Botlik Richárd

Botlik Richárd (Budapest, 1977. április 22. –) független történész, történelemtanár, kutató, publicista.

Életpályája

Budapest főváros Ferencváros kerületében született 1977. április 22-én. 1977 és 1997 között Újpalotán lakott, előbb a Hevesi Gyula nevét viselő út 58. száma alatt, majd a rendszerváltás után ugyanannak a panelháznak a Nyírpalota útra átnevezett épületében. A budapesti Gyöngyösi Úti Óvoda egyik pedagógusa több ízben is bántalmazta. Szülei közbelépésének, és a szakszerű orvosi kezelésnek köszönhetően életben maradt. Szülei úgy döntöttek, hogy édesanyja otthon marad vele, és az óvodai képzését magánúton oldják meg. A Kádár-korszakban ez a magánképzés rendkívül szokatlan és rendszeridegen volt, de az iskolai alkalmassági tesztek bizonyították édesanyja erőfeszítéseit, és az otthoni felkészítés sikerét.

Első munkahelye (1996 és 1997 között) a XIII. kerületi Szabó Ervin Gimnázium volt, ahol – a párhuzamosan folytatott főiskolai tanulmányai mellett – a középiskola gazdasági osztályának részmunkaidős küldönce, kézbesítője, hivatali kapcsolattartója és pénzfutárja lett. 1997-ben a Heves megyei Szilvásváradra költözött, a Szabadság utca 4. szám alatt álló, 1930-as évek elején épített családi házba. 1998 és 1999 között a Szilvásváradi Általános Iskola számítástechnika oktatója lett, majd a főiskolai és egyetemi évek alatt különféle szövegek, dolgozatok, diplomamunkák szövegeit szerkeszti, tördeli, nyomtatja. 2004-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Kora Újkori Magyar Történeti Tanszékén, Horn Ildikó tanszékvezető történész irányítása alatt forráselemző órákat tart, szakterülete az 1526–1790 közötti évek történetének forrásai. Az anyagi erőforrásokkal küzdő egyetem és a bölcsészeti képzés folyamatos létszámleépítése következtében a doktori iskola évei alatt szakmájában nem tudott elhelyezkedni. 2007 és 2011 között a négycsillagos szilvásváradi Szalajka Liget Hotelben kapott álláslehetőséget, és nyáron a szálloda parkjának kertészeként, télen mindenes gondnokaként, túravezetőjeként dolgozott. 2010 júniusában agresszív melanomát diagnosztizáltak rajta az orvosai, amely nagy eséllyel áttétet képzett a nyirokmirigyeire. Dr. Zéman Zsolt sebész két ízben hajtott végre sikeres műtétet. A kemoterápiás utókezelést Botlik Richárd elutasította, és alternatív gyógymóddal, gyógynövények alkalmazásával felépült a rákbetegségből. A család a pénzügyi világválság, az emelkedő energia- és élelmiszerárak, megélhetési gondok következtében úgy döntött, hogy értékesíti a szilvásváradi házat, és előbb külföldre, majd Budapestre költözik. 2012-ben, egy akadémiai intézeti konferencián barátságába fogadta Szántay Antal történész, akinek ajánlásával 2013 és 2014 között Magyary Zoltán Ösztöndíj Nemzeti Kiválóság programján támogatást kapott. A támogatásnak köszönhetően visszakerült az ELTE Korai Újkori Magyar Történeti Tanszékére, ahol 16. századi magyar külpolitikát, forráselemző órákat, Szapolyai János speciálkollégiumot, hadtörténeti tanegységeket tartott.

2011-ben tengeri hajós jogosítványt szerzett a horvátországi Pulában, és 2014 óta vitorlázik a Földközi-tenger különféle vizein (Adriai-, Ión-, Tirrén-, Baleár- és Alborán-tengereken). 2014-től egy máltai nyomda és kiadó családi vállalkozása foglalkoztatta korrektorként. Intézménytől független, kutató történész.

Iskolái

1983 és 1991 között a Kontyfa Utcai Általános Iskolában tanult. 1986-tól a német fakultációs osztályba került, de a tagozat három éven belül felbomlott, mert a tanárnő külföldre disszidált. Németes hangzású utóneve, szőke haja és kék szeme, valamint a német fakultációs osztály miatt – mint utóbb kiderült – a tanári kar tévesen német származásúnak vélte, és ezért több ízben is kemény bánásmód, hátrányos megkülönböztetés érte. Kiemelkedő tanulmányi előmenetele, tanulmányi versenyeken elért eredményei ellenére tanárai közül többen is különféle testi fenyítésben részesítették, és ez ellen – az óvodában szerzett korábbi sérülései okán – édesanyja minden alkalommal tiltakozott, ezért a tanári-, igazgatói iroda állandó „vendége” lett. 1990-ben az Országos Mátyás király Emlékversenyen negyedik helyezést ért el. A verseny általános iskolai szekciójának elnöke, Rázsó Gyula hadtörténész méltatta a felkészültségét. Szintén 1990-ben, a Budapest XV. kerületében rendezett szavalóversenyen első helyezést ért el. 1991-ben az Országos Tatárjárás Emlékezete verseny különdíjasa lett, és Szakály Ferenc történész levélben gratulált a versenyre benyújtott pályázati anyaga, és a megmérettetésen elért eredménye okán.

1991-ben felvételt nyert a Vörösmarty Mihály Gimnázium történelem–német tagozatos osztályába. 1992-ben indult a Fővárosi Pedagógiai Intézet Hunok Emlékezete című tanulmányi versenyen, ahol különdíjat kapott. A gimnáziumi felvételi előtt elhangzott ígéretek ellenére, a nagy múltú belvárosi középiskola vezetősége egy év után törölte a német fakultációt, és a gyarapodó reál tárgyak követelményére hivatkozva a történelem tagozat óraszámát heti öt alkalomról kettőre csökkentette. Az oktatás alacsony színvonala következtében iskolát váltott, és 1993-tól az újpesti Bródy Imre Gimnázium egyedi tanmenetű osztályában folytatta a középiskolai tanulmányait. A sors furcsa játéka, hogy ugyanabban az Attila utcai épületben tanulhatott, ahová egykor nagyapja járt elemi iskolába. (Az épületből azóta szanálás miatt elköltözött a Bródy Imre Gimnázium.) 1996-ban az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen földrajz és történelem tantárgyból is bejutott a második fordulóba. 1996-ban érettségizett.

1996 és 2000 között az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola történelem szakos hallgatója. 1999-ben indult a főiskola Filozófia Tanszéke által szervezett Talentum megmérettetésén, ahol Rotterdami Erasmus: A keresztény fejedelem neveltetése című munkájának elemzésével a harmadik helyezést érte el. 2000-ben, A mohácsi csata a magyar közgondolkodásban címmel beadott szakdolgozatával jeles államvizsgát tesz, és június 24-én történelem tanári diplomát szerez.

2000 és 2002 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának kiegészítő tagozatos, történelem szakos hallgatója. 2002-ben, Szapolyai János és I. Zsigmond kapcsolata címmel beadott szakdolgozatával jeles államvizsgát tesz, és középiskolai történelem tanári diplomát szerez. Még az egyetemi évei alatt, 2002-ben jelentek meg az első tudományos közlései az akadémiai Antik Tanulmányok, és a Magyar Történelmi Társulat Századok folyóiratában. 2003-ban latin nyelvből középfokú, államilag elismert C típusú nyelvvizsgát tett.

2003 és 2010 között Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, a Történettudományi Doktori Iskola doktorandusz hallgatója. Témavezetője – Horn Ildikó tanszékvezető mellett – Bessenyei József történész professzor lett. Angol nyelvből középfokú, C típusú, államilag elismert nyelvvizsgát tett. Számos tudományos folyóiratban jelentek meg tanulmányai és közleményei. Magyar nyelvű iratolvasást hallgatott Bak Borbálától, latin nyelvű paleográfia tanegységet végzett Draskóczy Istvánnál, művelődéstörténetet hallgatott Várkonyi Gábortól. Történelmet hallgat R. Várkonyi Ágnes, Gerics József, Ladányi Erzsébet, Molnár Antal, Horn Ildikó, G. Etényi Nóra, Szabó Péter, Thoroczkay Gábor, Pálffy Géza, Kalmár János történészektől. A tudomány napja alkalmából 2004-ben, a Magyar Nemzeti Múzeumban tartott előadást a Szapolyai-család lengyel kapcsolatairól. Első könyvét 2008-ban jelenteti meg, Szapolyai János lengyel szövetségesei címmel. 2009. november 30-án jeles minősítéssel leteszi a doktori iskola utolsó szigorlatát, és 2010 május 11-én – cum laude minősítéssel – megvédi a VIII. Henrik és Szapolyai János kapcsolatai címmel írott doktori disszertációját. A védés elnöke R. Várkonyi Ágnes, a témavezetője Horn Ildikó, opponensei Bessenyei József és Szabó Péter, levezető titkára Várkonyi Gábor, résztvevői Draskóczy István és Pálffy Géza voltak. 2011. január 12-én történész doktorrá avatják az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Egyetem téri épületében.

Konferenciák

• 2004. Tudomány Napja (Magyar Nemzeti Múzeum) alkalmából, a Szapolyai-család lengyel kapcsolatairól tart előadást.
• 2008. A Vakok és Gyengénlátók Heves Megyei Egyesületének egri kultúrtermében tart előadást a középkori magyar étkezési szokásokról.
• 2012. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének Úri utcai épületében szervezett Szapolyai konferencián előadást tart Szapolyai János kapcsolata Angliával címen.
• 2013. Angol-magyar kapcsolatok konferencia az ELTE-n.
• 2014. Nemzeti Kiválóság Program szervezői jóvoltából, a Közgazdasági Egyetemen előadást tart VIII. Henrik és a korabeli Magyarország diplomáciai kapcsolatáról.

Kutatási eredményei

2002: Aristeidés Lysimachu (Alópeké). Megjelent: Antik Tanulmányok (Studia Antiqua) 46. évfolyam, 1–2. számának 233–239. oldalain. Botlik Richárd az ókori Hellász egyik legjelentősebb államférfija, Ariszteidész politikáját vizsgálta a korabeli források segítségével. A történeti közgondolkodás Hérodotosz óta úgy véli, hogy Ariszteidész a szárazföldi csapatok fejlesztését szorgalmazta, míg Themisztoklész flottaépítést javasolt a Hellászt fenyegető perzsa veszély elhárítására. Botlik Richárd közlése több forrással is bizonyította, hogy Ariszteidészt nem a flottaépítés ellen folytatott politikája miatt száműzték Athénból. Hérodotosz a kortársának és barátjának, Periklésznek olvasta fel a történeti munkáját, és jelentősen kisebbítette Ariszteidész perzsák ellen tanúsított érdemeit. Hérodotosz ezért Ariszteidész száműzetésének fő okát a flottafejlesztés ellenzésében határozta meg. A történetírás atyjának tartott Hérodotosz azért állította be negatív fényben Ariszteidész tevékenységét, mert Periklész legfőbb politikai vetélytársa, a meghamisított cserépszavazás útján Athénból száműzött Kimón az Ariszteidészhez fűződő családi klientúra tagja volt. Themisztoklész tisztában volt az athéniak érzelmeivel, és tudta előre, hogy nem szavaznák meg a flottaépítést csak azért, mert hátha támadni fognak a perzsák. Ehelyett Themisztoklész a már amúgy is Athénnal háborúban álló Aiginára hivatkozva kapta meg az athéniak hozzájárulását a flottafejlesztéshez. A Kr. e. 482. év története pedig mindenképpen arról szólt, hogyan kell megszervezni a flottát Aigina ellen. Ariszteidészt tehát nem azért száműzték, mert a szárazföldi hoplita haderőt akarta fejleszteni, hiszen ő vezette a támadást Aigina ellen. Hogyan remélhette hajók nélkül Aigina meghódítását, amit személyesen ő szervezett? Aigina egy görög sziget, amit csak flottával lehet elérni.

2002: 1526. október 19. Adalékok Sárffy Ferenc győri várparancsnok jelentéséhez. Megjelent: Századok 146. évfolyam, 2002. 3. szám, 669–677. oldal. Az 1526. évi mohácsi csata 475. évfordulójának alkalmából írt kisebb cikk az ütközet utáni menekülés során elesett magyar- és cseh király, II. Lajos (1516–1526) agnoszkálásáról készített jelentés hátterét vizsgálta. Botlik Richárd bizonyította, hogy az irat korábbi fordítója, Bartoniek Emma több helyen is pontatlanul fordította a jelentést. A latin szöveg fordításának legkomolyabb hibája a jelentés datálása. Bartoniek fordításának értelmében 1526. december 14-én kelt a jelentés. Botlik bizonyította, hogy Bartoniek tévedett, és 1526. október 19-én, Győrben dátumozták az iratot: „Ex arce Iauriensi, feria VI. post [fest.] Lucae, Evangelistae.” Magyarra fordítva: „A győri várból, Lukács evangélista ünnepét követő pénteken.” Bartoniek tévedését az okozta, hogy Lukács evangélista ünnepét összetévesztette Szent Lúcia, népiesen Luca napjával, melyet december 13-án ünnepelnek. Bartoniek Emma Mohács Magyarországa című, 1926-ban megjelent forráskiadványát – amelyben 1526. december 14-e olvasható – az 1976-ban, a csata 450. évfordulója alkalmából megjelent Mohács emlékezete című kötet változatlanul felhasználta. Botlik más fordítási hiányosságokra is felhívta a figyelmet, bár a 490. évfordulóra, 2016-ban megjelent „Nekünk mégis Mohács kell…” című tanulmánykötet – a keltezési hiba javításán kívül, Botlik eredményeit figyelmen kívül hagyva – ismét Bartoniek szövegváltozatát közölte. Pedig az iratban lényeges információk olvashatók II. Lajos megtalálásának részleteiről. Az irat eredetijében ugyanis nem olvasható az, amit Bartoniek eredetileg Pray György kiadásából fordított. A jelentés nem tett említést arról, hogy a Lajos király felkutatását végző cseh udvari kamarás érzelmei úgy nyilvánultak volna meg, hogy Czettritz Ulrik megcsókolta a több hetes királyi holttest jobb lábát, amely elsőként került elő a friss sírdomb alól. Az eredeti irat és Pray nyomtatott kiadása közt további jelentős eltérés található, ami a királyi holttest romlatlan, ép voltának megfogalmazásában rejlik. Bartoniek fordításában: „Mert nem volt a felség testének legkisebb része sem feloszlóban, s nem volt rajta semmiféle seb, még egy tűszúrásnyi sem, csak egy egészen kicsike az ajkán.” Az eredeti irat fordítása alapján: „nem volt semmiféle seb, kivétel egyetlen kicsinyt, egy aranyérme mennyiségben.” Az irat eredetije alapján azonban lehetetlen azonosítani Lajos királynak azt a testrészét, ahol – a jelentés értelmezése szerint – a nem tűszúrásnyi, hanem jóval nagyobb, aranyéremnyi felületű sérülés bekövetkezhetett.

2003: Az 1531. évi krakkói alku. Megjelent: Századok 147. évfolyam, 2003. 3. szám, 579–601. oldal. Az 1531. év jelentős változást hozott a két magyar király – I. (Habsburg) Ferdinánd (1526-1564) és Szapolyai János (1526-1540) –, s az alattvalóik közti viszony minőségében. A mohácsi csatát (1526.) követő országszakadás óta elsőként tudhattak eredményes tárgyalást maguk mögött a felek 1531 elején: miután lassan körvonalazódott az ellenséges felek erejének határa, és a lengyel diplomácia egyre hangsúlyozottabban követelte a megállapodást, I. Ferdinánd és I. János követei Visegrádon három hónapra szóló fegyverszüneti szerződést kötöttek egymással. Több szempontból is különleges volt ez a fegyverszünet: egyrészt, mert a megállapodást követően továbbra sem hallgattak el a fegyverek. Másrészt azért, mert ez volt az első olyan egyezmény, melyben mind Ferdinánd, mind János formálisan elismerte a másik fél hatalmának közjogi alapját (adószedés, bíráskodás tekintetében), vagyis az ország területi megosztásának tényét. Harmadrészt azért, mert – a fegyvernyugvás zálogaként – az ellenséges felek a birtokukban lévő jelentős uradalmakból 2-2 erősséget átadtak (volna) a közvetítő fél, tehát a lengyel király, I. (Jagelló) Zsigmond (1506-1548) kezei felé (ez utóbbi csak részlegesen valósulhatott meg). Negyedrészt azért, mert minden később keletkezett jogi megállapodás tárgyalási alapját a visegrádi fegyverszünet ténye hívta életre. Botlik Richárd kimutatta, hogy 1531 augusztusában – az eredményesnek tekinthető visegrádi fegyverszüneti tárgyalások, és azok meghosszabbítása után – I. Ferdinánd az Erdélyben lakó, országrészétől elszigetelten élő, javarészt városokba tömörülő alattvalóiról, illetve azok és erősségeik katonai utánpótlásáról kívánt megegyezni ellenfelével, Szapolyai Jánossal. A lengyel király segítségével, titokban zajló krakkói alku Botlik 2003-as feltárásáig ismeretlen volt a magyar történetírásban.

2004: A Szapolyai-család lengyel kapcsolata. KÚT 3. évfolyam 2. szám, 11–29. oldal. A Magyar Nemzeti Múzeumban tartott előadás szövegének írott változata, melyben Botlik Richárd latin források és a lengyel történettudomány eredményeinek felhasználásával elemezte a Szapolyai-család lengyelországi kapcsolatait. Botlik több oldalon keresztül foglalkozott a fiatalon elhunyt Szapolyai Borbála lengyel királyné történetével.

2005: „De vidua Christiana.” Gondolatok Habsburg Máriáról. Megjelent: KÚT 4. évfolyam 4. szám, 29–54. oldal. Botlik Richárd a mohácsi csatát (1526.) követő hetek, hónapok történetével foglalkozik, és a hatalmi elit átszerveződését vizsgálta, és a Rotterdami Erasmus filozófus által „a kereszténység özvegyének” nevezett II. Lajos király fiatal feleségéről, Habsburg Máriáról értekezett. Botlik új kutatási eredményeket közölt a mohácsi csatával kapcsolatban, majd a Habsburg-hű pozsonyi udvar és a Szapolyai-párt alakulását vizsgálta.

2007: Henry VIII and the New Hungarian Political Élite in 1526–1527. (The Anglo–Hungarian Relationship after the Battle of Mohács) Megjelent: Publicationes Universitatis Miskolcinensis. Sectio Philosophica, Tomus XII. Fasciculus 2. Miskolc. VIII. Henrik (1509–1547) angol király a törökellenes háború támogatására 25 ezer dukátról kiállított váltót küldött II. Lajos magyar királynak. A Sir John Wallop angol követ által kézbesített váltó azonban már nem érhetett időben Magyarországra, és a mohácsi csata után életét vesztett II. Lajos nem vehette át az angol király pénzsegélyét. Az angol követ azonban nem szakította meg a küldetését, hanem látogatást tett II. Lajos király özvegye, Habsburg Mária pozsonyi udvarában. Wallop itt értesült a Magyarországon történt eseményekről, és számos jelentést küldött Londonba. Ezeket az iratokat tanulmányozta Botlik Richárd az angol nyelven megjelentetett tanulmányában.

2008: Szapolyai János lengyel szövetségesei. Szilvásvárad, 2008. A magánkiadásban megjelent monográfia Botlik Richárd tíz évre visszatekintő lengyel kutatásainak eredményeit összegezte. A Hunyadi Mátyás (1458–1490) király halála és Szapolyai János uralkodása alatt, 1490 és 1540 között történt eseményeket elemezte, és forrásait főként a lengyel-magyar érintkezések történetéből válogatta.

2009: Szapolyai János londoni váltója. In. Pénztörténet – Gazdaságtörténet. Tanulmányok Buza János 70. születésnapjára. Szerkesztették: Bessenyei József és Draskóczy István. Budapest – Miskolc, 2009. 65–76. oldal. Botlik Richárd a tanulmánykötetben megjelent írásában először a vesztes mohácsi csatáról, és II. Lajos király haláláról Londonba érkező forrásokat elemezte, majd rámutatott arra, hogy VIII. Henrik angol király követe 25 ezer dukátról kiállított váltót igyekezett eljuttatni Magyarországra. Sir Wallop követ azonban II. Lajos halála után nem fordult vissza Anglia felé, hanem Pozsonyban, Bécsben és egyes lengyel területeken tartózkodva igyekezett eljuttatni a pénzt Szapolyai Jánoshoz. Jóllehet, a váltó teljes összegét az angol követnek nem sikerült Szapolyaihoz továbbítania, de később keltezett iratokból kimutatható, hogy a londoni királyi udvar több ízben is kisebb összegekkel támogatta Szapolyait a Ferdinánd király ellen folytatott harcában.

2010: VIII. Henrik és Magyarország. Szilvásvárad, 2010. A magánkiadásban megjelent könyv a doktori disszertáció kibővített változata.

2013: VIII. Henrik angol király magyar szövetségesei. E-book Könyvház és Kiadó, Kaposvár. A könyv VIII. Henrik (1509–1547) angol király teljes uralkodásának periódusa alatt vizsgálja a londoni udvar diplomáciai kapcsolatát Magyarországgal. Botlik Richárd az Egyesült Királyságban őrzött angol és latin nyelvű jelentések, levelek, iratok tucatjait elemezte a művében. A szerző a Jagelló-házi uralkodók (II. Ulászló és II. Lajos), valamint Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd Magyarországának Angliával tartott kapcsolatát vizsgálta.

2013: Statileo János diplomáciai küldetései János király (1526–1540) uralkodásának idejéből. Századok, 157. évfolyam 4. szám, 813–854. oldal. Szapolyai János egyik délszláv származású, magasan képzett diplomatájának különféle külföldi küldetéseit vizsgálta Botlik Richárd. Statileo János többször is megfordult Lengyelországban, Moldvában, Franciaországban, Angliában, és ezekről az utakról érdekes jelentések tucatjai születtek.

2013: I. Ferdinánd (1526–1564) király londoni váltója 1543-ból – a budai vár és a Magyar Királyság török alóli felszabadításának tervére nyújtott angol segély történeti hátteréről. Megjelent: FONS 1. szám, 89–109. oldal. Buda 1541. évi elvesztése után Habsburg Ferdinánd nagyszabású törökellenes hadjáratot hirdetett, és következő évben hatalmas létszámú hadsereget szervezett a magyar főváros visszafoglalására. A keresztény túlerő ellenére, ostromeszközök nélkül a sereg nem tudta megkezdeni az oszmánok által védett vár ostromát, ezért a VIII. Henrik által küldött katonai megfigyelőkkel együtt Ferdinánd serege átkelt a Duna bal partjára. Botlik Richárd az 1542. évi pesti ostromot, valamint a keresztény táborban állomásozó angol és skót katonák jelentéseit vizsgálta. A tanulmányban bizonyítja a Ferdinándnak küldött, angliai levéltárakban őrzött pénzsegély hátterének történetét. Noha az 1542. évi hadjárat kudarcba fulladt, VIII. Henrik több ezer dukáttal támogatta Ferdinánd törökellenes harcát.

2016: Kell nekünk Mohács? Recenzió

2016: Kétségeink II. Lajos cseh- és magyar király (1506-1526) holttestének azonosításával kapcsolatban. Megjelent: Orvostörténeti Közlemények, 62. (2016) 1–4. sz. 5–21. o. Dr. Nemes István főorvos és dr. Tolvaj Balázs igazságügyi orvosszakértő közreműködésével közölt tanulmányban Botlik Richárd történész a Sárffy-jelentés valóságtartalmát vizsgálja. II. Lajos király felkutatásának elsődleges forrása, illetve annak ellentmondásai alapján a szerzők megállapították, hogy az agnoszkálók vagy nem a király holttestét találták meg, vagy a király nem közvetlenül a mohácsi csata után eshetett el.

2017: Az 1526. évi mohácsi csata „árnyékseregei.” Megjelent: academia.edu e-book. Botlik Richárd történész heves vitát kiváltó elektronikus könyve, amelyben a szerző három szempont szerint vizsgálta a sorsdöntő mohácsi csata seregeit. Az egyik szempont a csatában megjelent és elesett/vagy harcoló, de megmenekült nemesek és egyházi méltóságok vezette seregek létszáma. A másik szempont a csatában bizonyíthatóan részt nem vett erdélyi és horvát sereg összetételének vizsgálata. A harmadik szempont pedig a Csehországból, Morvaországból és Sziléziából érkező „árnyékseregek” mozgását elemezte. A szerző megállapította, hogy a vármegyei katonaság mozgósítása szinte eredmény nélkül maradt, és az alacsony hajlandósággal magyarázható, hogy az összes hadra fogható katonából 1526-ban jóval nagyobb a hiányzók és késlekedők, mint a harcolók létszáma.

2017: Egy könyv ürügyén – II. Lajos király halálának körülményeiről. Megjelent: Különvélemény. A mainstream magyar történelem határán. Szerkesztette: Illik Péter. Unicus Műhely, Budapest. A tanulmánykötet egyik fejezetét Botlik Richárd írta a korábban megjelent „Nekünk mégis Mohács kell…” tanulmánykötet kritikai recenziójaként. A történész megkérdőjelezte az akadémiai kutatók által összeállított, az OSZK és a MTA-BTK Történettudományi Intézete által közösen publikált kiadvány forrásközléseit. Noha a kritizált kötet mellékletében szereplő források némelyikét Botlik Richárd fordította, a tanulmánykötet fő forrása, Sárffy Ferenc jelentése kapcsán a történész megkérdőjelezi kollégáinak kritikai közlését. Botlik a tanulmányában közli a jelentés eredeti dokumentumát és az irat fordítását. A történész kiemeli, hogy a „Nekünk mégis Mohács kell…” kötetben – a hibás keltezés javításán kívül – ismét a Bartoniek Emma által használt 1926-os fordítást közölték, vagyis kilencven éve görgeti a magyar történettudomány a Botlik által hibásnak vélt klisét, ezért helytelen következtetésekre jutott II. Lajos halálának és megtalálásának történetével kapcsolatban.

2018: A mohácsi csata (1526) másképpen. A nagy temető? Unicus Műhely, Budapest. Botlik Richárd szerzőtársával, Illik Péterrel egy újfajta értelmezésben elemzi a mohácsi csata eseményeit, az ütközet előtti és utáni történéseket, a történetszemléletet, és a hazai tankönyvekben fellelhető értelmezéseket. A szerzőpáros újszerű megközelítése mellett a kötetben Botlik Richárd Brodarics István három ízben lefordított mohácsi visszaemlékezését újrafordította, és javítva közölte. Botlik bizonyítja, hogy már a Brodarics-féle visszaemlékezésének címe is pontatlan, hiszen a kancellár nem a csata igaz történetét, hanem a leghitelesebb (latinul verissima) beszámolóját írta meg 1527-ben.

2019: Gondolatok az 1526. évi mohácsi csata távolmaradóiról, a hadkötelezettség törvényeiről és a tárgyalt kor orvosi kérdéseiről. Megjelent: Hadtörténelmi Közlemények, 132. (2019) 2. sz. 455–474. o. Botlik Richárd a szerzőtársával, dr. Nemes István főorvossal közösen írt egy tanulmányt, amely az egy évvel korábban megjelent, B. Szabó János és C. Tóth Norbert történészek kritikai közlésére adott válasz. (B. Szabó János – C. Tóth Norbert: „Árnyékboksz az árnyéksereggel” – avagy már megint mindenért Szapolyai a hibás. A magyar elit 1526. évi katonai szerepvállalásáról Botlik Richárd új könyve kapcsán. Hadtörténelmi Közlemények, 131. (2018) 2. sz. 287–320. o.) Botlik és Nemes a válaszban rámutatott arra, hogy az akadémiai történészek számos ponton félreértelmezték Botlik Richárd 2017-ben írt könyvét, és B. Szabó – C. Tóth hiányosan közölte a kritikai tanulmányban levő táblázatokat.

2020: A mohácsi csata (1526) értelmezése Brodarics István kancellár leghitelesebb történetének új fordítása kapcsán – Válasz Kasza Péter kritikai észrevételeire. Megjelent: Magyar Könyvszemle, 136. (2020) 1. sz. 46–62. o. Botlik Richárd történész válasza Kasza Péter latinista, irodalomtörténész egy évvel korábban közölt kritikai recenziójára. Botlik egyrészt a mohácsi csata legfontosabb magyar visszaemlékezése, Brodarics új fordítása kapcsán leszögezte, hogy a jelentős forrásművet eddig csupán irodalomtörténeti szempontból vizsgálták. Így történhetett meg, hogy a mű címe mellett a korábbi fordításokban rendre nem a történetileg hű fogalmak kerültek interpretálásra. Másrészt Botlik kitért a Pap Norbert vezette földrajzos kutatócsoport tévedésére, amelyet Botlik szintén a korábbi Brodarics-fordítások hiányosságára vezetett vissza. Botlik rámutat arra, hogy Brodarics a magyar királyi sereg csatasorát helyezte el a Pap Norbert kutatói által csata centrumának vélt helyre. Mindez abból fakad, hogy Kulcsár Péter több helyen is pontatlanul fordította és közölte Brodarics művét.

2020: The Truest History about the Battle of Mohács between Hungarians and Turks. R. Fenech and Sons D.A., Malta. Az e-bookban, Máltán megjelent kiadvány Brodarics István művének latin és angol nyelvű közlése.

További információk

• Farkas Gábor Farkas; Szebelédi Zsolt, Varga Bernadett: Válasz Botlik Richárdnak – A történészi szakma alapelveiről (Válasz a "kell-e nekünk Mohács?" könyvre). Újkor.hu, 2017. február 4. (Hozzáférés: 2024. augusztus 5.)
• Kasza Péter: „Parturiunt montes, nascetur ridiculus mus.” Kritikai észrevételek Botlik Richárd Előszó egy elveszettnek hitt szövegváltozat magyar nyelvű kiadásához című írásához (magyar nyelven). Academia.edu, 2019. (Hozzáférés: 2005. augusztus 5.)