkesztés

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bossányi_Katalin&oldid=23907360”