Brandt József

(1839–1912) orvos, egyetemi tanár

Brandt József (Pócstelke, 1839[2]Kolozsvár, 1912. június 12.) orvos, egyetemi tanár.

Brandt József
Életrajzi adatok
Született1839
Pócstelke
Elhunyt1912. június 12. (74 évesen)
Kolozsvár
SírhelyHázsongárdi temető
Ismeretes mintorvos
HázastársGyarmathy Laura[1]
Pályafutása
Szakterületorvostudomány
Kutatási területsebészet, orvosi pszichológia
Munkahelyek
Kolozsvári M. Kir. Ferenc József TEnyilvános rendes tanár, rektor
A Wikimédia Commons tartalmaz Brandt József témájú médiaállományokat.
Arcképe az Erdélyi Lapokban, 1909
Síremléke a Házsongárdi temetőben

Életpályája szerkesztés

A Szeben megyei Pócstelkén született, amely ma Balázstelke községhez tartozik.[3] Középiskolai tanulmányait Medgyesen kezdte az evangélikus gimnáziumban és Kolozsváron fejezte be 1859-ben az unitárius kollégiumban. A bécsi orvosi egyetemen az erdélyi Goldbergianum ösztöndíjjal tanult, 1864-ben szerezte meg a orvosi oklevelét. Utána a bécsi sebészeti klinikán tanársegéd, 1865–1867 között katonaorvos, 1867-től a kolozsvári sebészeti tanintézetben a sebészet és szemészet helyettes tanára, 1871-től a sebészet nyilvános rendes tanára. 1872-től a kolozsvári egyetemen mint a sebészet nyilvános rendes tanára működött. 1878–1879 és 1891–1892 között az orvosi kar prodékánja volt, 1893-1894-ben pedig az egyetem rektora.

Híres műtétek kötődnek nevéhez. Európában másodikként hajtott végre veseműtétet. Mindent operált, sőt még arcplasztikát is végzett, egyben az arisztokrácia „háziorvosa” volt. 1870-ben Kolozsváron önkéntes mentőegyletet alapított, az 1895-1896-ban az akkori Magyar utcában létesített Vöröskereszt-kórházat az ő közreműködésével hozták létre. Szintén az ő nevéhez fűződik a kolozsvári Mikó utcai új sebészeti klinika létesítése, amely száz ágyával akkor óriási eredménynek számított.

1905-ben ment nyugdíjba. Szépirodalommal, filozófiával is foglalkozott. 1912. június 12-én halt meg, és a kolozsvári Házsongárdi temető lutheránus részében nyugszik.

Munkássága szerkesztés

Szakterülete a sebészet és az orvosoi pszichológia volt. Szakcikkei az Orvosi Hetilap, a Wiener Med. Wochenschrift, a Pester Med. Chirurg. Presse című szaklapokban, valamint a kolozsvári Orvos-Természettudományi Értesítőben jelentek meg.

Művei szerkesztés

  • Petefészektömlő kiirtásának gyógyult esete (Kolozsvár, 1879)
  • A sérvek gyökeres (radical) műtéte (Kolozsvár, 1880)
  • A húgykövek spontán gyógyulása (Kolozsvár, 1882)
  • Plastikus műtétek (Kolozsvár, 1889)
  • A Koch-féle oltásokról (Kolozsvár, 1891)
  • A kórháztól való félelem (Kolozsvár, 1899)
  • Tudomány és humanizmus (Kolozsvár, 1908)

Jegyzetek szerkesztés

  1. Magyar Polgár, 1872, december 29. 3. o. Online hozzáférés
  2. Egyes források szerint 1838-ban született.
  3. Több helyen helytelenül szerepel születése helyeként a felvidéki Pósfalva. Egy helyen erdélyi Pósfalva van.

Források szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés