Főmenü megnyitása
Henri Rousseau: Brummer József

Brummer József (Zombor, 1883. október 22.New York, 1945) magyar származású szobrász, világszerte ismert műkereskedő. Sokáig alig foglalkozott vele a művészettörténet. A figyelmet Dévényi Iván hívta fel rá 1968-ban, a Művészet c. újságba írt cikkével.[1]

Élete és munkásságaSzerkesztés

Brummer József Zomborban született. Középiskoláit 1897-től a fa- és fémipari iskolában végezte Szegeden. Pályatársaival, Cs. Joachim Ferenccel és Csáky Józseffel itt ismerkedett meg. Szegedi tanárainak javaslatára 1899-ben a budapesti Iparművészeti Iskola növendéke lett. Az iskola elvégzése után Münchenben folytatta tanulmányait. 1904-ben barátjával, Cs. Joachim Ferenccel rövid ideig Párizsban tartózkodott. Brumerra Rodin új szellemű plasztikái voltak nagy hatással. 1905 tavaszán mindketten hazatértek. Brummer a nagybányai művésztelepre került,[2] majd utána Budapesten és Szegeden dolgozott. 1907-ben Cs. Joachimmal ismét Párizsba utazott. Az ösztöndíj nélkül idegenben élő művésznek sokat kellett nélkülöznie és küzdenie, hogy pályáján érvényesülni tudjon a francia fővárosban. Jó pár év volt szükséges ahhoz, hogy első párizsi sikereiről Szegeden is tudomást szerezzenek. Az 1910-es évektől kezdve Cs. Joachimmal, Brummerrel – és az ő ösztönzésükre Párizsba ment – Csáky Józseffel gyakran foglalkoznak a helyi újságok, végre a Dél-Magyarország 1910 őszén hosszú cikkben ír Brummer addigi pályafutásáról.[3] Brummel modern szobrászati törekvéseit Szegeden nem értették meg. Az itteniek ízlése az akadémikus, eklektikus köztéri szobrokhoz volt szokva. Ő ettől a konzervatív szemlélettől sarkallva menekült Párizsba és nem utolsósorban Rodin művészete iránti lelkesedésből.

JelentőségeSzerkesztés

A szűkös párizsi évek alatt bontakozik ki benne az üzletember. Egzisztenciáját egy egzotikus tárgyakat árusító műkereskedés létesítésével alapozza meg. Néhány év múlva meggazdagodva, pazar műtermet rendezett be. Közben Rodin tanítványa lett, szerepelt időnként szobraival párizsi tárlatokon, mégis mint műkereskedő vált egyre ismertebbé, majd később világviszonylatban is híressé. Kapcsolata a párizsi művészekkel egyre jobban kiszélesedik, miután műkereskedését az első világháború után New Yorkba teszi át. Itt jelentős kiállításokat rendez – többek között – Maillolnak, Brancusinak és Matisse-nak, akinek magán akadémiájába egykor ő is járt. Czóbel Béla festményeit 1927-ben és 1936-ban a Brummer Galéria állítja ki New Yorkban az amerikai közönség elé.

Saját korában még nem tudták, de haláláig birtokolta a 2010-es évekbeli világ legdrágább műtárgyát, a Guennol-oroszlánt.

EmlékezeteSzerkesztés

Brummer József amerikai méretű karriert futott be mint műkereskedő. Élete során nemcsak dúsgazdag üzletember lett, de személyére Zadkine-tól Ferenczy Béni-ig utalást találunk a nagy művészmemoárokban. Az egyetemes művészettörténet számára Henri Rousseau örökítette meg 1909-ben. Ez visszavezethető arra, miszerint Rousseau-nak Brummer volt a mecénása. A festményt a New York-i Museum of Modern Art őrzi.[4]

Brummer József emlékezete Budapesten egy szoborhoz, Szegeden egy képhez kötődik. Az ő ajándékaként került a Szépművészeti Múzeumba Despiau-nak remek női portréja. 1911-ben pedig Munkácsy Mihály A főpap című festményét adományozta a szegedi Móra Ferenc Múzeumnak.[5]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Szegedi művészek sikere külföldön. Dél-Magyarország 1913. április 20.
  2. Réti István: a nagybányai művésztelep egyik alapító tagja és a nagybányai mozgalom teoretikusa által írt monográfia 59. oldal
  3. Szegedi szobrászból párizsi műkereskedő. Brummer József karrierje. Dél-Magyarország 1910. december 25.
  4. A portrét - többek között – szépen elemezte O. Bihalji Merin jugoszláv irodalom- és művészettörténész magyarul is megjelent esszégyűjteményében.
  5. Genthon István: Czóbel. Budapest, 1961.; Új képek a szegedi múzeumban. (Brummer József: Munkácsy Mihály (?): „Főpap” című képét ajándékozta a múzeumnak.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés