Főmenü megnyitása

Bragyova András

magyar jogász, alkotmánybíró

Bragyova András (Budapest, 1950. március 1.) magyar jogtudós, egyetemi tanár, az MTA doktora. Kutatási területe a nemzetközi jog és az alkotmánybíráskodás. 2005 és 2014 között az Alkotmánybíróság tagja.

Bragyova András
Született 1950. március 1. (69 éves)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása jogtudós,
egyetemi tanár
Tisztség Magyarország Alkotmánybíróságának bírája

ÉletpályájaSzerkesztés

1968-ban érettségizett a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumban, majd sikertelen felvételije után a nyomdaiparban helyezkedett el. 1970-ben nyert felvételt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára, ahol egyetemi évei alatt az államjogi tanszék demonstrátora volt. 1975-ben szerzett jogi diplomát. 1978–1979-ben a strasbourgi Nemzetközi Összehasonlító Jogi Akadémián, 1980-ban pedig a hágai Nemzetközi Jogi Akadémián vett részt posztgraduális képzésen. Diplomájának megszerzése után az Általános Értékforgalmi Bank jogásza lett, majd 1977-ben Szabó Imre meghívta az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetébe. Itt Bokorné Szegő Hannánál dolgozott a nemzetközi jogi osztályon, majd 1988-ban az összehasonlító jogi osztályra került. 1992-ben tudományos titkárrá nevezték ki, majd 2002 és 2005 között tudományos tanácsadóként működött. Kutatóintézeti állásán kívül 1984-ben került a Nehézipari Műszaki Egyetem (2000-től Miskolci Egyetem) akkor létrejött Állam- és Jogtudományi Karára, ahol először nemzetközi jogot tanított, később az alkotmányjogi tanszék oktatója lett adjunktusi, majd egyetemi docensi beosztásban. 1990-ben a Freiburgi Egyetem vendégkutatója volt. 2001-ben habilitált, majd megbízták az alkotmányjogi tanszék vezetésével. A tanszéket 2005-ig vezette. Közben 2002-ben megkapta egyetemi tanári kinevezését. Emellett 1994 és 2004 között a Közép-európai Egyetem politikatudományi tanszékének állandó vendégtanára volt.

1988-ban védte meg az állam- és jogtudományok kandidátusi, 2003-ban pedig akadémiai doktori értekezését. Tagja lett az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának és az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsának. Akadémiai tisztségei mellett a Nemzetközi Jogtudományi Társaság magyar nemzeti bizottságának tagja. 2005. szeptember 26-án a Alkotmánybíróság tagjává választották. E tisztségét 2014. szeptember 26-áig viselte. Az Állam és Jogtudomány című tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottságának tagja.

MunkásságaSzerkesztés

Kutatási területe a nemzetközi jog elméleti kérdései, a nemzetközi jog és a belső jog viszonya, az emberi jogok nemzetközi védelme és az alkotmánybíráskodás.

Munkái között összehasonlító alkotmányjogi munkák is találhatóak, külön monográfiát írt a választási rendszerek általános jellegéről, illetve a jelölési folyamatról. Foglalkozott ezenkívül a kétkamarás parlamentek és a köztársasági elnökök jogállásának kérdéskörével is. Az 1990-es években több más alkotmányjoggal foglalkozó jogtudóshoz hasonlóan kidolgozott egy saját alkotmánykoncepciót, amelyet 1995-ben jelentetett meg. Munkáit elsősorban magyar és angol nyelven adja közre.

Főbb publikációiSzerkesztés

  • A köztársasági elnök a parlamentáris rendszerekben (Dezső Mártával, 1988)
  • A választási rendszerek általános vonásai és a jelölések a nyugat-európai országokban (Dezső Mártával, 1990)
  • Vannak-e kisebbségi jogok? (1992)
  • Az alkotmánybíráskodás elmélete (1994)
  • Az új alkotmány egy koncepciója (1995)
  • Egyenlőség és alkotmány (1999)
  • Constitution and Freedom. The Constitutional Concept of Freedom (2005)
  • Az alkotmányjogi panasz fogalma (2008)

ForrásokSzerkesztés